2011. június 12., vasárnap

A kolozsvári Mátyás szoborcsoport restaurálásának és meggyalázásának története


Először volt a TIFF utána pedig a városnapok, s most nem az idei fesztiválok sorrendjéről beszélek. Lassan de biztosan elveszítjük a Mátyás teret, de kezdjük az elejével.
         Minden azzal kezdődött, hogy a kilencvenes évek közepén, Kolozsvár rettegett polgármestere, Funár Gyuri két gödröt ásatott a térre, azzal a céllal, hogy bebizonyítsa, hogy nem a magyarok voltak az elsők a kincses városban.  Még a szoborcsoport elköltöztetésének gondolata is felmerült. Évek múltán, miután a kolozsvári polgárok leváltották Funárt és helyébe a mostani miniszterelnököt választották, Emil Boc-ot választották, az egyik gödröt betömték.  
          2006. november 16-án, Budapesten egy közös magyar-román kormányülés keretén belül, megállapodás született arról, hogy a két ország fele-fele arányban finanszírozza a szobor felújítását. A kolozsvári városvezetés hatáskörébe került a restaurálással kapcsolatos tanulmányok és tervek kivitelezése.
         2008. november 22-án írták alá Budapesten a munkálatok közös finanszírozásáról szóló szerződést.
         A versenykiírást egy nagyszebeni cég nyerte el (a Concefa RT), 2009-ben, amikor meg is kezdődtek a restaurálási munkálatok.
2009. október 1. –én a felújításra kiírt közbeszerzési eljárásban kizárt Bencsik Alkotóközösség Kft. és a Kalória Hőtechnikai Kft. csalással, valamint magán- és közérdek ellen elkövetett hivatali visszaéléssel vádolta a kolozsvári önkormányzat vezetőit.
2010. november 27-re befejeződtek a munkálatok és sor került a szoborcsoport technikai átadására.
A szoborcsoport átadása után megkezdődött az avatás körüli huzavona.  Kelemen Hunor kultúrminiszter több időpontot is javasolt, de mindegyiket rendre visszautasította a magyar kormány vagy a kolozsvári városvezetőség.
A huzavona hatására a civil szféra több villámcsődületet és rendezvényt szervezett, amelyben megpróbálta felhívni a hivatalosságok figyelmét arra, hogy a szoborcsoport avatatlanul maradhat. Egy ilyen rendezvény volt a február 23-i jelképes szoboravatás, amikor a nagy király születésnapján tiszteletet állítottak a szobor előtt. Erről én is írtam a blogomon, ezt az írást a következő linken olvashatjátok el, ahol képeket is megtekinthettek az eseményről: http://ritijozsefattila.blogspot.com/2011/02/konnyes-lett-szemem-mert-megertuk-azt.html.
fotó: Rohonyi D. Iván/Szabadság
Végül a hivatalos avatásra április 3-án került sor, amikor a Kárpát-medence minden részéről érkeztek érdeklődök. Az eseményről bőven beszámolt a Szabadság, amit a következő linken olvashattok el: http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/archive%2CPArchiveArticleSelectedScreen.vm/id/2849/year/2011/month/3/day/4/web/0/quick/0/ynews/0/mainarticle/true
 A város napok előtt robbant a bomba, újra felrakták a királyt és a magyarságot sértő Iorga idézet, amit azóta sem volt hajlandó eltávolítani a városvezetés, annak ellenére, hogy nem volt engedélye az idézetet tartalmazó tábla felállítására. Ezzel megkezdődött a cirkusz, az RMDSZ-es megyei tanácsosok tiltakozásképpen kimentek a tanácsteremből, egy gyűlés alkalmával. A tegnap pedig kolozsvári magyar fiatalok egy villámcsődület keretén belül piros lapot mutattak Sorin Apostu polgármesternek. Válaszképpen a rendőrök bekísértek két szervezőt a rendőrségre.
Ahhoz, hogy a gyalázat teljes legyen a kolozsvári városnapokon, a Mátyás téren megjelentek a sörsátrak és a civilizálatlan társaság, aki letaposta a füvet, a virágokat és a becsületünket. De ezzel nem ért véget a történet, mert a harc és a gyalázat folytatódik.
A pontos adatok a Magyar Távirati Irodának (MTI) köszönhetőek. A hivatalos avatáson készült képeket Rohonyi D. Iván készítette a Szabadság napilap számára.  

2011. június 9., csütörtök

Viszlát Kolozsvár


Ezen a vidéken laktunk. Kilátás az ablakból. fotó: Riti József Attila
Majdnem két évet laktam Kolozsváron. Szép évek voltak ezek, talán a legszebb évek az életemből. Sok jó dolgot tettünk meg együtt a barátokkal. Együtt dolgoztunk és buliztunk egyaránt. Talán buliból volt a legtöbb. Felváltva mikor melyiknél.
A tegnap lezárult egy szakasz az életemből, remélem, egyhamar nem fogok a kincses városban lakni. Lehet, egyesek megköveznek, de a jó dolgok ellenére nekem nem jött be a város. valahogy fáraszt és unom azt a zajt, a futást. Olyan, mint egy óriási kaptár.
Fennáll a kérdés, hogy hol fogunk lakni a házasságkötés után. A válasz egyszerű, Szamosújváron.Mi fog változni? Semmi. Pont úgy fogok írni és fotózni a Szabadságnak és aktiválni az RMDSZ helyi szervezetében. 
Remélem továbbá is együtt bulizunk ugyanazokkal a csodálatos emberekkel.


Fotó: Riti József Attila/ritiattila@gmail.com

2011. június 4., szombat

Megemlékezés egy nemzet haláláról

         Június 4-e, a világtörténelem egyik legnagyobb igazságtalanságának, a Trianoni békediktátum reánk kényszerítésének 91. évfordulója! 3,5 millió magyar került idegen uralom alá népszavazás nélkül!
         Azon az ominózus napon meghalt egy ország, egy nép szakadt foszlányokká. Szerencsére a magyar kormány orvosolni próbálta ezt a sebet a kettős állampolgárság törvényével.

         Magyarország új határai
Szlovák és magyar nyelvterületek határai az első világháború végén és a mai határok
Magyarország területi változásai 1938 és 1941 között
Határkő 1922-ből az új magyar-román határon Csenger mellett
Magyarország (más néven Magyar Királyság vagy a Magyar Szent Korona országai) az alábbi területeket veszítette el:
Továbbá
A békeszerződés eredményeképp a 325 411 km² összterületű Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát, (az ország Horvátország nélküli területe 282 870 km²-ről 92 963 km²-re csökkent) lakosságának több mint a felét, az 1910-ben még 20 886 487 fős ország lakossága 7 615 117 főre esett vissza.
(A dőlt betűk forrása: www.wikipedia.hu)

Milyen lenne ha más államok is elveszítették volna területük nagy részét? A következő képen láthatjátok:
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...