 |
| A fotó illusztráció |
Lejárt ez a hétvége is. Nem sok minden történt, kivéve a temetést. Temetésen voltunk az osztállyal. Egy diákom apját temették. Autóval mentünk és én vezettem. Pozitívumként könyvelhetem el diákjaim hozzáállását. Mindnyájan kiálltak osztálytársuk mellett.
Az együtt töltött órákban alkalom adódott beszélgetni a diákjaimmal. Jó érzés volt látván, hogy ragaszkodnak hozzám. Örömöt érzek, mikor látom a mosolyt az arcukon. Mi lehet jobb látvány mind egy mosolygó gyerek? Úgy érzem, hogy sikerült kicsit alakítani személyiségüket. El szeretném érni azt, hogy minden diák az osztályból elvárásom szerint viselkedjen és gondolkodjon. Lehet, hogy nem sikerül, de nem adom fel. Ha egy diákot is sikerült jó útra téríteni, akkor ezt győzelemként kell elkönyvelni.
A diákok (osztálytól függetlenül) olyan korban vannak, amikor szükségük van példaképre. Szeretném azt elhinni, hogy jó példakép lehetek számukra. Lehet, hogy néha én is tévedek. De ez megbocsájtható, mivel ember vagyok. Emberi mivoltomból tévedhetek én is. Persze igyekszem elkerülni a tévedéseket.
fotó: http://alegjobbtanar.blogspot.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése