Ma délután, is mint más alkalmakkor, futballmérkőzésen voltam. A Kolozsvári U FC 2-1-re verte a Tordai Aranyos FC-t, de nem az eredmény számít, hanem az, hogy mi történt ottan. A mérkőzés 6o. percéig semmi különös nem történt, folyt a maga módján az idő, mi fotósok a magunk dolgát végeztük. Ez volt az a pillanat mikor elszabadul a pokol. Megeredt az eső, mely úgy folyt mintha dézsából öntötték volna. Egy perc szakítás után a csapatok újra játszottak és mi ácsorogtunk a zuhogó esőben, mert fotózásról szó sem esett ilyen körülményekben. Ahhoz, hogy a kép teljes legyen, el kell mondjam, hogy rövid ideig jég is kísérte az esőt.
Bőrig áztam, de valahogy még sem bánom, mert tudom, hogy azt csináltam amit szeretek, fényképeztem. Ez ad erőt számomra és érzem, hogy kiteljesedem. Érzem, hogy karrierem lehet ebben a szakmában. Igaz későn lettem fotóriporter (29 évesen) de bízom abban, hogy egyre jobb leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése