A szamosújvári Pongrátz testvérek

Pongrátz András (balra) és Ödön (jobbra, tolókocsiban)

              Szamosújvár, az örmény város, az egykori Armenopolis sokat köszönhet városalapítóinak.
Több híres ember származott el városunkból, aki megnyerte helyét a magyar történelemben A legelszántabbak és legharciasabbak azonban a Pongrátz testvérek voltak. Személyesen volt alkalmam megismerni Pongrátz Ödön bácsit és öccsét Pongrátz Andrást. Az utóbbi Amerikában él. Ödön bácsit ezen év januárjában temették Kiskunmajsán ahol élete utolsó éveit töltötte. Az említett településen berendezte Magyarország egyetlen '56-os múzeumát.

Pongrátz András, Ödön és jómagam

            A wikipédia a következőket írja a Pongrátz-okról: 

"A Pongrátz-testvérek az 1956-os forradalom legendás szabadságharcosai voltak.

A szamosújvári, örmény eredetű család kilenc gyermeke közül hat fiútestvér fegyverrel harcolt a szovjet megszállók ellen a szabadságért a budapesti Corvin közben: Pongrátz András (1938-), Pongrátz Bálint, Pongrátz Ernő (1920-1978), Pongrátz Gergely (1932-2005), Pongrátz Kristóf (Bandi) (1927-2009) és Pongrátz Ödön (1922-2009).

A család a trianoni döntéssel Romániához került Szamosújvárról származott, amelynek 1940-ben a testvérek édesapja volt a polgármestere. A család 1945-ben az előrenyomuló román és szovjet csapatok elől költözött Magyarországra. (Mátészalkára, majd később Soroksárra.)

Pongrátz Gergely így emlékszik édesapjukra, aki néhány hónappal a forradalom kitörése előtt hunyt el: „Amikor meglátta az első orosz katonát, akkor megfogadta: addig, amíg itt vannak az oroszok, nem borotválkozik. Mellig érő szakállal temettük '56 áprilisában.”

A Corvin közi ellenállásban először Ödön és Kristóf (akit valami okból Bandinak keresztelt a család) vettek részt, a későbbi főparancsnok Gergely később csatlakozott. Ödön és Kristóf jelentős szerepet játszott a Corvin köziek lőszer és élelem utánpótlásában. Tárgyalni gyakran Ernőt és Ödönt küldték. Ödönt a Corvin köziek Papa, Kiabálós papa becenéven ismerték, mert 34 évével apai korúnak számított a pesti srácok között, Gergely beceneve Bajusz volt.

A forradalom idején a Soroksáron maradtak is segítségükre voltak abban, hogy telefonon értesítették őket, hány tank vonul északra, a város felé abból az irányból. "Ezt a feladatot az akkor tizenkét és fél éves Marika húgunk látta el, kifogástalanul. Még azokat a számokat is leírta, amik a tankok oldalán voltak olvashatók" – írta emlékezésében Ernő.

Október 23-án és 24-én

Ernő

A testvérek közül először Ernő keveredett az eseményekbe, aki a tüntetőkkel együtt a Parlamenthez jutott és beengedték, hogy a tüntetők nevében tárgyaljon. Az egész éjszakát a parlamentben töltötte, és erről telefonon értesítette édesanyját és testvéreit, Ödönt és Bandit, akik otthon cserépkályhát tapasztottak. (Közben Ernő a Rádióba is átment egy magnetofonért - hogy rögzítse Nagy Imre beszédét -, ahol tanúja volt a kezdődő ostromnak.)

Ödön és Bandi

Gerő Ernő nagy csalódást keltő, a tüntetéseket elítélő rádióbeszéde után a tapasztók otthagyták a kályhát és a Rádióhoz indultak. (A rádióból már hallatszottak a lövések – emlékezett vissza Ödön.) Útközben megálltak a Lámpagyárnál – amelyről már korábban elterjedt a hír, hogy ott fegyvereket gyártanak, és rá is találtak a karabélyokra és a lőszerekre. Egy felkelőkkel és fegyverekkel rakott teherautóval még éjfél előtt a Rádióhoz indultak, de csak a Móricz Zsigmond körtérig jutottak. A Fehérvári út bejáratánál barikádot rögtönöztek és Bandi javaslatára benzint locsoltak szét, hogy megállítsák a tankokat. "Nem sokkal korábban egy munkást, aki munkába ment, lebeszéltük szándékáról, s ha már nem megyek munkába – mondta –, nektek adom az uzsonnámat. Megettük a zsemlyét és a tepertőt" – írta Ödön. A begyújtott benzin nem sokkal később egy 13 tankból álló oszlopot kényszerített visszafordulásra. (A szovjet hadvezetés állítólag a Székesfehérváron állomásozó páncélosokat rendelte Budapestre, Pongrátzék ezekkel találkozhattak.)

Ezután egy csoport fegyveressel a hídon át a Boráros térre mentek, majd tovább a körúton. Ekkor voltak tanui annak, hogy egy diplomáciai rendszámú autóban ülő orosz tiszt kihajolva sorozatot adott le a tömegre, több embert megölve. "A sebesülteket a Kilián laktanyába és a távolabbi klinikába szállítottuk. Ekkor kezdtük használni a benzines üvegeket." Mindez már a Corvin köz közvetlen közelében történt.

András

Még az előző nap délután négy órakor Pongrátz András, 17 éves diák az Eötvös Lóránt Gépipari Technikumban, akit nem érdekelt a politika, Soroksárra hazafelé menet a Blaha Lujza téren csoportosulást látott. Leugrott a villamosról és nem sokkal később a mai Felvonulási téren álló Sztálin-szobornál találta magát, ahol részt vett a szobor ledöntésében. Késő estére már a Rádiónál volt, ahol tanúja volt az ostrom egy részének. Soroksárra hazaérve másnap társaival barikádot emeltek, hogy megállítsák az orosz tankokat, azok azonban egyszerűen kikerülték az akadályt. A soroksáriak tehetetlenségükben kövekkel és fél téglákkal dobálták az orosz teherautókat, ahonnan visszalőttek és többen holtan maradtak a földön."