2011. november 16., szerda

A mindig meglepő Besztercén voltam


Johannes lapicida-ház - a sétáló utcán XIV-XV. század

Nem sok szabad hétvégém volt az utóbbi időben.  Az elmúlt hétvégét végre szabadabbak tudhattam, így eldöntöttük, hogy elszaladunk két napra Besztercére.
A vonat zsúfolt volt, de találtunk helyet. Amikor leléptünk az állomás betonjára megcsapott a hideg. Hó persze nem volt, de érezni lehetett a tél illatát.
Beszterce régi címere. Forrás: mek.oszk.hu
Szombaton délelőtt vásárlással egybekötött sétát szerveztünk. Sétáltunk a történelmi falak között, megfigyeltem, újra meg újra az öreg szász templom (ahogy a helyiek nevezik az evangélikus templomot) szépségét. A templom után átsétáltunk a lábas házak árkádjai alatt, majd ellátogattunk a sétáló utcára (ami a templom mögött van) ahol sokkoló látványban volt részem. Életnagyságú színes struccok vannak kiállítva. Nem értettem, hogy miért. Erre az internet válaszolt: a strucc lett Beszterce szimbóluma. Ekkor újabb kérdés merült fel bennem, hogy lehet a strucc egy hegyi város szimbóluma? Ezt a misztériumot is a világháló oldotta meg. Több évszázadon keresztül a strucc (csőrében patkóval) jelen volt a szász város címerében. Nem akarok tiszteletlen lenni történelmünkre, de azok a besztercei struccok egyszerűen borzasztóak (ezt képen is láthatjátok).
A giccses strucc és a sok mokány borgói ellenére akkor is merem állítani, hogy Beszterce csodálatra méltó város. Középkori utcái és épületei elképesztő hangulatot keltetnek. Mindenkinek szívesen ajánlóm, hogy látogassa meg a várost, és megismerje hangulatát.

Szász templom

A szóban forgó struccok

A templom mögötti sétáló utca

Az árkádok-XV-XVI. század

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...