Vakáció - 19. nap (vízkereszt)

         

Vízkereszt / Pierro de la Francesca 

A vízkereszt vagy epifánia (amit január 6-án ünnepelnek) zárja a karácsonyi ünnepkört és az egyik legrégibb egyházi ünnep. A 4. századig ezen a napon ünnepelték Jézus születésnapját és az év kezdetet is.

         Az egyház ezen a napon emlékezik meg Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedéséről és a napkeleti bölcsekről is, ezért háromkirály napjának is nevezik.

         Vízkeresztkor a keleti és nyugati egyházak vízszenteléssel emlékeznek Jézus Krisztus megkeresztelkedésére.

         Az ortodox egyházban bevett szokás, hogy a pópa a fagyos vízbe keresztet dob, amit a vállalkozó szellemű fiatalok kell, visszahozzanak.

         Régi népszokás szerint az emberek hazavitték a szentelt vizet, amit betegség és rontás ellen is ittak. Több helyen még az állatokat is megitatták vele, hogy elkerüljék a betegséget és a meddőséget.

         Legtöbb helyen vízkeresztkor bontják le a karácsonyfát is, ami jelzi az ünnepkör végét is.

         Vízkeresztkor bevett szokás, hogy a kukoricaszemet főznek.

         A vízszentelés után volt a házszentelés. A katolikus pap két ministráns kíséretében járt a házakhoz, az ortodox pópa pedig az énekessel.

         A reformátusok nem szentelik sem a vizet, sem a házat, de attól még a lelkipásztor meglátogatja híveit és ezt családlátogatásnak nevezik.

                                      "Vízkereszthez kötődő időjóslás:
Ha ezen a napon az eresz csurog (olvad a hó, vagy a jég), akkor hosszú lesz a tél.
Ha a hó esik, akkor korán kitavaszodik.
Ha ilyenkor fagy, hosszú lesz a tél.
Ha nincs ezen a napon csapadék: zivataros lesz a nyár.
Ha eső esik: csapadékos lesz a tavasz is.
Ha fúj a szél: jó termőidő, szerencsés év jön." ( Forrás: www.szeretlekmagyarorszag.hu)

         RJA