Mint
millió lidércek, úgy táncoltak a fények az Epreskertben. A pokoli színjátéknak tűnő
táncjáték valójában a világításkor elhelyezett gyertyák fénye.
Az
Epreskertnek elnevezett domboldalon elhelyezett református temető egyszer egy
évben valóságos zarándokhellyé alakul. Ez az alkalom a halottak napja, amely
egy katolikus ünnep.
Az
ünnep már az ókori Rómában is létezett Feralia néven. A katolikus egyházban
először 998-ban ünnepelték és Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése
volt. Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben a clunyi bencések
hatására, a 14. században vált hivatalossá.
Az
ünnepet azért látták szükségesnek, mert a katolikus gondolkodás szerint a
kisebb bűnökért a lélek a purgatóriumban bűnhődik és üdvözülését meggyorsíthatja,
ha az élők könyörögnek érte.
A
halottak napján gyakran mondott imádság a Halottak olvasója, amely öt tizedből
áll, Jézus öt sebének emlékezetére.
Én
is voltam a temetőben és elhelyeztem pár gyertyát a júliusban elhunyt nagytatám
sírjára. Ez alkalommal eszembe jutott a szamosújvári mentőszolgálat, amely
iránt felmérhetetlen dühöt érzek. Ahogy az augusztus 8-i bejegyzésemben is
írtam, amikor nagyapám szívrohamot kapott és nagymamám kihívta a mentőt azt
válaszolta a mentőszolgálat, hogy nincs mentő. Ezért taxival vitte be
nagytatámat, de sajnos nem élte túl. Ahogy látjátok, jó okom van arra, hogy
haragudjak a szamosújvári mentőszolgálatra.
Nem
fogok többet ezzel foglalkozni, mert a felelősek, elszámollak majd a Fenvalónak
Ezen
alkalommal szeretnék megemlékezni az elhunyt nagyszüleimről (két nagytatám és a
szépkenyerűszentmártoni nagymamám), dédnagyszüleimről, különböző rokonaimról és
nem utolsó sorban, nemzetünk őseiről, akik építették nemzetüket vagy vérükkel
fizettek népünk dicsőségére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése