Minden bizonnyal a tegnapi nap embere az Basescu volt. Sikerült egy egész ország estélyét elrontani. Hogyan? Bejelentvén, hogyan fog megspórolni pár milliárd eurót. Az ő beteges agyában, ez fizetés és nyugdíjcsökkenéssel valósulna meg. Elmondta, hogy június 1-e után minden állami alkalmazott bérét lecsökkentik 25%-al, a nyugdíjakat és a munkanélküli segélyt 12%-al. Mi lehet ennél rosszabb? Az, hogy az emberek ezt habozás nélkül lenyelik, féltvén munkahelyeiket. Szerintem nem ez a legjobb megoldás, de a szakszervezetek mindig megalkuvó politikája megelőzi a valós ellenállást.
Sokat gondolkoztam azon, hogyan fognak az emberek reagálni erre. S nem tévedtem, mindenki hallgatott. Megkérdezvén egy-két kollégát, kifejtették felháborodásukat. Ami a lázadás esélyeit illeti többen azon véleményen voltak, hogy értelmetlen a lázadás mert úgy is alkalmazzák és munkahelyeiket is elveszthetik. Mi sem téves. Abban igazuk van, hogy alkalmazni fogják, de azért mert nem teszünk semmit ellene. Tennünk kell, június 7-én el kell menni tüntetni, sztrájkolni kell, álljunk ki a jogainkért.
Egyesek csodálkozva kérdezték ha nem félek felszólalni ezen ügyben. A válaszom, hogy nem mert az élet megerősített, átestem a munkanélküliség fekete rostáján is (igaz, h csak 1 hónapig) de sikerült talpra állnom az élet minden ütése után. Ettől a csatától sem fogok meghátrálni akkor is ha tudom, hogy szélmalom harcot vívok, egy halott ügy érdekében.
Zárásként felkérek mindenkit, hogy élessze föl harcias szellemét és álljon ki jogaiért. Kiáltsuk a világ négy sarkába, hogy nem vagyunk megalkuvók és közös célért harcolhatunk a demagógia és a megtévesztő, népellenes döntések ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése