Szabad hétvégém volt, nem kellett semmit fotóznom, úgy hogy eldöntöttem elszaladok két napra Besztercére.
A vonat zsúfolt volt, alig Désen találtam helyet, de örvendem neki, hogy legalább az út egy részét ülve tehetem meg.
Amikor kiléptem a vonatból meglepetésszerűen megcsapott a decemberi este csípős hidege. Gondoltam, hogy nem lehet valami túl meleg, hiszen Besztercén mindig hidegebb van, mint nálunk Szamosújváron.
Belépvén a házba frissen főzött, gőzölgő kávéval kínáltak meg, ami meg is tette a hatását. Hamar elfelejtettem a csípős decemberi időt és arra gondoltam, hogyan tudnánk kellemesebben eltölteni a hétvégét.
Szombaton kimentünk a városba vásárolni. A délután is hamar elrepült. Este elindultunk sétálni egyet a központba, ahol a vén szász templom őrzi rendületlenül a várost.
A központban fényözön fogadott, rengeteg színben pompázó fényjáték. Valóságos meseországnak tűnt az egész tér. Hullott a hó és virítottak az apró fények. A téren lévő betlehemes is más színekben pompázott. A fények játéka olyan volt mintha az angyalok táncoltak volna körülöttünk. Az egész városnak más volt a színe és a csengése. Zene nem szolt, de a színek változása valóságos melódiának tűnt.
A hagyomány és Bram Stoker (Drakula szerzője) beteges fantáziája Beszterce környékére helyezi a vámpírmítoszok szülőhelyét. Mindezek meg a Drakula vár (Tihuca) közelsége miatt sokan a vámpírok városának említik az egykori szászok városát, Besztercét. Aki ellátogat az említett városba (főleg most) rájön, hogy semmi rémisztő sincs a városban.
Véleményem szerint Beszterce maga az angyalok városa. Aki nem hiszi, járjon utána.
A következőkben egy fotóriportot láthattok a téli Besztercéről. A képek minősége gyengébb a gyenge világítás miatt, vakut pedig nem akartam használni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése