2011. december 29., csütörtök

Az óév margójára

Lassan érkezett a Karácsony, de hamar elmúlt. Az óév kapuján már egyre erősebben dönget az újesztendő.
A tévéadókat nézve megdöbbenve láttam, hogy mennyire elveszítette igazi értékét a születés ünnepe. Egy bukaresti srác meggyőződve magyarázta, hogy karácsonykor a kalácsot ünnepeljük, egy másik pedig azzal különböztette meg a húsvétot a karácsonytól, hogy húsvétkor bárányt, karácsonykor pedig disznót vágnak. Nem értem hogyan lehet ma, a kommunikáció évezredében ilyen marhaságokat mondani? Hol lehet a hiba? Az oktatásban? Az otthoni nevelésben? Meglehet? Ezeken könnyen lehetne segíteni, de egyszerűbb, így ha megjátsszuk a hűjét.
Az éppen elmúló esztendő minden szempontból eddigi életem egyik legfontosabb éve volt. Ami 2012-t illeti, nem mondhatok semmit, de egy dologra biztos lehetek, arra, hogy nem fogunk unatkozni.

2011. december 5., hétfő

Adventi gondolatok



Hétfő reggel van. Fáradtan kortyolgatom a kávét és várom, hogy teljen az idő. Érzem, hogy kevés az energiám. 3 hét és pihenhetek. Melyek fáradságom okai? Miért várom a vakációt, amit máskor nem vártam? Egyszerű a válasz. Kikészít a rendszer.
Azért lettem tanár, mert tanítani akartam. Nemzeti öntudatra akartam tanítani nemzedékünk fiait és lányait. Ebben nincs hiba, ezt teszem minden adódó alkalommal. Szentül hiszem azt, hogy eleget teszek küldetésemnek függetlenül attól, hogy merre sodor az élet.  
Lehet, egyesek azt gondolják, hogy megtörtem a kaotikus rendszer súlya alatt. Mi sem tévesebb. Ez nem történt meg. Egyszerűen egy kis szabadságra lenne szükségem. Tudom 4 napig szabad voltam és ez fel kellett volna töltse energiám, de sajnos ez nincs így. Ez a néhány szabadnap csak rámutatott arra, hogy mennyi szükségem van egy kis pihenésre és kikapcsolódásra. Ebben az estben nem az átmulatott éjszakákra és a több kilométeres túrákra gondolok, mind ahogy egykor tettük. Egyszerű pihenés jár az agyamban. Olyan pihenés, amikor egész nap az ágyat nyomod, filmet nézel és kávét iszol.
Advent van, közeleg a karácsony ezért magamba nézek és próbálom, feltérképezni a 2011-ben elért sikereimet, de hibáimat is. Tanulni akarok mindkettőből, hogy ne hozzak szégyent családomra és nemzetemre. Felelősséggel tartozom az Isten és nemzetem felé. Teljes higgadtsággal és felelősségtudással kell eleget tennem küldetésemnek.
A 2012-es év a nagy változások éve lesz. Miért mondom ezt? Majd kiderül. Egyelőre nem áll módomban válaszokat adni.
Minden estre minden olvasómnak Istentől megáldott adventot kívánok. Adja a Fentvaló, hogy megértsük egymást és elkerüljük a konfliktusokat.

2011. december 2., péntek

Besztercén… újra


Főtér

December 2.-a van, amint jól tudjátok tegnap munkaszüneti nap volt. Ezt kihasználva kivettem a mai napot is, hogy elmehessünk Besztercére.
Nagyon vártam már, hogy kimenjek a városba, de a tegnap nem tettem. Azért mert nem akartam hallani és látni a román „ünnepet”. Csak a Profiig mentünk el a tegnap, de így is volt alkalmam jól felmérgelődni. Az említett üzlethelyiségben süketítően szóltak a magyarságot gyalázó román hazafias énekek.
Ma reggel végre kimentünk a városba és csodáltam mennyire szépen készül a város az ünnepre. Díszítették a karácsonyfákat, építették a betlehemeseket és mindent, amit ilyenkor csinálni szoktak. Ahogy már gondolom, megszoktátok egy újabb fotóriporttal jelentkezem, amelyben megcsodálhatjátok az egykori szász város szépségét.
Most délután van és vonatban vagyok. Kénytelen vagyok hamarabb elutazni, mivel ma este futballmérkőzésre megyek. A vonatállomáson sajnos újra érzékeltem a balkáni realitást, amely szeretett Erdélyünkre is rányomta bélyegét. Már a jegyiroda előtt a koldusok serege támadott meg. Persze ügyesen mindegyiket leráztam, de ahogy a peronra értem újabb ostrom következett, de ezt is elkerültem.
Ahogy megállt a vonat a néptömeg barbár módon rohanta le a vasúti kocsit, amely annak ellenére, hogy modern elég rozoga állapotban volt.
Végre a kocsiban ülök, két idős tanárnő ül előttem és tárgyalják a világ sorsát. Szegények, mennyire nem tudják milyen világon élünk. Nem értik, hogyan változott meg annyira a világ. Sok esetben igazuk van, de amiben tévednek az, hogy nem tudnak alkalmazkodni a mai világhoz. Én sem szeretem, de kénytelen vagyok elfogadni. Ez nem azt jelenti, hogy beletörődök ebbe. Minden erőm és tudásom arra használom, hogy megváltoztassam a világot amelyben élek és amelyik körülvesz. Lehet, sokan hóbortosnak neveznek ezért, de nem érdekel. Tudom jól, hogy egy napon nyert ügyem lesz. Ha egy embert is sikerül megváltoztatnom, akkor azt jelenti, hogy jól dolgoztam.
Miközben ezeket a sorokat írom egy koldus cigányné sírva és sántítva kéreget. Érdekes, ahogy rendőrt látott már nem sántított.
Most Sajómagyaroson van megállva a vonat. Itten is sivár és megdöbbentő látvány fogadott. Egy füstös arcú asszony mindenki szeme láttára pisil, a mellette lévő emberek pedig röhögtek rajta. Elképesztő, hogy még a rendőr sem szólította meg.  
Mindezeket eltekintve csodálatos és mesebeli város Beszterce. Aki nem látta még annak szívesen ajánlom, hogy megtegye. Nem fog csalódni, az egykori szász város mindenkit elcsábít, és arra ösztönzi, hogy újra meg újra meglátogassa.
 További képek:
Főtér
Főtér

Eminescu tér

Főtér

Református templom 


Katolikus templom

Evangélikus tempplom

Árkádok

Főtér

Eminescu tér

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...