4. nap, november 22, szombat:
Hamar telnek a napok. Majdnem, hogy túl vagyok fogságom felén. Már egészen megszoktam a kevés beszélgetést, mert lemondani teljesen nem mondtam le.
Az elmúlt éjszaka eléggé későn feküdtem le ezért vasárnap reggel kissé későn ébredtem, pontosabban 11 után. Ízlett a kávé. Régmúlt idők ízét ébresztette fel bennem. Egészen jó volt a hangulatom, majdnem, hogy repültem örömömben. Mondhatom, hogy egészen megfeledkeztem betegségemről. Olyankor jutott csak eszembe, amikor kissé szédelegni kezdtem.
A nap hamar eltelt, semmittevéssel. Semmi komolyat nem mutathatok fel a tegnapi napról, kivéve a jó hangulatomat. A cigányok is elköltöztek az improvizált táborból. Gondolom ők is megelégelték a monostori szürkeséget. Az idő kissé aggasztó volt, de ez szerencsére nem rontotta hangulatom.
Este szülinapra mentünk, ahol elrepült az idő mind ősszel a vándormadarak. Nem alszom még annak ellenére, hogy késő van. Most iszom a párolgó teát és eszembe jut a reggeli hangulatom.
Remélem, hogy a reggeli kávé újra feldobja a napom és megfeledkezem „fogságomról”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése