Nem szakadtam el
teljesen városunk történetétől. A mai bejegyzés a városalapításról és annak
körülményeiről szól.
1672-ben I. Apafi Mihály fejedelem befogadta
a Moldvából kiűzött örményeket, melyek Erdély különböző településeire
telepedtek le.
A XVII. század végén a szétszórtan
élő erdélyi örmények I. Lipót császártól haszonbérbe kérték a szamosújvári (ez
volt az első opció) vagy a görgényszentimrei uradalmat. I. Lipót pozitívan
válaszólt a kérésre és 1696-ban kiadta azt a rendeletet, amely a szamosújvári
uradalmat az örményeknek adta. A teljes vételárat 1758-ban fizette ki a város Mária Terézia császárnőnek.[1]
A város tervrajzát egy örmény mérnök,
Álexa készítette, akit Oxendius Verzeleszkul püspök hozott Rómából. Alapját
1700-ban rakták le és elnevezték Örményvárosnak (örményül: Հայաքաղաք –
Hájákághák).
A várost alapító örmények Besztercéről, Gyergyószentmiklósról,
Szemvízről, Felfaluból, Görgényből, Peteléből, Bátosból és Vicéből jöttek ide. A
legtöbben Besztercéről érkeztek.[2]
Miután megtervezték a város úthálózatát (egyszere
épült mindegyik utca, csak egyesek rövidebbek voltak) a megmaradt területet felparcellázták
és minden család kapott egy-egy telket (20 m) vagy fél telket (10 m), amiért fizetniük
kellett. Volt család, amely helyben kifizette (és ezek nem kellett többet
fizessenek), de voltak, akik csak később rendezték tartozásukat (ők évente
fizettek. Volt család, amely alig 1848-ban fizették ki az utolsó részletét). A
házhely mellett minden család kapott a városon kívül egy kukoricaföldet és a
keleti dombon (a mostani Epreskert) egy-egy szőlőst. A szőlőst kivágták és
legelőnek használták a domboldalt, mivel nem volt elegendő legelője a
közösségnek.
Az alapítás után a várost fallal bekerítették, ahogy
Szongott Kristóf is megírta monográfiájában: „A város be volt kerítve; három kapun át lehetett a városba jutni.
„Adtam a strázsáknak (öröknek) - mondja az
1719-röl vezetett jegyzőkönyv — kik a kapóknál vannak" (dévi észtrázsnerun,
or portánun módin...). Ismét tovább: „Fogadott a város a három kapuhoz három
strázsát, egynek-egynek adjunk 60 magyar frtot, hogy éjjelnappal strázsák
legyenek, (strázsáljanak, őrködjenek, vigyázzanak) a kapuknál.“[3]
[1] SZONGOTT KRISTÓF: Szamosújvár Szabad Királyi Város
monográfiája 1700-1900, III. kötet, Auróra nyomda, Szamosújvár, 1902, 22 o.
[2] UO, 20. o
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése