Moldvában...

Ahogy mondtam Moldvában jártam a hétvégén, azt ígértem, hogy beszámolok élményeimről.
Elég furcsa vidék, nagyok az ellentétek a város és falu között. Nagyon nagy a szegénység a falvakban, az utak sárosak és nincsenek árkok az útszélén. A csángók barátságosak voltak, magyarul beszéltek velünk, meglepően szépen és helyesen. Elgondolkodtam ezen, de utólag kiderült, hogy sokat dolgoztak Magyarországon. Kérésünkre megszólaltak nyelvjárásukon, de az után hozzátették, hogy ez egy külön nyelv (persze ez nem úgy van, mert a csángó nyelvjárás a magyar nyelv egyetlen dialektusa). Pár óra múlva azt is elmondták, hogy inkább románul beszélnek otthon. Megkérdeztem miért, erre azt válaszolták, hogy könnyebb így.
Mindezek után rájöttem, hogy a szegénység és az elhagyatottság következtében beolvadnak a többségben. Ottan ezerszer gyorsabb a beolvadás folyamata, hiszen nincs sem iskola sem egyház, ami megvédje magyarságukat. Ez ellen tenni kell valamit, tenni kell és tenni lehet, ha mindnyájan összefogunk annak érdekében, hogy megmentsük őket.