A múlt héten első alkalommal rendezték meg a Kolozsvári Magyar Napokat. Én is kivettem a részem a rendezvényen, több helyszínen voltam jelen 
fotósként. 
Mennyire volt sikeres? Nem tudom, a szervezők jobban tudhatják, ha elérték a felállított célokat. Én csak azt mondhatom, amit láttam. A legtöbb eseményen sokan voltak. Voltak tömegmozgató (itt a koncertekre, bicikli-bemutatóra gondolok) és voltak kisebb létszámnak szóló programok. Tapasztalataim szerint a koncertek örvendtek a nagyobb népszerűségnek.
Jövőre nézve talán több nevesebb zenekart kell hívni. A magyarországi zenekarok valósággal kerülik a kincses várost.
Kolozsvárnak, Erdély fővárosának, mindig megvolt a varázsa és a szellemisége. Az utóbbi években egy bizonyos fáradtság és bambulás érte a város magyar lakóit. Ennek oka az ilyen jellegű programok hiánya lehet. A Kolozsvári Magyar Napok feldobták a magyarok szürke hétköznapjait. Pár percig sikerült elfelejtetni a munkahelyek hiányát és a kormány által lecsökkentet fizetéseket. Remény csillant fel a magyarság szemében. Reménykedünk abban, hogy összetarthatunk, annak ellenére, hogy a politikum nem ezt akarja, hogy újra egy nemzeté válhatunk. Reménykedünk abban, hogy a miénk maradt Kolozsvár.
Sajnos nem lehettem ott a hétvégi rendezvényeken, de olvastam milyen mély benyomást keltett a főtéren rendezet koncertsorozat. Az emberek úgy érezhették, hogy a megcsonkított és az elgiccsesedett Főtér újra a miénk, a magyaroké lehet.
Reményekkel zárom írásom. Reménykedek, hogy valaha naggyá növi magát a Kolozsvári Magyar Napok című rendezvénysorozat. Egy olyan rendezvénnyé, amiről a majd a Kárpát-medencében mindenhol szívesen beszélnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése