A szamosújvári futball rövid története

           

A CIL - Rapid mérkőzés tudosítása

          A szervezett futball története Szamosújváron 1923-ban kezdődik, amikor a Szamosújvári Spártát alapították. A csapat fénykorában a második osztály élbolyába tartozott. A korabeli sajtó amellett, hogy félelmetesnek nevezi az egykori csapatot a következő képen említi eredményességét: „Az 1920-as években nagy játékerőt képviselt a Spárta. Legázolta a kolozsvári első osztályú csapatokat is, a másod osztályú bajnokságban mindig a lista élén haladt. Száz és száz forró, sikert hozó mérkőzés áll mögötte”[1].

A romániai futball statisztikáiban is szerepel a Szamosújvári Spárta csapata, ami azt bizonyítja, hogy egy erős csapatról beszélhetünk. Egészen 1933-ig a román bajnokság első osztálya több területi bajnokságra (vagy selejtező csoportra) oszlott. Az 1930-1931-es idényben a Szamosújvári Spárta az Északi Liga előselejtező csoportjában (Szamos csoport) legyőzte a Dési CFR-t és a Besztercei Glóriát, majd továbbjutott az Északi Ligában. Az első körben 5-1-es arányba legyőzte a Tordai Sticla-t, majd 2-0-ra verte a Kolozsvári Universitateat, végül pedig, a döntő mérkőzésen 5-0 arányú vereséget szenvedett a Nagyváradi Crisana-tól.[2]

A Brassói lapok 1935. április 4-én megjelent 78. lapszám arról tudósit, hogy a dicső múlttal rendelkező Szamosújvári Spárta labdarúgó csapat anyagi okok miatt megszűnt, helyében pedig egy új labdarúgó csapatot alapítottak, a Szamosújvári Congrit, amely tiszta lappal, tartozás nélkül indulhatott. Az új csapat alapításával egyidőben adták át a ma is létező labdarúgó pályát, amely mellé később 400 helyes fedett lelátót is építettek.

A Szamosújvári Congri labdarúgó csapat a ’30-as évek végén a labdarugó bajnokság C osztályban aktívált, ahol az 1937 – 1938-as idényben az Északi Liga, I. szériájában a 6. helyen végzett.[3]

A 1920-1930-as években a zsidó közösségnek volt egy futball csapata is, a Szamosújvári Cion, melyet azok a fiatal sportolok alapítottak, akiket nem vettek fel a város labdarúgó klubjába, a Szamosújvári Spártába. Mivel a futballpályát nem használhatták, a kaszárnyarétet használták labdarúgásra.[4]

A kis magyar világ idején (1940 – 1944) Szamosújvár futballcsapata, a Szamosújvári Törekvés SE beépült a magyar futballvilágba. Az 1942 – 1943-as idényben, a IV. osztályban aktívált és felkerült a Nemzeti Bajnokság III. osztályának kolozsvári csoportjában, ahol az 1943 – 1944-es idényben szerepelt. Az ott elért 14. helyezés ellenére a csapat felkerült a II. osztály kolozsvári körzetébe, de a háború miatt a bajnokság félbeszakadt.[5]

A második világháború után Szamosújváron élénk sportélet folyt. A román csapatok 1944 októberében bekövetkezett bevonulása után a helyi csapat újra felvette a Congri nevet, majd 1946-tól kezdődően Szamosújvári Spárta volt a neve és a C divízióban szerepelt. 1952 és 1954 között újra nevet cserélt és Szamosújvári Gostat elnevezés alatt szerepelt a körzeti bajnokságban. 1954 és 1958 között a csapat a Progresul nevet viselte, ugyanis a Progresul szövetkezet volt a működtetője. 1958-ban felveszi a Somesul nevet, amit 1962-ig visel.

1962-ben a helyi csapat működtetését átvette a fafeldolgozó kombinát, ezért az új neve Szamosújvári CIL lett, amit a 70-es évek végéig meg is tartott, amikor Olimpiára cserélte elnevezését. Úgy a CIL mint az Olimpia többnyire a harmadik osztályt jelentő C divizióban szerepeltek.  A csapat legnagyobb, korabeli eredményei a CIL névhez köthetők, ugyanis ezen a név alatt olyan rangos csapatokkal mérte fel erejét, mint a Bukaresti Rapid, Bukaresti Dinamó, Zsilvásárhelyi Jiul.

A szamosújvári labdarúgásnak volt még egy utolsó fellángolása a ’90-es években és a 2000 évek elején, amikor szintén a harmadosztályban aktívált. Ennek a korszaknak a legnagyobb megvalósítása az volt, hogy a 2000-2001-es idényben a csapat bejutott a román kupa tizenhatod döntőjébe, amikor hazai pályán fogadta a Bukaresti Steauat.

A kétezres évek derekán a Szamosújvári Olimpia megszűnt, jogutódja pedig a jelenleg IV. ligában aktiváló Szamosújvári Atletic Olimpia.

Riti József Attila

Az írás nem szerepel az Iskolai Történelmi Magazinban, de attól még elolvasható a magazin is, a linkre kattintva:

https://iskolaitortenelmimag.files.wordpress.com/2020/07/2.-szc3a1m-1.pdf

---

[1] Brassói Lapok, 1935. április 4-én kiadott 78. szám.

[2]  Futball statisztikák, https://www.besoccer.com/liga_i_romania1931: (2020. augusztus 20)

[3] A romániai futball statisztikái, http://www.romaniansoccer.ro/divizia_c/tables/C193738.shtml, (2018. augusztus 8)

[4] BÁR-ON (DEUTSCH) MICHÁÉL: Szamosújvár, Iklód és környéke mártírjainak emlékére, Izsák Efráim és Fia nyomdája, Jaffa, 1971, 58. o

[5] A magyar futball statisztikái,  https://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/8400/bajnoki-mult, (2018. augusztus 09)

Rendszerváltoztatások Európában

Orbán Viktor beszédet mond
Nagy Imre újratemetésén/nol.hu

            Gorbacsov a hatalomra lépése után a hidegháborús feszültség enyhítésével igyekezett előteremteni a forrásokat a belső gazdasági reformokhoz.

            1987 decemberében USA és a Szovjetunió megállapodást kötött az összes közép-hatótávolságú atomfegyver megsemmisítéséről.  1988-ban Gorbacsov bejelentette, hogy 50 ezer szovjet katonát és 5 ezer páncélost kivonnak az NDK, Csehszlovákia és Magyarország területéről, valamint félmillió fővel csökkentik a Szovjetunió haderejét.

            Az 1980-as évek második felében a Szovjetunió kénytelen volt feladni a harmadik világban (akik nem tartoztak sem a demokratikus és sem a kommunista blokkhoz) megszerzett katonai és politikai pozícióit. Az évtized végére kivonult Afganisztánból is. 1989-ben elvetette a Brezsnyev-doktrínát és bejelentette, hogy minden eddigi szovjet befolyási övezetbe tartozó ország maga döntheti el, hogy milyen utat választ magának.

Magyarország

            1987-ben az ellenzék megszervezte az első lakiteleki találkozót, melynek fő célja az volt, hogy a hatalom elismerje az ellenzék tevékenységét. A találkozót követően, 1987 őszén létrejött a Magyar Demokratikus Fórum (MDF).

            1988-ban létrejött a Fiatal Demokraták Szövetsége (FIDESZ) és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ). A két párt, az MDF-el együtt alkotják a rendszerváltó pártokat. A FIDESZ-t a Kádár-rendszerrel elégedetlen, radikális főiskolás-egyetemista fiatalok hozták létre. Az SZDSZ-t pedig a Beszélő körül szerveződő értelmiségiek.

            1988-ban a Magyar Szocialista Munkáspártban (MSZMP) a Kádár vonal kibukott a hatalomból, az új főtitkár Grósz Károly lett. A bizottságba pedig bekerültek Pozsgay Imre és Nyers Rezső.

            1989. április 7-én az ellenéki szervezetek létrehozták az Ellenzéki Kerekasztalt. 1989. augusztus 19. zajlott a Páneurópai piknik, mely három órára megnyitotta a vasfüggönyt. A rendszerváltás egyik fő mozzanata 1989. június 16-án zajlott, Nagy Imre és mártírtársainak ünnepélyes újratemetése. A szertartás a Hősök terén volt és több százezer fő vett részt. Orbán Viktor éles hangú beszédben követelte a szabad választásokat és a szovjet csapatok kivonását.

1989 október 23-én kikiáltották a III. köztársaságot, majd 1990 tavaszán országgyűlési választásokat szerveztek, melynek következtében Antal József vezetésével, az MDF alakított korányt.

Románia

            1989. december 17-én népfelkelés tört ki Temesváron. A temesváriak meg akarták akadályozni Tőkés László lelkipásztor áthelyezését. A megmozduláshoz csatlakozott Temesvár román lakossága is.

            Nicolae Ceausescu diktátor megpróbálta leverni a lázadást, de nem járt sikerrel és a felkelés országos lett.

            A december 21-én szervezett szimpátiatüntetés rosszul sült el és a fővárosi lakosság ellene fordult. December 22-én szökni próbált, de letartoztatták, elítélték és december 25-én kivégezték őt és feleségét is. A hatalom az ugyancsak kommunista elit kezébe került, az államfő Ion Iliescu lett.

Lengyelország

            Lengyelországban békés, tárgyalásos úton kezdődött meg a kommunista rendszer felszámolása; a pártállam képviselői és az ellenzéki erők közös egyeztetések során állapodtak meg az egyes politikai lépésekről. A parlamenti választásokon bebizonyosodott a Szolidaritás társadalmi támogatottsága. Jaruzelski tábornok rövidesen egy nem kommunista miniszterelnököt nevezett ki.

Német Demokratikus Köztársaság (NDK)

            1989 nyarán több ezer keletnémet állampolgár Magyarországon keresztül próbált Ausztriába jutni. A Németh Miklós vezette magyar kormány végül megnyitotta előttük a nyugati határokat. A következő hónapokban a demokratikus változásokat követelő tüntetések végleg megrendítették az NDK politikai vezetését. A tüntetők a keletnémet határőrök szeme láttára megkezdték a berlini fal lebontását november 9-én.

Csehszlovákia

            1989 őszén tüntetéssorozat vette kezdetét Prágában. Novemberben a tömegtüntetések nyomására a pártállam itt is meghátrált, és december végén köztársasági elnökké választották Václav Havelt. A „bársonyos forradalmat” követően előtérbe került a csehek és szlovákok együttélésének kérdése. Az ellentétek kiújulása végül békés szétváláshoz vezetett, 1993.  január 1-től Csehország és Szlovákia különálló országgá vált.

RJA

A cikk megjelent az Iskolai Történelmi Magazin júliusi számában. A lapszám letőlthető az alábbi linkre kattintva: 

https://iskolaitortenelmimag.files.wordpress.com/2020/07/2.-szc3a1m-1.pdf

A szamosújvári börtönlázadás

Petre (Petrache) Goiciu - Adevarul

             A romániai kommunizmus megtorló gépezetének egyik fontos fogaskereke a XVI. században épített Martinuzzi várban működő szamosújvári börtön volt. A kommunista hatalomátvétel után a szamosújvári börtön foglyai, kivétel nélkül mind a rendszer ellenfelei voltak. Az őrök kegyetlenek voltak, a körülmények kritikán aluliak, az erőszak pedig hozzátartozott a mindennapi élethez.

            Az őrök brutalitása és az elviselhetetlen körülmények következtében 1958. július 14-én kitört a szamosújvári börtönlázadás. Az egyik cellában, ahova száz embert bezsúfoltak, befalazták a vécét és helyébe egy csebret raktak. Az ürülék elviselhetetlen szaga és a levegő hiánya ingerlékennyé tette az embereket és fellázadtak, a lázadás pedig futótűzként terjedt végig a börtönön A rabok ledobálták az ablakokra felszerelt faredőnyöket és óriási üvöltésbe kezdtek, még a börtön szirénáját is túlüvöltötték. A börtön kegyetlen parancsnoka, Petre Goiciu  Securitate ezredes Kolozsvárról kért segítséget, mert a börtön személyzete nem tudott megbirkózni a felkeléssel. A karhatalmi erők állig felfegyverkezve, véletlenszerűen belőttek a zsúfolt cellákba, ahol többen meghaltak. A halottak és sérültek számáról sohasem készült hivatalos jelentés. Ezt követően a cellákból kiemelték azokat a személyeket, akikről azt hitték, hogy a lázadás szervezői voltak és elvitték őket.

            Petre Goiciu a kommunista rendszer egyik hóhérra volt, a túlélők emberfeletti kegyetlenségéről beszélnek. Galacról került Szamosújvárra. Paul Goma, disszidens író a Gherla című művében azt írta, hogy Goiciu Gheorghe Gheorghiu-Dej egyik kegyeltje volt, ugyanis annakidején együtt dolgoztak a galaci vasúti műhelyben. Goiciu ott volt bádogos. 1958-ban nyugdíjazták, utána pedig hazaköltözött Galacra. Nem érte el az elszámolást, ugyanis 1980-ban, kitüntetve ágyban párnák között halt meg.

Riti József Attila

A cikk megjelent az Iskolai Történelmi Magazin júliusi számában. A lapszám letőlthető az alábbi linkre kattintva: 

https://iskolaitortenelmimag.files.wordpress.com/2020/07/2.-szc3a1m-1.pdf

Az erdélyi '56

    

Bartis Ferenc/Csomafay - Wikipédia

        Az 1956-os budapesti forradalomnak Erdélyben is voltak utórezgései. Annak ellenére, hogy Erdélyben nem tört ki a forradalom 1956 őszén, az erdélyi magyarok értesültek a magyarországi eseményektől és bizakodtak abban, hogy a forradalom szele elhozza a változást Romániában is.

            Erdélyben forradalom nem volt ugyan, de különböző megmozdulások igen. Ezek közül fogok bemutatni néhányat. 

            Négy, 16 éves baróti középiskolás diák, név szerint Bíró Benjámin, Kovács János és Moyses Márton és Józsa Csaba, átszökni próbált a román-magyar határon, hogy fegyverrel a kezükben harcoljanak a magyar forradalom védelmében. Ketten sikeresen átjutottak a zöldhatáron, de a magyar hatóságok visszatoloncolták őket Romániába, melynek következtében börtönbüntetésre ítélték őket. Moyses Márton a tiltott határátlépési kísérletet megúszta, de 1960-ban Vörös és fekete verse miatt letartóztatták és megkezdődött hosszú kálváriája. 1970. tavaszán már nem bírta a szenvedést és május 14-én a brassói pártszékház előtt felgyújtotta magát, majd egy nappal később belehalt sérüléseiben. Ugyanazon a napon a törvényszék rehabilitálta és visszahelyezte jogaiba, de a szenvedő Moyses Márton ezt már nem érte meg.

            Egy másik kiemelkedő személyisége az erdélyi ’56-nak Szoboszlay Aladár volt. A Szoboszlay összeesküvés 1955 és 1956 között zajlott. Szoboszlay Aladár, pecskai római-katolikus plébános kidolgozott egy közös román-magyar államszervezet tervet, amelynek létrehozatala megszüntette volna az etnikai feszültségeket. A terv további részletei: a kommunista diktatúra felszámolása, az alapvető polgári jogok (szólás-, vallás- és sajtószabadság) visszaállítása, valamint a kollektivizálás megszüntetése. A szervezkedés résztvevői fegyveres felkelést akartak kirobbantani 1956 augusztusában, de nem valósult meg a terv. Szoboszlayék, a magyar forradalom hírére, újabb felkelést akartak kirobbantani október 26-án, de semmi sem történt. Végül, az összeesküvőket besúgták és 1957-ben a Securitate letartoztatta őket. A vádlottak tárgyalását Kolozsváron tartották, a halálos ítéletet 1958. május 30-án mondták ki. Az ítélet végrehajtására 1958. szeptember 1-én került sor, Temesváron.

            A megtorlás másik nagy áldozata Sas Kálmán érmihályfalvi református lelkipásztor volt, aki 1944-ben Maléter Pált bújtatta, aki ejtőernyős partizán volt. Mivel Maléter, az 1956-os forradalom alatt, a felkelők oldalára állt, vele együtt Sas Kálmán is kegyvesztett lett. A református lelkészt 1958 február 19-én tartoztatták le, majd a szamosújvári börtönbe zárták, ahol 1958. október 6-án kivégezték és a szamosújvári rabtemetőbe temették el, jeltelen sírba.

            Az 1956-os forradalom hírére a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem diákjai is szervezkedni kezdtek. November 1-én többen kimentek a Házsongárdi temetőbe, ahol gyertyát gyújtottak a nemzeti panteon nagyjainak sírján. Ez a cselekedetük nem maradt következmények nélkül, többjüket letartoztatták és meghurcolták.

            1958. október 26-án a Bolyai Tudományegyetem diáksága egy nagygyűlést szervezett, melynek fő témája 1956 volt. Ez a találkozó a füttyős gyűlés néven került be a történelembe. Utána valóságos boszorkányüldözés kezdődött. Elítélték Bartis Ferencet, Péterffy Irént, Varró Jánost, Lakó Elemért, Páll Lajost, Vastag Lajost, Iamandi Emilt és Szilágyi Árpádot.

            Az egyetem sorsa is hamarosan megpecsételődött. 1959 februárjában bejelentettek, hogy az erdélyi magyarság fellegvárának számított Bolyai Tudományegyetemet egybeolvasztották Babes Tudományegyetemmel és létrejött a ma is működő Babes-Bolyai Tudományegyetemet.

            A kommunizmus erdélyi magyar áldozatainak listája sokkal hosszabb, mint amit én ebben a cikkben felsoroltam, ezért csak pár fontosabb eseményt és személyt szerettem volna kiemelni. Amint a terjedelem és a téma megengedi foglalkozunk a többi eseménnyel és személlyel is.

         Riti József Attila

 A cikk megjelent az Iskolai Történelmi Magazin júliusi számában. A teljes magazin letőlthető az alábbi linkre kattintva: 

https://iskolaitortenelmimag.files.wordpress.com/2020/07/2.-szc3a1m-1.pdf

Szamosújváron történt az évek folyamán, júliusban

1638 július 5 – I. Rákóczi György fejedelem a szamosújvári várban mulatott.

1728. július 20 – Az alig megalapított városban kiütött a tűzvész.

1773 – II. József császár Szamosújvárra látogatott (akkor még trónörökös volt), a Dániel Todorán házban szállt meg három órát. Ott is reggelizett.

1784. július 15 – A népiskolában kötelezővé tették a német nyelvet.

1840 – Nagy szárazság volt. Alig július végén esett az eső

1855 – A börtönben kitőrt a kolera járvány.

1894 – a város eldöntötté, hogy az állam 1000 éves fennállásának tiszteletére a Szamosújvár városi örm. kath. algymnasiumát, főgimnáziummá alakítja. Így jött létre a Szamosújvári Magyar Királyi Állami Főgimnázium.

1902 – Kádár János, történész lett az Állami polgári leányiskola igazgatója.

1925. július 9 – Nagy vihar sújtotta a várost, kárt okozott az állatokban és az erdőkben.

1945 – a városvezetés elrendelte a férfiak munkaszolgálatát, azzal a céllal, hogy csökkentsék a károkat és újjáépítsék a várost. A munkaszolgálat ideje 5 nap volt per év, de az öt napból hármat pénzel ki lehetett váltani.

1948. július 1 – A kommunista városvezetés létrehozott egy helyi érdekeltségű gazdasági szervezetet, mely a Progresul nevet viselte és magába tömörítette az államosított gazdasági érdekeltségeket.  gazdasági szervezetet, mely a Progresul nevet viselte és magába tömörítette az államosított gazdasági érdekeltségeket.

1958. július 14-én zajlott le a szamosújvári börtönlázadás, amikor az iszonyú börtönkörülmények miatt a 86. szoba fellázadt, majd a lázadás futótűzként terjedt el az egész börtönben. A lázadók jobb körülményeket, illetve a szadista Petrache Goiciu, börtönigazgató lemondását követelték. A lázadást brutálisan visszaverték és több száz embert halálra kínoztak.

Az írás szerepel az Iskolai Történelmi Magazin júliusi számában. A magazin letőlthető és elolvasható az alábbi linkre kattintva. 

https://iskolaitortenelmimag.files.wordpress.com/2020/07/2.-szc3a1m-1.pdf