2009. szeptember 22., kedd

A szólásszabadság és a becsületsértés

Meglehet, hogy a román alkotmány egyik legrosszabb a világon és Romániát nemzetállamnak nyilvánítja, de van egy dolog amely minden modern és demokratikus állam alkotmánya tartalmaz, és ez a szólás és vélemény szabadsága. Ezért szeretném közölni a román alkotmány 3o. szakaszát. Mindenkinek a figyelmébe ajánlom a szakasz figyelmes olvasását, azért, hogy tiszteletbe tartsuk egymás szabad véleményét és akaratát
30. szakasz – A kifejezés szabadsága
(1) A gondolatok, a vélemények vagy a hitvallások kifejezésének szabadsága, és
bármilyen alkotások szabadsága, élő szóval, írással, képekkel, hangokkal vagy más
tömegkommunikációs eszközökkel, sérthetetlen.
(2) Tilos bármilyen cenzúra alkalmazása.
(3) A sajtószabadsághoz hozzátartozik a sajtókiadványok szabad alapítása.
(4) Egyetlen kiadványt sem lehet megszüntetni.
(5) A törvény a tömegkommunikációs eszközöket finanszírozási forrásuk feltárására
kötelezheti.
(6) A kifejezés szabadsága nem sértheti meg a személy méltóságát, becsületét,
magánéletét és saját arculathoz való jogát.
(7) A törvény tiltja az ország és a nemzet gyalázását, az agressziós háborúra, a nemzeti,
a faji, osztály- és vallási gyűlöletre való buzdítást, a diszkriminációra, a területi
szeparatizmusra vagy a nyilvános erőszakra való uszítást, valamint a jó erkölccsel
ellenkező obszcén megnyilvánulásokat.
(8) A köztudomásra hozott információért vagy alkotásért a polgárjogi felelősség a kiadót
vagy az alkotót, a szerzőt, a művészi rendezvény szervezőjét, a sokszorosító eszköz, a
rádió- vagy a televízióállomás tulajdonosát terheli, a törvény feltételei között. A
sajtóvétkeket törvény állapítja meg.

Záráskért szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy a szólásszabadságot nem szabad összetéveszteni a becsületsértéssel. A becsületsértést a törvény bünteti.

2009. szeptember 19., szombat

Gondolkodo lány...


A tengeren készítettem ez a képet Evelinről. Tudom, hogy jobban elmoshattam volna a hátteret, de tetszik nekem a kép.

2009. szeptember 18., péntek

A kobor kutya halála...

Az elejétől szeretném tisztázni, hogy ebben a bejegyzésben nem az önkormányzatot szeretném bírálni, csak egy árva lélekről, egy kutya haláláról akarok írni.
Ahogy tudjátok elég sok a kóbor kutya városunkban, így a mi utcánknak jutott néhány. A mult hét folyamán megdöglött az egyik. Halála megnyugvást jelentett mert mindenki üldözte, bundája kócos és szakadt volt. Minden szomszédnak feltűnt, hogy egyik reggel nem jelenik meg a kócos, fekete kutya. Ekkor mindenki hiányát érezte. Valahogy megsajnáltuk ezt az árva és hányatott sorsú kutyát.
Lehet, hogy üldöztek, ütötték, verték, de a halála mindenkiből sajnálatot fakasztott.

2009. szeptember 17., csütörtök

Kérdések...

Nem tudom hányan közületek olvassátok a www.transindex.ro honlapot, de aki olvassa az láthatta, hogy a honlapon található Kelemen Hunor blogja. Ki is Kelemen Hunor? Az RMDSZ ügyvezető elnöke és elnökjelöltje. Mióta felfedeztem blogját hűséges olvasója vagyok. Blogjából rájöttem milyen potenciál rejlik ebben az emberben. Benne van az RMDSZ jövője, bene megtalálhatjuk a jövő RMDSZ-ét. Eddig ez mind szép és jó de milyen RMDSZ-et akarunk?
Egy olyan RMDSZ-et amely mindig megalkuvó és karmokkal ragaszkodik a hatalomhoz vagy egy olyan RMDSZ-et amely a fiatalokra épít, amely az autonómiáért harcol, melyben nem nyomják el az embert ha más a véleménye, amelyben a fiataloknak reális esély adatik. Igen egy ilyen RMDSZ-et akarunk, mely meg tudjon vívni úgy a romániai pártokkal, mint anyaországiakkal. Egy olyan RMDSZ-et álmodok ahol büszke lehessen az ember nemzetiségére, amely reálisan képviselje az erdélyi ember érdekeit és értékeit, ahol a döntéseket nem egy ember hozza, ne egy ember érdeke vagy értékrendszere legyen a döntő.
Zárókordként szeretném elmondani, hogy az RMDSZ és az erdélyi magyarság jövője a mi kezünkben van, éljünk ezzel a lehetőséggel. Ha ezt megtesszük majd utódaink büszkén fognak ránk emlékezni.

2009. szeptember 16., szerda

Málna 2

Nem tudom mi a véleményetek a málna új alakzatáról, de nekem tetszik. Mintha több élet lenne benne, nem?

Eldobott bokréta ...újra


Próbáltam egy kis fantáziát vezetni a képbe a photoshop segítségével. Nem tudom mennyire sikerült, azt majd eldönthetitek ti, akik látjátok a blogom.

2009. szeptember 15., kedd

Eldobott bokréta

Maria Callas

Maria Callas (görögül Μαρία Κάλλας) (New York, 1923. december 2.Párizs, 1977. szeptember 16.) Amerikában született görög származású operaénekesnő (szoprán), aki elsősorban lenyűgöző bel canto technikájának, valamint hatásos drámai képességeinek köszönhette hírnevét; rajongói La Divinaként vagy primadonna assolutaként emlegették. Több mint negyven operaszerepet énekelt, és húsz teljes operafelvételt hagyott maga után. Alakításaiban Bellini, Donizetti, Rossini, Cherubini rég elfelejtett operái születtek újjá. Legjelentősebb szerepei Lucia a Lammermoori Luciából, Floria Tosca a Toscából, Violetta a Traviátából, Bellini Normája, valamint Cherubini Médeiája.

forrás: wikipedia.hu

2009. szeptember 13., vasárnap

Régi emlék...


Néhány régi képet töltöttem fel a kincses városról. Bizonyára ismerősek a helyek. Az első képen láthatjátok a Kárpátok őrét, ami gondolom nem ismerős nektek. A szobor ma már nem áll, de felismeritek a helyet? Elárulom én, a mai Eroilor utcán állt a szobor, vagyis a néhai Deák Ferenc utcán. A szobrot a románok tönkre tették 1918-ban.
Ahogy mondtam a Kárpátok őre már nem áll, de szellemisége ma is őrzi a Kárpátokat és Kolozsvárt. Legyen e szobor szimbólum, a túlélés és a szórványban való megmaradás szimbóluma.

2009. szeptember 12., szombat

Egy művész halálára...


Lövith Egon emlékére...

  • A múlt évben augusztus 2o-án volt alkalmam megismerkedni Lövith Egonnal, aki egyik legnevesebb kolozsvári képzőművész volt. Állíthatom, hogy a modern képzőművészet egyik legkiválóbb képviselője volt. Mondhatom, hogy ő volt az egyik legfontosabb ember akivel életemben valaha megismerkedtem (aki ismer tudja, hogy volt alkalmam találkozni jó néhány neves személyiséggel). Több alkalommal meglátogattam azután, és legtöbbször kellemes időtöltés volt számomra. Megdöbbenve fogadtam halálhírét szeptember 3-án. Megdöbbentem, mert egy ismerőst veszítettem el. Állítom, hogy a művész halála gyógyírt hozott megfáradt csontjaira és lelkére, mert nem elég, hogy keményen sérült rövid távú memóriája miatt alig emlékezett különböző dolgokra, el kellett tűrje azt is, hogy a kolozsvári zsidó közösség rátette a szemét és meg akarta szerezni a vagyonát, azzal vádolva a családját, aki Izraelben él, hogy nem vigyáznak rá kellőképpen. Azzal a reménnyel búcsúzott az élők sorából, hogy majd tovább élni fog lelkünkben és művei által továbbá ismerni és szeretni fogják.
  • Továbbá pár életrajzi adatot olvashattok: "Lövith Egon 1923-ban született Kolozsváron. Órásmester apja 1926-ban családjával Mexikóba telepszik. Az apa halála után 1936-ban az Egon-család hazajött Kolozsvárra, majd több erdélyi zsidó családdal együtt 1944-ben kényszermunkára vitték õket elõbb Nagybányára, aztán Bajára és Törökbálintba, később a Türkheim-i és a Dachau-i lágerekbe. Lövith Egon 1945-ben szabadult, az amerikai felszabadító seregeknek köszönhetően. 1945-ben feleségével visszajött Kolozsvárra (családjuk többi tagja elpusztult a lágerben).

    1947-ben beiratkozott a kolozsvári szakszervezeti Belle Arte Képzõmûvészeti Iskolába, majd 1948-ban a "Ion Andreescu" Mûvészeti Intézetbe, szobrászat szakra, ahol Romul Ladea és Ion Irimescu szakirányításával sajátította el a szakma alapjait. A fõiskola befejezése után ugyanitt asszisztensként mûvészi anatómiát, kompozíciót és formázást tanított. 1962-ben lektorrá, 1972-ben a szobrászati szak elõadójává, majd katedrafõnökké nevezték ki. Több egyéni és
    csoportos kiállítása volt itthon és külföldön. 1960-ban a Velencei Bienálén is szerepelt. 1995-ben jelentõs szobrászati és festészeti munkákat adományozott a kolozsvári Mûvészeti Múzeumnak.


    Lövith Egon mûvészeti munkásságának fõbb periódusai a következõk: 1954-tõl az expresszionizmus szellemében alkotott, mûvei kifejezik a mûvész által is elszenvedett kínokat. A Horea, Closca és Crisan, a Holokauszt-sorozat ennek az idõszaknak harcos expresszionista termékei. 1960-tól már a forma lényegi megmintázására törekszik, több ekkori fából készült szobra (Tél, Torzó) a klasszikus hagyományokkal radikálisan szakító A
    lexander Archipenko szellemében születnek. 1973-tól egyéniesült motívumai az élet lényeges megnyilvánulásainak állandó keresését jelenítik meg. A felszíni díszítések teljes elvetése után csak a tiszta forma maradt. A kolozsvári Mûvészeti Múzeumban õrzik Lövith ebben az idõszakban készült híres munkáit: az Einstein és a Francois Villon mellszobrokat.

    Lövith szobrászati munkássága mellett jelentõs festészeti és grafikai alkotásokkal is jelentkezett. Gazdag életmûvének a nyelv eszközeivel történõ újraköltése nagyon nehéz lenne, a sûrítet vizuális közléseket nem tudjuk pontosan szavakra fordítani. A szavak csak megközelítõleg sugallják mindazt, hogy mit jelenthet túlélõként,
    a legkínzóbb szenvedések megélõjeként értékeket alkotni, és így is az élet örömeit kifejezni. A múzeumban található Tánc címû finoman megmunkált márvány állószobor ilyen értelemben válik emblematikussá, a valóság megtisztított másává, és az öröm kifejezõjévé. A megformálás lágyságával áradó körvonalak, a lüktetõ redõk a mozgást tükrözik és a tánc örömét érzékeltetik.

    Sok munka, komolyság, tehetség és a művészetek szeretete teszi Lövith Egont a XX. század második felének egyik legismertebb hazai alkotójává. Nevezetesebb ciklusai: Önarcképek, Golda Mira, Az örök pár, a már említett Holokauszt-sorozat, A fák, A táj emberei, a mexikói tartózkodásra utaló Sombreros Quijotesco, a Bagatelles, a Medit
    teránum-sorozat, a Madarak, Az élet teljessége-sorozat, Szellemi nyomok, Szfinx, Ikarosz és Nike. Lövith Egon egyike korunk azon értékalkotóinak, akinek munkái nem a mûvész mûhelyének kitöltésére, hanem a közösség számára készülnek. Olyan értékes életmûrõl van szó, amelyet itthon és külföldön is nagyra tartanak a szakmabeliek, s amely az emberi létezés megoldatlan problémáira keresi a lényegi választ egy problémáktól zajos évszázadban."

    A cikk a www.transzindex.ro honlapon jelent meg 2002. 11. 19-én. a teljes cikk a http://figyelo.transindex.ro/?cikk=225 linken található meg.
  • A képet 2oo8 augusztusában készítettem, amikor volt alkalmam megismerkedni Lövith Egonnal.
Béke poraira....

2009. szeptember 11., péntek

Remember 911



A világtörténelem véres napként fogja emlegetni ezt a napot. Azt a napot amikor bebizonyosodott, hogy Amerika sem halhatatlan. Bebizonyította, hogy a terrorizmus komoly veszélyt jelent a mai világra. Mi vezetett ide? Egyszerű, a meg nem- vagy rosszul megoldott közel-keleti problémák. Legyen e videó emlék az akkor meghalt ártatlan lelkek üdvösségére.
Nyugodjatok békében!!!

2009. szeptember 10., csütörtök

Méhecske


Lehet sokan kritizálni fogjátok a képem, lehet nem tetszik mindenkinek, de az nem gond. Miért? Azért mert nekem tetszik, tükrözi az Isten teremtő erejének nagyságát.
Mire van szüksége az embernek, most amikor a politika mocska, a vérszemet kapott magisztrátusok véresszájú béremelkedés követelése bemocskolja Isten teremtését, a világot? Szépre van szüksége és arra, hogy visszatérjünk a természethez, az ősi Földanyához.

2009. szeptember 9., szerda


Tegnap és ma Kackón (Catcau) jártam. Hol is van ez a település? Kolozs megye északi határán. De ahhoz, hogy pontosabb legyek kimásoltam a legfontosabb adatokat a Wikipédia-ból:

Kackó (románul Câţcău) község Romániában, Kolozs megyében, Déstől északnyugatra.

Első írásos említése 1348-ból maradt fenn. Nevének változatai: Kachko (1348) és Kaczko (1405). Legrégebbi birtokosai a Kaplyon nemzetség tagjai voltak. 1356-tól Csicsóvár tartozéka volt.

1850-ben 1806 lakosából 1474 román, 157 magyar, 112 zsidó és 54 roma volt. 1992-ben a 2417 lakos nemzetiségi összetétele a következőképpen alakult: 2273 román, 140 magyar, 3 német és 1 roma.


Híres emberek


A falu szép és rendezett, csak sajnos kevés a magyar, és azok is szétszórva laknak. A református templom a falu központjában található. Felirata szerint 1812-ben épült. Szép kis templom, csak sajnos elég rossz állapotban van.
Nem az egyedüli református templom Erdélyben amely ilyen ilyen rossz állapotban van. Tennie kéne valamit a Református Egyháznak, ezen templomok érdekében, nem pedig lelkipásztorokat vadászni. Ez lenne fontosabb az egyháznak, nem pedig a lelkészek félrealitása.
Remélem az egyház elgondolkodik ezen. Persze ezt szeretném én, egy ember a nép köréből, de ,sajnos, az Egyház érdekei nem felelnek meg a nép érdekeivel.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...