Szépkenyerűszentmárton 2 rész

Ahogy ígértem folytatom a falumonográfiát. Délután képeket is közlök.
II. Szépkenyerűszentmárton rövid, történelmi áttekintése

Az ember már a paleolitikumban létezhetett a falu környékén, a Füzesi-, Várajai, és Nyíresi-patakok völgyében anyagi nyomokat találtak a kőkorszaknak ennek a szakaszából. Ezek az anyagi nyomok kőeszközökből és kőfegyverekből állnak.
Miután 106-ban Trajánusz, római császár, elfoglalta Dáciát és a Római birodalomba építette, Daciában kasztrumokat épített, így Szamosújváron is Congri névvel. A Congri kasztrumban az Ala secunda Pannonica nevű lovassereg volt elszállásolva, és Apolló istent tisztelték. A kasztrum köré a katonák családi településeket alapítottak, így lehetséges, hogy itten a falu területén is létezett volna valamilyen település, vikusz (vagy rendes helyesírással vicus), vagy legalább egy néhány Villa Rustica, persze ezeknek a feltevéseknek nincsen valós anyagi alapjuk és csak az én hipotézisemen alapszik.
A népvándorlások ideje alatt az avarok, hunok, gótok, szlávok mentek át Erdélyen és így lehetséges, hogy itten is megfordultak volna. Ennek van mondai alpja. A hagyomány azt tartja, hogy a falu bejáratához ( a falu nyugati részén) közel eső kis dombok (vagy kiemelkedések) : Klompja dombja és a Kis Gorgán gót vagy Honfoglalás kori sírhelyek lennének. Persze nem lehet tudni mi igaz és mi nem, mert eddig még senki sem kutatta, nem végzett ásatásokat a két megemlített helyen.
896-ban a Honfoglalás következtében a magyarok letelepedtek a Kárpát medencében, így Erdélyben is.
Egyes források szerint 1292-ben a falu és környéke a „voievoda de Santo Martino”-hoz tartózott, vagy ez volt a neve. Más források szerint az első írásos adatok 1312-ben említik elöbbször a falut. A falu nevét Szent Márton tiszteletére emelt templomáról kapta.
1335-ben a falu neve Schent Márton.
1347-ben Terra Zenthmarthum.
1456-ban a falu Bálványosvárajához tartozott és a Bánffy család volt a falu egyik tulajdonosa.
1458-ban Mátyás király Szent Mártont és Bálványosváraját Vinegardi Jánosnak adományozta, aki abban az időben Erdély főkapitánya volt (1458-1459 között).
1467-ben a Bánffy család fellázadt Mátyás király ellen és a király a Bánffy család szépkenyerűszentmártoni javait a váradi püspöknek, Vitéz Jánosnak, ajándékozta
1494-ben Báthory Zsigmond, erdélyi fejedelem a falut és az itten élő 40 jobbágyot Wesselényi Ferencnek ajándékozta.
1495-ben a falu neve Zent Márton.
1553-ban a Szépkenyerűszentmárton a szamosújvári várhoz tartózott, ahova több katonát is elküldtek.
1566-ban, a faluban 135 füst (ház) volt, amelyek közül 29 füst nemes, tehát 29 nemesi család lakott a faluban. Ezeket a családokat inkább a kisnemesek közé sorolhatóak.
1612-ben a falu neve Szent Márton. Ugyanebben az évben a szamosújvári várban 8 szentmártoni gyalogpuskás katona tartózkodott.
1622-ben a falu többsége evangélikus vallású volt. Ugyanebből az évből működik a faluban református iskola.
1686-os tatárdúlás, amely végigperzselte Erdélyt, Szépkenyerűszentmártont is sújtotta.
1694-ben a falu tulajdonosa a Kornis család volt.
A XVI-XVII. Századfordulón Georgio Basta, olasz származású osztrák tábornok, csapataival Erdélyben és így persze a Mezőségen és a Szamos völgyén is portyázott. Mindent kirabolt, az embereket, ha nem akarták kiszolgáltatni kincsüket. Ha nem volt kincsük és szegények voltak (mint majdnem mindenki), akkor is felakasztották őket, hazugsággal vádolva. A falu nyugati részén van egy határrész, amit a szépkenyerűszentmártoniak úgy nevezik, hogy „Akasztófák”. A legenda szerint azon a helyen akasztották fel azokat, akik nem kollaboráltak Bástával. A szépkenyerűszentmártoni lakosokat is meggyilkoltak és kirabolták a Basta emberei. Csak hét személy maradt meg a pusztítástól és mértéktelen gyilkosságoktól. Ez a 15 éves háború ideje alatt történt. Akkor Mezőség nagy része kipusztult. Persze helyükbe másokat telepítettek, de ezek általában románok voltak.
1715-ben lezajlott tatárdúlás egész Erdélyt és Kelet Európát felperzselték. A férfiakat megölték és elhurcolták, az asszonyokat és leányokat megerőszakolták, az idősöket pedig megölték.
Sokan elmenekültek a pusztítás, de azután visszatértek és tovább folytatták életüket. Persze olyan is megtörtént Devecserben, hogy az emberek a templomba menekültek és a tatárok felgyújtották a templomot, mindenki bennégett. Persze ez nem volt a Szépkenyerűszentmárton esete. Miután a tatárok visszavonultak az emberek új életet kezdtek eltemetvén halottaikat, betegeiket ápolván és reménykedve, hogy ilyesmin nem kell többet, átmenjenek. Szerencsére ez volt az utolsó tatárjárás.
1744-ből fennmaradt a tanító neve és kora: Tamás Ferenc és 36 éves volt.
Egyes források szerint Szépkenyerűszentmárton név alatt 1625-ben szerepel először (III. Ferdinánd idején) . Más források szerint 1754-től szerepel Szépkenyerűszentmárton néven (II. József idején). A néphagyomány azt mondja, hogy az előnevet a falu II. Józseftől kapta, a mikor egyszer egy alkalommal ellátogatott Szamosújvárra, ahol a környékbeli falvak küldöttei kenyérrel és sóval várták és a szépkenyerűszentmártoni kenyér volt a legszebb, ennek következtében elnevezték Szentmártont Szépkenyerűszentmártonnak.
A község legrégebbi falva azonban nem Szépkenyerűszentmárton, hanem Kis- és Nagydevecser amelyeket már a XII. Században említenek először az okiratok.
1783-ból működik a faluban román iskola. Persze az iskola nem állami iskola volt, hanem privát. Egy saját házban működtettek az iskolát a helybéli románok.
1786-ban a falu tulajdonosai: gróf Kemény Jákob, akinek 17 jobbágya és 55 zsellére volt,
gróf Lázár János, akinek 26 jobbágya és 1 zsellére volt,
gróf Mikes Sándor özvegye, akinek 2 jobbágya volt.
1846. március. 15.-én Pesten a „márciusi ifiak” (Petőfi, Jókai, Vörösmarty stb) elindították a forradalmat. A forradalom híre eljutott Erdélybe és így Szépkenyerűszentmártonba is, ami nagy reményeket és örömöt fejtett ki az itteni lakosokban. Mindenki remélte, hogy eljön az ideje, hogy újból szabad legyen a millenniumi Magyarország. A magyar katonák rendre hazajöttek a birodalom minden sarkából, hogy a hazájukban szolgáljanak. A falvakból a fiatalok önkéntesen jelenkeztek a honvédseregbe. A harangokat beolvasztották, és ágyúkat gyártottak belőle. Így az egyik régi szépkenyerűszentmártoni harangot is beolvasztották, amit a XV. Században készítettek, hogy ágyút készítsenek belőle. A szabadságarc idején, a szépkenyerűszentmártoniak is részt vettek a harcokban, több ember ment el önkéntesen a hadseregbe. Az egyiknek a nevét is tudjuk- valamilyen Eke Mihály, Miklósi József és jómagam egyik közös ősünknek, Marha Andrásnak volt az apósa. Azt mondják a Szentmártoniak, hogy amikor Eke Mihály elment a hadseregbe beszúrta vasvilláját a Hosszú nevű határrészben (a falu keleti határában), amit 1780-ig erdő borított, és amikor 2 év után hazajött a harcból és bujdosásból ugyanottan kapta vasvilláját, ahol hagyta. Ugyanúgy erről az Eke Mihályról a szájhagyomány azt vallja, hogy szolgájával és két ökrével aratott a Klompja dombja mellett és az ekéjének vasa egy cserépedényt hozott a felszínre, amely tele volt arannyal, evel az arannyal Eke Mihály rengeteg földet vásárolt. Egy másik hagyomány azt is mondja, hogy a XVIII. Században a Béldy család volt. A Béldyek 1848 körül a Szőlőhegyet a falunak adományozta. A két világháború között egy másik Béldy a Fáget erdőt és legelőt (amin most erdő borit). Más orális vallomások szerint az erdőt és legelőt a gróf Was család (cegei) adományozott. A hiteles változat az, hogy az erdőt és legelőt a Béldy-ek adományoztak a falunak.
1914-ben kitört az I. Világháború, ami 1918-ig tartott. Több férfi lakos is részt vett a háborúban.
1918 december 1-én, Gyulafehérváron a román kihirdették Erdély unióját Romániával, amit majd a Trianoni békeszerződés 1920. június. 4-én, megerősített. Az unió következtében 1.500.000-2.000.000 magyar (ha nem több) rekedt Erdélyben.
Az unió után a falu román neve Sânmărtin volt. Persze a magyar lakosság továbbra is a Szépkenyerűszentmárton nevet használta.
Erdély csatlakozását Romániához a falu magyar lakosai, mind annyi erdélyi magyar lakos nehezen szokták meg (habár eléggé jól tudtak románul). A román lakosokkal a viszonyok eléggé jók voltak mivel egynéhány magyar család román családokkal került rokonságba vegyes házasságok következtében.
1939. szeptember. 1-én Hitler lerohanta Lengyelországot, ami a II. Világháború kitörését jelentette.
1940. szeptemberében a magyar katonák (huszárok) átvonultak a falun. Az iskola előtt rövid kulturális műsort szerveztek meg a huszárok tiszteletére, versel és énekkel fogadták őket. A szavaló gyerekek között nagymamám (Riti (Vincze) Erzsébet) is ottan volt. Ezek után volt egy kis összetűzés a román és magyar lakosok között, de ez nem vezetett fizikai sérelmekhez, csak vitából állt. Az összetűzések egyik okozója nagyapám (Riti Gábor) is volt, aki egy fára felmászván elordította magát, hogy „éljen Horthy Miklós, aki kiszabadította a magyarokat”. Ezért a kijelentésért nagyapámat 1944 ősszén néhány hónapig üldözték a románok.
1944-ben a román és szovjet katonák elfoglalták Erdélyt . 1944 ősszén az orosz katonák átvonultak Szépkenyerűszentmártonon is. A hatalom átvétele a román hatóságok által újból összetűzésekhez vezetett a lakosok között (ekkor bujdosott nagyapám a románok elől), de ezt hamar elfelejtették, mivel közös ellenség előtt álltak: a kommunizmus terjedése, a kollektivizálás bevezetése, a földek és az ősi öröklés elvesztése. Ezért a román és magyar lakosok el kellett felejtsék az ellentéteket és kollaboráljanak, hogy átvészeljék azokat a zivataros időket.