Besztercén jártunk…

A besztercei állomás, ahol nagy a burján/a kép a vonat mocskos ablakán
keresztül készült

Eltelt egy kis idő amióta nem írtam Besztercéről, pedig jól tudjátok, mennyire szeretem az egykori szász várost.

A nagy melegnek „köszönhetően” kevés időt töltöttünk kint a városban. Többnyire vásárolni jártunk ki, de mint mindig most is meglepett a város kontrasztja. Ellentétek vannak az új és a régi, a tisztaság és a mocsok, a modern és a hagyomány között. Olyan város Beszterce, ahol, ha piacra mész láthatsz népviseletbe öltözött és bocskoros falusiakat is. Ők a borgóiak, a Borgói havasok lakói, akik mai napig őrzik hagyományos népviseletüket. Sajnos egyre kevesebb magyar és szász szót hallhatsz a város utcáin. Egyre nagyobb a vegyes házasságok aránya is. Az asszimiláció nagyobb, mint a többi erdélyi városban, ahol szórványban él a magyarság. A szászokról már nem is beszélek, ugyanis a román kormányok bátorítására tömegesen vándoroltak ki Németországba, maguk után hagyva a nagy kultúrával rendelkező falvaikat, ahova mindenféle idegen elemek költöztek be.

Besztercei tartózkodásom ma véget ért, most vonaton ülők és megyek Szamosújvár felé (a kóbor kutyák városába J).

Az állomáson várva, amit szerencsére felújítanak, lassan, zötyögve, de időben, befutott a vonat. Indulása 15:35-re volt kiírva, de érthetetlen módon hét perc késéssel indult el.

A vonaton nincs meleg (szerencsére működik a légkondi), de sajnos a bűz és a kosz az virágzik. A pisi szag keveredik a mosatlan és izzadság szaggal, így el tudjátok képzelni milyen „illatok” keringenek.

A vonat indulása előtt (elméletileg) takarítottak. A takarítás abból állt, hogy felszedték a szemetet a földről, de a por és a mocsok az megmaradt. Képzeljétek, még sarat is lehet találni a vasúti kocsiban. Szerintetek az mióta lehet ottan (hiszen elég régen nem esett az eső)?

Mindezek mellett koldusok hadserege ostromozza meg az utasokat és persze a bakterek semmit sem tesznek ez ellen. Vajon miért? Megmondom én, azért mert egy kézen vannak velük.

A vonat halad, állomások maradnak hátra, emberek szállnak fel és le, de megmarad a bűz, a zaj és a kosz. Én pedig várom, hogy hazaérkezzek és lemossam mindezeket magamról.
Riti József Attila