Karácsony
van. Ilyenkor Erdélyben (és nem csak) kántálni járnak, mi is ezt tettük szerda
éjjel. Az ötlet az egyikünk fejéből pattant ki és mindegyikünk jó ötletnek
tartottuk, annak ellenére, hogy az elején furának tűnt. Miért tűnt furának? Hát
azért mert 8-9 éve voltunk utoljára így kántálni. Ahogy a várost jártuk feltűnt,
hogy mennyire él még ez a hagyomány, ugyanis rengeteg kántálót (főleg fiatalt)
láttunk az úton.
***
A
kántálás Németországban jelent meg a XV - XVI. századokban. Erdélybe és
Magyarországra a XVI. századba érkezett és főleg a diákok jártak kántálni. A
XVII. és XVIII. századok folyamán a kántálás a társadalom összes rétegeiben
elterjedt és a régi pogány hagyományokkal keveredve egyedi változatai terjedtek
el. Ilyenek pl. a betlehemes, istvánozás, balázsólás, regőlés stb.
„A karácsonyi, többnyire énekes,
esetleg verses köszöntőt általában kántálásnak nevezték, de néhol kóringyálás,
pászlizás, mendikálás, angyali vigasság néven emlegették.
A köszöntők karácsonyi énekeket
énekelve járták végig a falut. Engedélykérés után az ablak alatt vagy a házban
énekeltek egy vagy több éneket. Ezután valamilyen ajándékot kaptak, melyet
megköszönve mentek tovább. Különböző korcsoportok jártak köszönteni, kántálni,
általában délben kezdtek járni a gyerekek, majd délután a fiatalok és késő este
a házas emberek. Újabban sok helyen már csak a cigányok járnak kántálni
alamizsnagyűjtés céljából. Az erdélyi falvakban karácsonykor többnapos tánc
volt, melynek az ünnepélyes bevezetését jelentette a kántálás, majd
folytatódott az Istvánok, Jánosok köszöntésével, a névnapi kántálással.”
(Folkrádió)
RJA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése