 |
| Bartis Ferenc/Csomafay - Wikipédia |
Erdélyben forradalom nem volt ugyan, de különböző megmozdulások
igen. Ezek közül fogok bemutatni néhányat.
Négy, 16 éves baróti középiskolás diák, név szerint Bíró
Benjámin, Kovács János és Moyses Márton és Józsa Csaba, átszökni próbált a
román-magyar határon, hogy fegyverrel a kezükben harcoljanak a magyar forradalom
védelmében. Ketten sikeresen átjutottak a zöldhatáron, de a magyar hatóságok
visszatoloncolták őket Romániába, melynek következtében börtönbüntetésre
ítélték őket. Moyses Márton a tiltott határátlépési kísérletet megúszta, de
1960-ban Vörös és fekete verse miatt letartóztatták és megkezdődött hosszú
kálváriája. 1970. tavaszán már nem bírta a szenvedést és május 14-én a brassói
pártszékház előtt felgyújtotta magát, majd egy nappal később belehalt
sérüléseiben. Ugyanazon a napon a törvényszék rehabilitálta és visszahelyezte
jogaiba, de a szenvedő Moyses Márton ezt már nem érte meg.
Egy másik kiemelkedő személyisége az erdélyi ’56-nak
Szoboszlay Aladár volt. A Szoboszlay összeesküvés 1955 és 1956 között zajlott.
Szoboszlay Aladár, pecskai római-katolikus plébános kidolgozott egy közös
román-magyar államszervezet tervet, amelynek létrehozatala megszüntette volna
az etnikai feszültségeket. A terv további részletei: a kommunista diktatúra
felszámolása, az alapvető polgári jogok (szólás-, vallás- és sajtószabadság)
visszaállítása, valamint a kollektivizálás megszüntetése. A szervezkedés
résztvevői fegyveres felkelést akartak kirobbantani 1956 augusztusában, de nem
valósult meg a terv. Szoboszlayék, a magyar forradalom hírére, újabb felkelést
akartak kirobbantani október 26-án, de semmi sem történt. Végül, az
összeesküvőket besúgták és 1957-ben a Securitate letartoztatta őket. A
vádlottak tárgyalását Kolozsváron tartották, a halálos ítéletet 1958. május
30-án mondták ki. Az ítélet végrehajtására 1958. szeptember 1-én került sor,
Temesváron.
A megtorlás másik nagy áldozata Sas Kálmán érmihályfalvi
református lelkipásztor volt, aki 1944-ben Maléter Pált bújtatta, aki
ejtőernyős partizán volt. Mivel Maléter, az 1956-os forradalom alatt, a
felkelők oldalára állt, vele együtt Sas Kálmán is kegyvesztett lett. A
református lelkészt 1958 február 19-én tartoztatták le, majd a szamosújvári börtönbe
zárták, ahol 1958. október 6-án kivégezték és a szamosújvári rabtemetőbe
temették el, jeltelen sírba.
Az 1956-os forradalom hírére a kolozsvári Bolyai
Tudományegyetem diákjai is szervezkedni kezdtek. November 1-én többen kimentek
a Házsongárdi temetőbe, ahol gyertyát gyújtottak a nemzeti panteon nagyjainak
sírján. Ez a cselekedetük nem maradt következmények nélkül, többjüket
letartoztatták és meghurcolták.
1958. október 26-án a Bolyai Tudományegyetem diáksága egy
nagygyűlést szervezett, melynek fő témája 1956 volt. Ez a találkozó a füttyős
gyűlés néven került be a történelembe. Utána valóságos boszorkányüldözés
kezdődött. Elítélték Bartis Ferencet, Péterffy Irént, Varró Jánost, Lakó
Elemért, Páll Lajost, Vastag Lajost, Iamandi Emilt és Szilágyi Árpádot.
Az egyetem sorsa is hamarosan megpecsételődött. 1959
februárjában bejelentettek, hogy az erdélyi magyarság fellegvárának számított
Bolyai Tudományegyetemet egybeolvasztották Babes Tudományegyetemmel és
létrejött a ma is működő Babes-Bolyai Tudományegyetemet.
A kommunizmus erdélyi magyar áldozatainak listája sokkal
hosszabb, mint amit én ebben a cikkben felsoroltam, ezért csak pár fontosabb
eseményt és személyt szerettem volna kiemelni. Amint a terjedelem és a téma
megengedi foglalkozunk a többi eseménnyel és személlyel is.
Riti József Attila
A cikk megjelent az Iskolai Történelmi Magazin júliusi számában. A teljes magazin letőlthető az alábbi linkre kattintva:
https://iskolaitortenelmimag.files.wordpress.com/2020/07/2.-szc3a1m-1.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése