Nagypénteken

Hiedelmek, népszokások, tiltások, balladák

Öreg feszület Szépkenyerűszentmártonban

    Nagypéntek van, Jézus Krisztus kereszthalálának és áldozatának a napja. Ezen a napon a keresztyénség/kereszténység alapítóját, Jézus Krisztust keresztre feszítették, Poncius Pilátus, kormányzósága alatt.

    Az alábbi sorokban összeírtam pár nagypénteki szokást, remélem élvezni, fogjátok az olvasást.

    Minden nagypénteken a katolikus egyházhoz tartozó templomokban vagy ezek körül bejárják a kereszt útját. Az ortodoxoknál a keresztút nem elterjedt, de egyes közösségekben végigjárják ezt.

    Ezen a napon a legtöbb keresztyén/keresztény közösségben szigorú böjtöt tartanak. A protestáns egyházaknál nagypéntek az egyedüli böjti nap, akkor is, ha az egyházi törvények hivatalosan nem írják elő.

    Mezőség falvaiban (és egyéb magyarlakta településen) a nagypénteki istentiszteletre gyászruhába öltözve mennek.

    Az egyik legismertebb nagypénteki népszokás az a hajnali fürdés volt, amikor a falu fiataljai kimentek a patakra és a patak hideg vízében megfürödtek. A hiedelem szerint a víznek gyógyító hatása volt, ezért haza is vittek belőle és húsvét ideje alatt ezzel mosakodtak. A gyógyító hatás mellett a víznek szépítő hatása is volt, ezért a lányok már hajnalban arcot mostak a patak vízében.

    A magyarországi Zala megyében elterjedt szokás a féregűzés is. A hagyomány szerint ilyenkor elmondanak egy féregűző szöveget:
"Patkányok, csótányok, egerek, poloskák oda menjetek, ahol füstös kéményt láttok!"

    Egy másik nagypénteki szokás az a tűz gyújtás, amiről azt tartották, hogy elűzi a tavaszi jeget és fagyot.

Továbbá nagypénteken tilos volt a szárnyas állat levágása, hogy elkerüljék a háziállatok pusztulását. Ilyenkor semmilyen munkát nem végeztek és kenyeret sem sütöttek, mert a hiedelem szerint ez kővé változik.

Nagypéntekhez kapcsolódik:

A lenti szövegek eredeti helyesírással íródtak. Az esetleges helyesírási hibák nem engem terhelnek. 

Szépkenyerűszentmártonban följegyzett biblikus népballada:

 

Jézus az asztalnál eszik,

Fehér virágok,

Zsidók a ház megett lesik.

Kiment Júdás ő közéjük,

fehér virágok,

Beszélgetni kezdett vélük…

Zsidók azonnal elfogják,

fehér virágok,

Megkötözték, elhurcolták.

Kegyetlenül korbácsolták

fehér virágok,

Fatövissel koronázták.

Mérges ecettel itatták,

fehér virágok,

Mindenképpen kicsúfolták.

Keresztet vállára tették,

fehér virágok,

Poros útra így vezették.

Golgotára felvezették,

fehér virágok,

Fakeresztre feszítették.

Nem láttam én szebb gyümölcsfát,

fehér virágok,

Mint a Jézus keresztfáját.

Piros vérrel virágozik,

fehér virágok,

Szentlélekkel gyümölcsözik….

"Szászfenes (Floresti): A Tündér és a piros csizma (Szabó Géza, kiskapusi református lelkipásztor gyűjtése nyomán - Forrás: Erdélyi Gyopár 2001/2 - az Erdélyi Kárpát Egyesület közlönye)

Valamikor tündérek éltek Szászfenes határában, a Leányvárban. Minden esztendőben nagypéntek éjszakáján korsóikkal kijöttek a várból, ellibbentek a kúthoz, a hegy lábához és ott vizet merítettek.

Jól tudták ezt a vadászok, és elhatározták, hogy foglyul ejtenek egyet.

Csináltattak egy gyönyörű piros csizmát, s nagypéntek estéjén a kút mellé állították. Éjféltájban kijöttek földalatti várukból a tündérek, s a kúthoz siettek. S a holdvilágnál az egyik tündér megpillantva a piros csizmát, mindkét lábacskáját beledugta, mint egy kürtőbe.

A vadászok, akik a fák között leskelődtek, a kúthoz szaladtak, s ez a kistündér nem tudván elszaladni foglyukká vált"

Riti József Attila

Bibliográfia:

http://szegedem.hu/

http://www.erzsebetrosta.hu/

http://www.stop.hu/