Gondolom
már megszoktátok kedves olvasóim, hogy én időnként napokig vagy hetekig „eltűnök”
és semmit sem írok a blogra. Ez történt most is, de magyarázatom nincs. Talán
kevesebb a szabad idő, több a munka…!? Talán többet olvasok!? Ki tudja,
lényegtelen.
Teljesen
lefoglal a házalakítás. Ha minden jól megy, már a hónap végén költözhetünk.
Amit már nagyon várok. El sem tudjátok ti képzelni, hogy mennyire nagyon.
Fura,
hogy egyetlen egy képet sem készítettem a házalakításról, sőt a lakásról sem.
Talán egy képet töltöttem fel a facebookra, egy képet a városról, amit az
erkélyről lőttem.
Hogy
hova költözünk? Annak is eljön az ideje, hogy megtudjátok. Persze egyesek már tudják,
de ez csak az élet rendje.
Désről
sem sokat írtam, csak azt, hogy értelemtelen és sok a jelzőlámpa. Ez így van,
de már kezdem megszokni, ahogy az új helyzetet és az iskolát is. Mármint a
dési 1-es iskolát, mert a középiskoláról még nincs szó. Ott túl keveset voltam.
Képzeljétek csütörtökön őr voltam pár óráig. Igen jól
hallottátok, őr. Miért is? Hát nagyon egyszerű. A dési egyes iskolában az őrök
szabadságon vannak, így minket, tanárokat (jaj majdnem katonákat írtam =)) )
osztottak be a kapuhoz. Az őrszoba nem valami elit, de megteszi. Volt asztal,
szék és áram. Az utóbbira nem volt szükség, mert nem volt nálam laptop. Inkább
olvastam. S képzeljétek az ottan töltött három és fél órán keresztül kiolvastam
egy könyvet. Keményen nekivágtam, és hamar is ment, mert élveztem.
A hétvége rövid lesz, holnap meló a lakásban, vasárnap
pihenés és amikor az időm megengedi pedig olvasás.
Na jó éjt! Vigyázzatok magatokra!
Remélem tetszett nektek ez az új stílus, mert lesz
még ilyen. Ha valami javaslatotok van miről írjak csak szóljatok!
RITI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése