A
szamosújvári örmények szülővárosuk iránti szeretete rendkívülién erős volt.
Bármerre is jártak, húsvétkor és karácsonykor hazatértek Szamosújvárra, együtt
ünnepelni a családdal.[1]
A
húsvét előtti nagyböjtben rendesen felkészültek a közelgő ünnepre, gyóntak és szigorúan
betartották az előírásokat. Szigorúan tilos volt szarvasmarhát vágni és még a
hentesboltban sem árultak ilyenkor húst.
Húsvét
alkalmával a módosabbak adakoztak a rászorultaknak. A különböző örmény
szervezetek tagjai nagykedden házról házra jártak és pénzt gyűjtöttek a
szegényeknek.
Nagypénteken
minden épkézláb ember elment misére, amit a főtéri Szentháromság
örmény-katolikus székesegyházban kezdtek, majd a Salamon templomban folytatták
és a Víz utcai Ferences-rendű kolostorban végeztek be.[2]
Nagyszombaton
este készültek a vasárnap reggeli húsvéti misére és egy kosárba csomagolták a
megszentelni való ételt. A kosár tartalma káta (örmény sütemény), pászka,
kalács, főtt sonka, szalonna, piros tojás, sült bárányhús, só volt.
Húsvét
reggelén, mise előtt semmilyen ételt nem fogyasztottak. A mise celebrálása
után, a templom előtt mindenki kitette kosarát, amit a papok megszenteltek.
Misére
menet a következő képpen köszöntek egymásnak, mind ahogyan Szongott Kristóf
monográfiájának harmadik kötetéből kiderül:
A. Krisztus
feltámadott halottaiból!
B. Ez önnek és
nekünk is örvendetes.
A. Sok feltámadás
napot érjen el szerencsésen, egészséggel és bűnelengedéssel!
Otthon,
mise után mindenki szentelt ételt evett, még a cselédek is. Előszeretettel kínáltak
szentelt étellel a rokonokat, barátokat és ismerősöket is. Húsvét alkalmával
különböző színű tojást ajándékoztak egymásnak és nagy lakomákat tartottak ahova
meghívták a rokonokat és barátokat is, de az ünnep első napján tilos volt a
tánc és a színházi előadás is.[3]
Húsvétkor
nem jártak öntözni, mind Erdély más tályain szoktak, de nagy becsben tartották
a rokonlátogatást.
Az
ünnepi ebéd után kimentek a temetőbe, ahol ételt tettek az elhunytak sírjaira.
Az ételt a város szegényeinek szánták, akik éltek is a lehetőséggel és
elfogyasztották.
Szongott
Kristóf monográfiájának negyedik kötetében található egy húsvéti népdal is,
amit előszeretettel énekeltek ezen alkalommal a szamosújváriak. A népdal magyar
szövege a következő:
„Húsvét, húsvét
Isten hozott,
Helységünkbe Isten
hozott.
Hét fontot
naponként fontam,
Orsómra fonált
sodortam,
Gúzzsal, munkával
kínlódtam,
Bő verejtéket
hullattam.
A mit küldök:
piros tojás.
A
feltámadás ünnepe alkalmával a hívek ajándékot adtak a papnak. Ugyanekor az
egyházi méltóságok, a ministránsok segítségével megszentelték a szamosújvári
házakat, amiért pénzt adományoztak a hívek.
Az
iskola életében is fontos szerepet játszott a húsvét. Egy 1799-ből fentmaradt
dokumentum szerint az iskolások ilyenkor minden tantárgyból letették a publicum exament melynek sikeressége
következtében mentek át a diákok egyik osztályból a másikba.[5]
Riti József Attila
[1] SZONGOTT KRISTÓF – Szamosújvár
szabad királyi város monográfiája 1700-1900, IV. kötet, 370. o
[3] SZONGOTT KRISTÓF – Szamosújvár
szabad királyi város monográfiája 1700-1900, IV. kötet, 186. o
[4] SZONGOTT KRISTÓF – Szamosújvár
szabad királyi város monográfiája 1700-1900, IV. kötet, 186. o
[5] SZONGOTT KRISTÓF – Szamosújvár
szabad királyi város monográfiája 1700-1900, I. kötet, 74. o
