Karácsony a régi Armenopolisban

A karácsony és a húsvét a régi szamosújváriak számára is fontos ünnepek voltak és kellő képpen megünnepelték. Dalauzit sütöttek, ángádzsábur levest főztek, megadták a módját az ünneplésnek.

A szamosújvári örmények szülővárosuk iránti szeretete rendkívülién erős volt. Bármerre is jártak, húsvétkor és karácsonykor hazatértek Szamosújvárra, együtt ünnepelni a családdal.[1]

Kántálni karácsonykor Szamosújvárt is szoktak. Szongott Kristóf szerint egyik legrégebbi feljegyzés, amely a kántálásra utal az a Számosújvárt létezett „Szent-Háromság-társulat“ szabályzata, amely a következőket írja: „Karácsonykor, midőn kántálni és húsvét hétfőjén, midőn házról-házra ,Miatyánk‘-ot mennek mondani az ifjak, elöl, menjen a pálcával (elnöki pálcáz) a mársálek, utána a prefektek, azután az ifjak. Ezen alkalmakkor viseljék az ifjak magukat illedelmesen, lármát ne csináljanak és italt sehol se igyanak.“[2]

A XVIII. század első felében a gyerekeknek sem volt szabad kántálni. Ugyanis Verzár Lukács plébános, a város főbírójához intézett örmény nyelvű iratában felkérte a tanácsot, hogy tiltsa be a gyerekek kántálását.

A XIX. század közepéig a kántálás fontos része volt a kántorok kántálása. Az említett század ötvenes éveiben halt ki ez a szokás és kántálni már csak a fiúk járhattak.

A XIX. század végén a kántálást és az újévi köszöntőt újra betiltottak a városban és csak pár évtizeddel később tért vissza ez a két szokás.

A gyerekek karácsony napján reggel és ünnep előestéjén házról-házra járnak, és magyar énekeket énekelnek.

Kezdetben az énekek szövege örmény volt. Szongott Kristóf monográfiája pár sort megörökített az utókor számára, ezekből a kántákból:  

„Hiszusz g’ulá,

Pálul cshiká;

Phiésé gédrádz,

Ná páluládz,

Duveczhekh ézbánész,

Or erthám pánész.”

A szöveg magyar változata a következő:

„Sir a Jézus, mert nincs pólyája;

vág (a Szűz-Anya) ruhájából és abba pólyálja . . .

Adjátok (a kántálásért járó) pénzemet, hogy dolgomra menjek.”[3]

Riti József Attila

---

[1] SZONGOTT KRISTOF – Szamosújvár szabad királyi város monográfiája 1700-1900, IV. kötet

[2] u.o.

[3] SZONGOTT KRISTOF – Szamosújvár szabad királyi város monográfiája 1700-1900, II. kötet

A Szamosújvári Örmény Front

     

     1948-ban a szamosújvári magyar-örmények létrehozták az Örmény Front szamosújvári fiokszervezetét, melynek székháza a Főtér közelében volt, Násh Ernő házában. A szervezet célja az volt, hogy elmélyítse a helyi magyar-örmények örmény identitásukat. A helyi szervezet 36 tagja Martaian Harutiant választották meg titkárnak.[1] 

      Az Örmény Front egészen 1953-as feloszlásáig működött. Több kulturális és oktató tevékenységet szervezett. Táncos estéket, filmvetítéseket rendeztek, amin részt vett a város magyarsága és az őket képviselő Magyar Népi Szövetség is. Továbbá megemlékeztek a magyar történelem fontos emléknapjairól. 1949-ben pedig pár hónapig örmény nyelvi tanfolyamot is szerveztek a diákok számára.[2]

---

[1] http://www.edrc.ro/docs/docs/armenii/025-133.pdf, (2018. augusztus 9)

[2] Uo.

Tóvidéki találkozó Szépkenyerűszentmártonban

      Augusztus 11-én szervezték Szépkenyerűszentmártonban a Tóvidéki Találkozott, amin több tóvidéki település képviseltette magát. A rendezvény úrvacsorával egybekötött istentisztelettel kezdődött, amin jelen volt Tőkés László európai parlamenti képviselő és családja, valamint Wass-Tarjányi Zsuzsanna, cegei grófnő és férje Tondolo Gino.

         Az istentiszteletet közös ebéd követte, amikor a falu apraja nagyja, az elszármazottak vendégek és meghívottak közösen fogyasztották el az ebédet, a település kultúrotthonában.

        Ebéd után felléptek a vajdakamarási hagyományőrző néptáncosok, Füstős János, feketelaki táncos, valamint a szépkenyerűszentmártoni vegyes kórus.

    A találkozó hajnalig tartó mulatsággal végződött. 

RJA

Történet a valamikori Szamosújvárból

     

Szamosújvári ortodox zsinagóga /
saját archív 2013

Valamikor a 20. század elején esett meg az alábbi történet, amit a következőkben elmesélek nektek.

    A 20. század elején, a századfordulón, a szamosújvári zsidó közösség samesze (templomszolga) Schwartz Chájim Jehuda, módos ember volt, emiatt több szolgálót is tartott a ház körül. Az egyik szolgálója a román nemzetiségű Florika, a samesz gyerekeinek volt a dajkája. Egy másik szolga pedig a széki születésű magyar nemzetiségű János volt.

A héder - zsidó elemi iskola - egykori épülete

      A két fiatal, Florika és János megszerették egymást, de mivel egyikük sem ismerte a másik nyelvét a jiddis használták közös nyelvnek, mert azt mindketten ismerték, megtanulták Schwartztól és családjától. Ahogy mondtam Florika és János megszerették egymást és összeházasodtak. Keresztények voltak mindketten, de mivel a jiddis volt a közös nyelv a gyereket is jiddisül nevelték, a zsidó kultúra szellemiségében.

    A történetet Bar-on Michael és Herskovits Benjámin könyvében, a Szamosújvár, Iklód és Környéke Mártírjainak Emlékére című könyvben olvastam és azért meséltem el, mert érdekesnek tartottam.

RJA

Dr. Torma Miklós

Dr. Torma Miklós alispán 1856. jún. 18-án született Csicsókeresztúron (Felőr és Várkudú közötti település, ma Beszterce-Naszód megye), az egykori Szolnok-Doboka vármegyében (családja nemesi származású, évszázadokon át birtokolták a falut. Tulajdonukban volt a ma is álló Torma udvarház).

Középiskolai tanulmányait a Kolozsváron végezte. Ugyanitt járt egyetemre is, a későbbi Ferencz – József Tudományegyetem elődjénél, ahol elnyerte a jogtudományok doktora címet is.

1887. június 18-án a széki választókerület képviselőjévé választotta.

1892. december 22-én a vármegye egyhangúlag alispánjává választotta, ami a későbbi tisztújításokon is megtörtént, ami rátermettséget bizonyította. A vármegye alispáni székét egészen 1904.január 29-ig töltötte be.

Kiváló adminisztratív tehetség volt. Sokoldalú ismeretséggel bíró tanult és tehetséges ember volt. Sokat dolgozott, egész életét a közjónak szentelte.

Szamosújvári romák rövid története

Forrás: Gazdovits Miklós - Az erdélyi örmények története

             A szamosújvári romák két helyen is laktak, a város északnyugati részén lévő Czigánysoron, a vár mellett, illetve a város délkeleti részén lévő Kakasvárosban. Legelső említésük 1735-re tehető.

1735. június 21-én Altorjai Péter, szamosújvári aljegyző egyik írásában a következőket jegyezte le: „Méltóságos Unitus Püspök báró Klein János úr, Szamosújvári Domíniumának jobbágy czigányai.”[1]

A vár mellett lakó romákat 1750-ben adófizetésre kötelezték. Azokat, akiket megtagadták a befizetést száműzték a településről.

A kakasváros a XVIII. század második felében már megvolt és főleg romák lakták. Ebben a városrészben volt a téglagyár, ahol a romák dolgoztak. Ezzel a céllal telepítette őket ide a város. Az itteni romák téglaégetés mellett foglalkoztak még utcasepréssel, szénégetéssel, a kóbor kutyák összegyűjtésével is. Ugyanakkor kakastenyésztés szakértői is voltak. Az állandó kakaskukorékolás miatt nevezték el ezt a városrészt Kakasvárosnak.

Idővel az itteni romák közé idegen elemek is beköltöztek, melyek rossz életkörülményeikkel és életmódjukkal kellemetlenséget okoztak a városlakoknak, emiatt 1780-ban a város vezetősége arról döntött, hogy a romákat elköltöztessék a Czigánysorba. Ezt követően ezt a városrészt lebontották, újraparcelláztak és más lakosoknak adták.

A Czigánysorba költöztetett romák a város utcáit és piacát takarították, valamint idönként levelek szállításával is foglalkoztak.

A szamosújvári roma közösséget egy nagy vajda, egy kis vajda és négy esküdt vezette. A közösség tagjait vár északi részén lévő temetőbe temették, akárcsak a románokat.

A közösség létszáma változott az idők folyamán. Az 1850-as népszámlálás adatai szerint a városban 181 roma származású férfi lakott. 1930-ban a közösség létszáma 89 és 135 közé tehető. Az 1970-es években 107-re tehető a romák száma, 1992-ben pedig 572-en voltak.[2] 2011-ben pedig 735 ember vallotta magát romának.[3]

---

[1] Szongott Kristof – Szamosújvár szabad királyi város Monográfiája 1700-1900, II. kötet, XXXII. fejezet.

[2] Varga E. Árpád - Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992)

[3] Structura etno-demografică a României la recensământul din 2002

Torockó

A Székelykő

Ma Torockón jártunk a diákokkal, az iskola másként keretén belül. Nagyon megtetszett nekem a Székelykő (kár, hogy nem másztuk meg) és az egykori bányászváros. amely ma is csodásan őrzi egykori fényét. Pár képet ide is feltöltők.

Hortobágy Nemzeti Park

Kilenc lyukú híd

Január végén voltunk Magyarországon egy nemzetközi történelmi vetélkedőn, ahol harmadik helyezést értük el, de ez lényegtelen most. Menet-jövet átmentünk a Hortobágy Nemzeti Parkon és a szép időt kihasználva többször is megálltunk. Nagyon megszerettem a Hortobágyot, mert egyszerűen lenyűgöző és eldöntöttem, hogy egyszer nyáron is elmegyek oda (eddig nem volt alkalmam megtekinteni és megcsodálni, mert minden egyes alkalommal köd volt). Pár képet is készítettem, így ezek közül is közlők egy válogatást.

***

A Nemzeti Park területe 82 000 hektár. Magába foglalja Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéket, valamint Heves megye Tisza-tavi kis szeletét. A Hortobágy Közép-Európa legnagyobb füves pusztája (1999. november 30-án elvették a Hortobágyi Nemzeti Park egész területét a Világ Kulturális és Természeti Örökségének listájára).

Jellegzetes élővilága mellett egyedülálló néphagyománnyal is rendelkezik.

Növényvilága nagyon színes és a tündérrózsa, a boglárka, a nagyezerjófű, a vízi rucaöröm és a békatutaj színesíti. A száraz pusztát pedig a sziki őszirózsa és a sóvirág díszíti. Persze ezek mellett található nádas, gyékényes, tölgyes terület is.

Állatvilága is szintén színes és változatos. Megtalálható itten a gém, a kék vércsék, a kerecsensólyom és parlagi sas. Itt fészkelt először Magyarországon a pusztai ölyv is. Továbbá él itt ürge, fürj, menyét, hermelin, túzok, a fürj, a fogoly, az ugartyúk, székicsér, szikipacsirta, nádiposzáta is. A mocsarak és halastavak madárvilága is bőséges. Nem kevesebb, mint 330 madárfaj él e területeken.

Megtalálható így a kárókatona, barna rétihéja, réce, szárcsa, kormos-, fattyú- és fehérszárnyú szerkó; vörösnyakú és feketenyakú vöcsök, bölömbika, nagy kócsag, kanalasgém, nyári lúd, fekete gólya, de az igen ritka batla is.

Vadludak repülnek 

Háziállatairól is híres a Hortobágy. Ki ne látott volna itten magyar szürkemarha-gulyát és rackanyájat? Továbbá találhatóak itt mangalicák, magyar félvér lófajták, parlagi baromfifajtákat (fodros tollú magyar lúd), de magyar pásztorkutyák is, mint a puli, a pumi, a mudi, a kuvasz és komondor is (a kuvasz, a komondor a szállást védte, a nyájat pedig a puli, a pumi, és a mudi).

A cikk egy másik változata megjelent a https://termeszet.tortenelmimagazin.com/hortobagy-nemzeti-park/ weblapon.

Forrás:

http://www.hnp.hu/hu

https://utazom.com/vendegvaro/hortobagyi-nemzeti-park

https://hu.wikipedia.org

RJA