A szamosújvári járványok rövid története az évkönyvek tükrében

A vár 1867-ben

Senkinek sem titok már, hogy koronavírus világjárvány, pandémia van, de egyelőre, szerencsére a járvány elkerülte megyénket és a várost. Ezen alkalommal kissé utánanéztem milyen járványok sújtották városunkat az idők folyamán ezeket pedig nyilvánossá is teszem.

1855-ben kolera, 1861-ben pedig skorbutjárvány tombolt a börtönben. Szongott Kristóf monográfiája szerint az utóbbi majdnem 20 éven keresztül szedte áldozatait a fegyházban.[1]

Az 1880-1881-es tanévben himlőjárvány volt a városban, többen áldozatai lettek. Az iskola diákjai közül egy vidéki diák, Papp János (vélhetően széki) május 17-én himlőben meghalt.

Az 1893-1894-es tanév szeptember 1-e helyett alig október 1-én kezdődött. A városban tomboló kolera járvány miatt a Szamosújvár szabad királyi város polgármestere 198/1893 szám alatti átiratában értesíti az igazgatóságot, hogy halasszák el az évkezdést. Az iskola soraiból nem szedett áldozatokat a kolera, minden diák életben maradt.

Az 1895-1896-os tanévben diftéria, vörheny (skarlát) és kanyaró járvány uralkodott a városban, de a Szamosújvári Magyar Állami Királyi Főgimnázium 1895-1896-os értesítője szerint az iskola diákjait nem éríntette egyik járvány sem. Sem megbetegedés, sem pedig haláleset sem volt az iskolában.

1897 februárjában diftéria járvány sújtotta a várost és több diák is befertőzött, de mindegyikük szerencsésen meggyógyult. Dr. Gopcsa Jakab iskolaorvos szerint a diftéria okai a következők voltak: „Az észlelt betegségek nagyobb számát ez évben is az általános táplálkozási s vérkeringési zavarok tették, melyeknek keletkezését az ismert okokon kívül, a tanulók egy részének célszerűtlen táplálkozása, a szűk, kevés levegőjű tanhelyiségek nem kis mértékben előmozdították. Halálozás a tanuló ifjúság körében a lefolyt tanévben nem történt.”[2]

Az 1898-1899-es tanév elején a városban kitőrt a skarlát járvány, melynek következtében már az első napokban négy diák is megbetegedett. A járvány megállítása érdekében a Szamosújvári Magyar Állami Királyi Főgimnázium vezetősége a következő intézkedéseket vezette be: „eltiltottuk a betegeket az előadások látogatásától addig az ideig, míg a fertőzés lehetőségét fennforogni gondoltuk, de nem bocsátottuk iskolába rövidebb-hosszabb ideig azokat sem, kikről alapos volt a gyanúnk, hogy ilynemű betegekkel érintkezésben állottak; végre pedig az ifjúságot a védekezés főbb módjaival megismertettük ide vágó utasításokkal láttuk el s azok betartására komolyan figyelmeztettük.”[3]

Az említett tanév második felében, 1899 elején pedig az influenza ütötte fel a fejét a városban és az iskolában. Mindkét járványnak pozitív kimenetele volt, hiszen minden diák meggyógyult.

1910–ben újra skarlátjárvány volt a városban. A járvány terjedésének a megállításának érdekében a záróünnepség elmaradt és a diákokat hamarabb hazaküldték.

Az 1917-1918-as tanév folyamán vörheny (skarlát) és kanyaró járvány volt városunkban, melynek következtében több tanuló is megbetegedett, de a betegségek lefolyása minden esetben szerencsés volt. A megbetegedések fő okai a háború miatti gyenge ruházkodás, szűkös és meg nem felelő táplálkozás.

Az 1918-1919-ben világszerte tomboló spanyolnátha még 1920-ban is szedte áldozatait. Szamosújváron 1920. február 22. és 29. között kényszerszabadságot rendeltek el a Szamosújvári Magyar Állami Királyi Főgimnázium helyett létrehozott román tannyelvű Petru Maior Líceumban. A kényszerszabadság hozzájárult Szamosújváron a spanyolnátha terjedésének csökkentéséhez.  

1924–ben a városban szórványosan felütötte a fejét a skarlát. Az egyik diák, Odorean Simion[4] (gondolom Adorean Simon) pedig skarlátban meghalt.  

1925-ben súlyos skarlátjárvány volt a városban, több diák is megbetegedett, az egyikük pedig elveszítette életét. A járvány miatt a tanév alig október 15-én kezdődhetett meg.

Az 1926-1927-es tanévben volt egy kisebb influenzajárvány a településen, amely a líceum diákjait is éríntette, de könnyű lefutású volt. Emellett jegyeztek pár trachomás diákot is.

Az 1929-1930-as évben két diák szenvedett komolyabb betegségben, trachomában, pontosabban szemcsés kötőhártya-gyulladásban.

1933-1934-ben nem voltak járványok, de 11 diákot kezeltek általános gyengüléssel, melynek fő oka a hiányos étkezés volt.

Az 1931-1932-es és 1934-1935-s tanévekben enyhe influenzajárvány söpörte végig a várost és a líceum pár diákja is megbetegedett.

A kis magyar időben, 1940 és 1944 között semmilyen komolyabb járvány nem sújtotta a települést. Az 1944 utáni időszakról sajnos az idő rövidsége és a jelenlegi járvány miatt nem volt hozzáférhetőségem, de remélhetőleg majd pótolhatom.
©️ Riti József Attila

---

[1] Szongott Kristóf - Szamosújvár szabad kir. város monográfiája, Todorán Endre „Aurora” nyomdája, 1901

[2] Szamosújvári Magyar Állami Királyi Főgimnázium 3. évi értesítője az 1896-1897-os tanévről, Todorán Endre „Aurora” nyomdája, 1897

[3] Szamosújvári Magyar Állami Királyi Főgimnázium 5. évi értesítője az 1898-1899-os tanévről, Todorán Endre „Aurora” nyomdája, 1899

[4] Így szerepel a neve a Petru Maior Líceum 1923-1924-es évkönyvében.