2020. augusztus 16., vasárnap

Rendszerváltoztatások Európában

Orbán Viktor beszédet mond
Nagy Imre újratemetésén/nol.hu
            Gorbacsov a hatalomra lépése után a hidegháborús feszültség enyhítésével igyekezett előteremteni a forrásokat a belső gazdasági reformokhoz.

            1987 decemberében USA és a Szovjetunió megállapodást kötött az összes közép-hatótávolságú atomfegyver megsemmisítéséről.  1988-ban Gorbacsov bejelentette, hogy 50 ezer szovjet katonát és 5 ezer páncélost kivonnak az NDK, Csehszlovákia és Magyarország területéről, valamint félmillió fővel csökkentik a Szovjetunió haderejét.

            Az 1980-as évek második felében a Szovjetunió kénytelen volt feladni a harmadik világban (akik nem tartoztak sem a demokratikus és sem a kommunista blokkhoz) megszerzett katonai és politikai pozícióit. Az évtized végére kivonult Afganisztánból is. 1989-ben elvetette a Brezsnyev-doktrínát és bejelentette, hogy minden eddigi szovjet befolyási övezetbe tartozó ország maga döntheti el, hogy milyen utat választ magának.

Magyarország

            1987-ben az ellenzék megszervezte az első lakiteleki találkozót, melynek fő célja az volt, hogy a hatalom elismerje az ellenzék tevékenységét. A találkozót követően, 1987 őszén létrejött a Magyar Demokratikus Fórum (MDF).

            1988-ban létrejött a Fiatal Demokraták Szövetsége (FIDESZ) és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ). A két párt, az MDF-el együtt alkotják a rendszerváltó pártokat. A FIDESZ-t a Kádár-rendszerrel elégedetlen, radikális főiskolás-egyetemista fiatalok hozták létre. Az SZDSZ-t pedig a Beszélő körül szerveződő értelmiségiek.

            1988-ban a Magyar Szocialista Munkáspártban (MSZMP) a Kádár vonal kibukott a hatalomból, az új főtitkár Grósz Károly lett. A bizottságba pedig bekerültek Pozsgay Imre és Nyers Rezső.

            1989. április 7-én az ellenéki szervezetek létrehozták az Ellenzéki Kerekasztalt. 1989. augusztus 19. zajlott a Páneurópai piknik, mely három órára megnyitotta a vasfüggönyt. A rendszerváltás egyik fő mozzanata 1989. június 16-án zajlott, Nagy Imre és mártírtársainak ünnepélyes újratemetése. A szertartás a Hősök terén volt és több százezer fő vett részt. Orbán Viktor éles hangú beszédben követelte a szabad választásokat és a szovjet csapatok kivonását.

1989 október 23-én kikiáltották a III. köztársaságot, majd 1990 tavaszán országgyűlési választásokat szerveztek, melynek következtében Antal József vezetésével, az MDF alakított korányt.

Románia

            1989. december 17-én népfelkelés tört ki Temesváron. A temesváriak meg akarták akadályozni Tőkés László lelkipásztor áthelyezését. A megmozduláshoz csatlakozott Temesvár román lakossága is.

            Nicolae Ceausescu diktátor megpróbálta leverni a lázadást, de nem járt sikerrel és a felkelés országos lett.

            A december 21-én szervezett szimpátiatüntetés rosszul sült el és a fővárosi lakosság ellene fordult. December 22-én szökni próbált, de letartoztatták, elítélték és december 25-én kivégezték őt és feleségét is. A hatalom az ugyancsak kommunista elit kezébe került, az államfő Ion Iliescu lett.

Lengyelország

            Lengyelországban békés, tárgyalásos úton kezdődött meg a kommunista rendszer felszámolása; a pártállam képviselői és az ellenzéki erők közös egyeztetések során állapodtak meg az egyes politikai lépésekről. A parlamenti választásokon bebizonyosodott a Szolidaritás társadalmi támogatottsága. Jaruzelski tábornok rövidesen egy nem kommunista miniszterelnököt nevezett ki.

Német Demokratikus Köztársaság (NDK)

            1989 nyarán több ezer keletnémet állampolgár Magyarországon keresztül próbált Ausztriába jutni. A Németh Miklós vezette magyar kormány végül megnyitotta előttük a nyugati határokat. A következő hónapokban a demokratikus változásokat követelő tüntetések végleg megrendítették az NDK politikai vezetését. A tüntetők a keletnémet határőrök szeme láttára megkezdték a berlini fal lebontását november 9-én.

Csehszlovákia

            1989 őszén tüntetéssorozat vette kezdetét Prágában. Novemberben a tömegtüntetések nyomására a pártállam itt is meghátrált, és december végén köztársasági elnökké választották Václav Havelt. A „bársonyos forradalmat” követően előtérbe került a csehek és szlovákok együttélésének kérdése. Az ellentétek kiújulása végül békés szétváláshoz vezetett, 1993.  január 1-től Csehország és Szlovákia különálló országgá vált.

RJA

A cikk megjelent az Iskolai Történelmi Magazin júliusi számában. A lapszám letőlthető az alábbi linkre kattintva: 

https://iskolaitortenelmimag.files.wordpress.com/2020/07/2.-szc3a1m-1.pdf


Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...