 |
| Forrás: Gazdovits Miklós - Az erdélyi örmények története |
A szamosújvári romák két helyen is laktak, a város
északnyugati részén lévő Czigánysoron, a vár mellett, illetve a város délkeleti
részén lévő Kakasvárosban. Legelső említésük 1735-re tehető.
1735. június 21-én Altorjai Péter, szamosújvári
aljegyző egyik írásában a következőket jegyezte le: „Méltóságos Unitus Püspök
báró Klein János úr, Szamosújvári Domíniumának jobbágy czigányai.”[1]
A vár mellett lakó romákat 1750-ben adófizetésre
kötelezték. Azokat, akiket megtagadták a befizetést száműzték a településről.
A kakasváros a XVIII. század második felében már
megvolt és főleg romák lakták. Ebben a városrészben volt a téglagyár, ahol a
romák dolgoztak. Ezzel a céllal telepítette őket ide a város. Az itteni romák
téglaégetés mellett foglalkoztak még utcasepréssel, szénégetéssel, a kóbor
kutyák összegyűjtésével is. Ugyanakkor kakastenyésztés szakértői is voltak. Az
állandó kakaskukorékolás miatt nevezték el ezt a városrészt Kakasvárosnak.
Idővel az itteni romák közé idegen elemek is
beköltöztek, melyek rossz életkörülményeikkel és életmódjukkal kellemetlenséget
okoztak a városlakoknak, emiatt 1780-ban a város vezetősége arról döntött, hogy
a romákat elköltöztessék a Czigánysorba. Ezt követően ezt a városrészt
lebontották, újraparcelláztak és más lakosoknak adták.
A Czigánysorba költöztetett romák a város utcáit és
piacát takarították, valamint idönként levelek szállításával is foglalkoztak.
A szamosújvári roma közösséget egy nagy vajda, egy kis
vajda és négy esküdt vezette. A közösség tagjait vár északi részén lévő
temetőbe temették, akárcsak a románokat.
A közösség létszáma változott az idők folyamán. Az
1850-as népszámlálás adatai szerint a városban 181 roma származású férfi
lakott. 1930-ban a közösség létszáma 89 és 135 közé tehető. Az 1970-es években
107-re tehető a romák száma, 1992-ben pedig 572-en voltak.[2]
2011-ben pedig 735 ember vallotta magát romának.[3]
[1]
Szongott Kristof – Szamosújvár szabad királyi város Monográfiája 1700-1900, II.
kötet, XXXII. fejezet.
[2]
Varga E. Árpád - Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992)
