A választási eredményekről

 

Választási eredmények: szenátus

Vasárnap, december 6-án zajlottak a parlamenti választások Romániában. A csatolt képeken láthatjátok a hivatalos és végleges eredményeket. Nem vagyok szociológus, hanem történész, de attól még megpróbálom a magam módján elemezni az eredményeket.

A választásokat megelőző napokban több felmérés készült a várható eredményekkel, de a Románihoz már megszokott módon egyik sem tükrözte a végeredményt, ennek pedig számos okai vannak. Az egyik az, hogy a megkérdezettek nem mindig reprezentatív módon vannak kiválasztva, a másik az, hogy a válaszok sem mindig őszinték, plusz, hogy a vélemény változhat a választásokig, a harmadik pedig az, hogy a felmérések sok esetben kampánycélokra készülnek, ezért nem kell kész tényként kezelni őket. Ismeretes a Winston Churchill, brit miniszterelnöknek tulajdonított híres mondása is (amit a valóságban nem is ő mondott) a közvéleménykutatásokról: „Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok.” Visszatérve elmondható, hogy a legtöbb felmérés a PNL-t (Nemzeti Liberális Párt) helyezte az első helyre, a PSD-t pedig a másodikra, az RMDSZ-nek pedig alig 3%-ot tulajdonítottak. A brüsszeli székhelyű Politico lap legutolsó felmérése a következő volt: PNL 31%, PSD 28%, USR PLUS 16%, Pro România 7%, RMDSZ 4%, PMP3%. A szélsőséges AUR pedig nem is szerepelt a Politico által megrendelt közvéleménykutatásban. A többi felmérés az AUR-t alig 2-3%-ra minősítette.

Választási eredmények: képviselő ház

A választási eredmény nagyban függött az alacsony részvételtől, ami egyrészt a koronavírus járványnak, részben pedig a politikai elittől való kiábrándultságnak tulajdonítható. A szélsőjobboldali (EU, oltás és magyarellenes, valamint nagyromán egységpárti) AUR megerősödése is ennek tulajdonítható. Elkeserítő, hogy ilyen pártok léteznek Romániában, de annak ellenére, hogy mos megerősödni látszik, meggyőződésem, hogy az AUR eltűnik majd a történelem süllyesztőjében.

A PNL meggyengülése a koronavírus járványnak köszönhető, ugyanis Ludovic Orban, leköszönő miniszterelnök nem mindig kezelte megfelelően a válságot és a szorító intézkedések sem tettek jót nekik.

A választásoknak azért vannak pozitív vetületei is. Örvendetes, hogy az erdélyi magyar politikai elitnek sikerült felismerni a széthúzás veszélyeit és közös listát indítottak, melynek következtében az erdélyi magyarságnak továbbra is lesz képviselete a bukaresti parlamentben.

Az AUR bejutása a parlamentben annyira felkavarta a viszonyokat, hogy csak egyetlen egy kormányalakítási lehetőség van, éspedig az, hogy a PNL, USR-PLUS és az RMDSZ közösen alakítsanak kormányt. A PSD hiába lett első a voksoláson, senki sem akar velük szövetkezni, ahogy az AUR-al sem. Az előbbivel a korrupciós múltja, az utóbbival pedig az ideológiája miatt. Kérdéses az tény is, ha a PSD összemeri hangolni ellenzéki tevékenységét a szélsőjobboldali pártal. Valószínű nem, mert akkor kárba vész minden eredmény, amit az önkormányzati választások után elértek a párt imázsának javításában.

Végezetül pedig reménykedjünk, hogy az erdélyi magyarság sorsa nem romlik, hanem javul, annak is köszönhetően, hogy az RMDSZ kormányzati pozícióba kerül. 

RJA

A szamosújvári börtönlázadás

Petre (Petrache) Goiciu - Adevarul

             A romániai kommunizmus megtorló gépezetének egyik fontos fogaskereke a XVI. században épített Martinuzzi várban működő szamosújvári börtön volt. A kommunista hatalomátvétel után a szamosújvári börtön foglyai, kivétel nélkül mind a rendszer ellenfelei voltak. Az őrök kegyetlenek voltak, a körülmények kritikán aluliak, az erőszak pedig hozzátartozott a mindennapi élethez.

            Az őrök brutalitása és az elviselhetetlen körülmények következtében 1958. július 14-én kitört a szamosújvári börtönlázadás. Az egyik cellában, ahova száz embert bezsúfoltak, befalazták a vécét és helyébe egy csebret raktak. Az ürülék elviselhetetlen szaga és a levegő hiánya ingerlékennyé tette az embereket és fellázadtak, a lázadás pedig futótűzként terjedt végig a börtönön A rabok ledobálták az ablakokra felszerelt faredőnyöket és óriási üvöltésbe kezdtek, még a börtön szirénáját is túlüvöltötték. A börtön kegyetlen parancsnoka, Petre Goiciu  Securitate ezredes Kolozsvárról kért segítséget, mert a börtön személyzete nem tudott megbirkózni a felkeléssel. A karhatalmi erők állig felfegyverkezve, véletlenszerűen belőttek a zsúfolt cellákba, ahol többen meghaltak. A halottak és sérültek számáról sohasem készült hivatalos jelentés. Ezt követően a cellákból kiemelték azokat a személyeket, akikről azt hitték, hogy a lázadás szervezői voltak és elvitték őket.

            Petre Goiciu a kommunista rendszer egyik hóhérra volt, a túlélők emberfeletti kegyetlenségéről beszélnek. Galacról került Szamosújvárra. Paul Goma, disszidens író a Gherla című művében azt írta, hogy Goiciu Gheorghe Gheorghiu-Dej egyik kegyeltje volt, ugyanis annakidején együtt dolgoztak a galaci vasúti műhelyben. Goiciu ott volt bádogos. 1958-ban nyugdíjazták, utána pedig hazaköltözött Galacra. Nem érte el az elszámolást, ugyanis 1980-ban, kitüntetve ágyban párnák között halt meg.

Riti József Attila

A cikk megjelent az Iskolai Történelmi Magazin júliusi számában. A lapszám letőlthető az alábbi linkre kattintva: 

https://iskolaitortenelmimag.files.wordpress.com/2020/07/2.-szc3a1m-1.pdf

Szamosújváron történt az idők folyamán, júniusban

 

      A szamosújvári örmények és magyar-örmények legfontosabb ünnepe a  Világosító Szent Gergely napja, melyet minden év júniusában ünnepeltek meg.
     Ez az ünnep a közösség egyik lefontosabb összetartó ereje, amely mindmáig őrzi vallási, kulturális és kulináris hagyományait, annak ellenére, hogy a magyar -örmény közösség
létszáma nagyon alacsony és már senki sem beszéli az örmény nyelvet a városban. 
    1735. június 21 – Altorjai Péter, szamosújvári aljegyző egyik írásában a
következőket jegyezte le: „Méltóságos Unitus Püspök (görög-katolikus) báró Klein János úr, Szamosújvári Domíniumának jobbágy czigányai."
   1749. június 15 – Pénzügyi szolgáltatásainak hálájaként Karácsonyi Kristóf
nemességet nyert Mária Terézia magyar királynőtől.
   1785. június 15 – A börtönné alakított várba megérkeznek az első rabok.
   1802. június 7 – Reggel a rabok a Szamosra mentek vízért, de beleugrottak a vízbe és szökni akartak. Az őrség kettőt lelőtt, négyet pedig megsebesített.
   1804. június 17 – Mártonffy József püspök felszentelte a főtéri székesegyházat, amit a felszentelési oklevélben basilikának nevezte.       
    1822. június 14 – Szamosújváron kitört a tűz. Tizennyolc ház égett el a Malomutcában.
    1849. június 29 – Szamosújváron nagy aggodalommal fogadták a hírt miszerint a muszkák (oroszok) betörtek Erdélybe.       
     1861. június 27 – A város közgyűlése határozata folytán „bizalmi szavazatot" küldött Deák Ferencnek.           
    1881. június 26 – Rendkívüli eseménynek lehettek tanúi a városlakók, egy üstökös jelent meg az égen és pár napig volt látható.
   1884. június 4 – A városban nagy szélvész és felhőszakadás pusztított.
   1887. június 18 – dr. Torma Miklós alispánt megválasztották a széki választókerület képviselőjének.
   1896. június 16 – Az Archeologiai Értesítőben Ornstein József beszámol a romai castrumban (Congri) végzett ásatásokról.
   1910. június 19 – Este Szamosújváron, ünnepélyes keretek között felkapcsolták a közvilágítást. A helyszínen jelen volt gróf Kornis Károly is, aki nagy népszerűségre tett szert emiatt. A rendkívüli eseménynek köszönhetően város fúvószenekara szórakoztatta a lakosságot, amely ellepte az utcákat és késő órákig ünnepelték a közvilágítás bevezetését.
   1919. június 5 – A dési román főispáni hivatal 2961. számú magyar nyelvű rendeletében felhívta a gimnázium tanárjait, hogy nyolc napon belül döntsék el, ha leteszik a román állam iránti hűségesküt vagy nem. Dömötör János gimnáziumi igazgató a tantestület elé terjesztette a felhívást.
   1919. június 15 – Tantestületi ülésen dr. Nicora Ioan, román tanár volt az egyedüli tantestületi tag, amely hajlandó volt letenni a hűségesküt.
   1927. június 13-án kiadott dokumentum szerint a hadsereg időnként mezőgazdasági termékeket, állatokat, ruhaneműt kobozott el Szamosújvár polgáraitól. Más levéltári adat arra utal, hogy a városban működő Korona szállodában lakó tisztek nem minden alkalommal fizetnek lakbért.
   1941. június 20-án a helyi közösség kérésére, nagy nehézségek árán, Szamosújváron létrehoztak egy új óvodát, amiben 100 gyerek tanulhatott.
   1942. június 20 – Munkaszolgálatra hívták be a szamosújvári zsidókat.
   1948. június 11 – Elfogadták a 119. számú törvényt, amely kimondta a magántulajdon
államosítását. Ezt a törvényt azonnali hatállyal Szamosújváron is alkalmazták és államosították a jéggyárat, a téglagyárat, Enyedi Bálint nyomdáját, Szabó Károly, Salamon Gyula és Keller Vilmos olajprését és gyapjúfeldolgozóját, valamint a város összes bankját, műhelyét és vendéglőit.       
   1958. június 14-én a szamosújvári börtönbe zárt politikai fogjok fellázadnak a borzasztó körülmények ellen.
    1970 májusa és júniusa között történelme legnagyobb árvízét élte át a város. A
bőséges esőzések következtében május 12-én kiöntött a Kis-Szamos és a Füzesi patak és ellepte vízzel a város nagyrészét. Továbbá a város keleti oldalán lévő Hétkereszt-hegyről lezúduló víz is okozott kellemetlenséget a városlakóknak.
    Pár nap után megállt az eső és úgy tűnt, hogy stabilizálódik a helyzet, de júniusban újabb árvízhullám mosta el a várost. Az árvíz következtében óriási anyagi károk keletkeztek, emberi áldozatokat nem jegyeztek.
Riti József Attila

A cikk megjelent az Iskolai Történelmi Magazin első számában is. A magazin elérhető és elolvasható a következő linken: 
https://iskolaitortenelmimag.files.wordpress.com/2020/06/1.-szc3a1m-2.pdf

Szamosújváron történt az idők folyamán, januárban

           

1291. január 6-án említik először a dokumentumok a vár melletti Gherlahida települést.

A XVIII. század második felében mindig január elején választotta meg a lakosság a tisztségviselőket.

1753. január 9-én a város a kincstártól 8000 konvenciós forintért (rajnai forint) megvásárolta a Kandiát.  

1787. január 1-én börtönné alakították a Martinuzzi várat.

1797. január 7-én a városi közgyűlés arról döntött, hogy a településen csak 6 apáca lakhat.

1838. január 23-án este 8-kor 15 perces földrengést jegyeztek a városban. Komolyabb károk nem keletkeztek.

1849. január 10-én Szamosújvárra hozták Doboka vármegye rabjait és levéltárát.

1862. január 14-én a városi közgyűlés döntött az örmény-katolikus gimnázium létrehozásáról

1880. január 28-án -27 fokot jegyeztek a városban.

1887. január 1-én Szongott Kristóf kiadta az „Armenia“ havilap első számát, amely az első, Szamosújváron kiadott lap volt.

1892 januárjában az időjárás változó volt. 20-ig enyhe volt az idő, utána pedig hirtelen -15 fokra csökkent a hőmérséklet.

1894. január 14-én a közgyűlés diszpolgárrá választotta leányárvaház alapítóját, Kovrig Tivadart.

1929. január 19.-én meghalt Berán János zenetanár, aki az örmény-katolikus székesegyház orgonistája is volt, ő írta a Petru Maior román gimnázium indulóját, majd kiemelkedő alakja lett a román iskola életének.

2016. január 28-án a szamosújvári városi tanács megszavazta az új oktatási intézmény beillesztését a helyi oktatási hálózatba.

©️Riti József Attila

Szamosújvár alapítása

Nem szakadtam el teljesen városunk történetétől. A mai bejegyzés a városalapításról és annak körülményeiről szól.

            1672-ben I. Apafi Mihály fejedelem befogadta a Moldvából kiűzött örményeket, melyek Erdély különböző településeire telepedtek le.

            A XVII. század végén a szétszórtan élő erdélyi örmények I. Lipót császártól haszonbérbe kérték a szamosújvári (ez volt az első opció) vagy a görgényszentimrei uradalmat. I. Lipót pozitívan válaszólt a kérésre és 1696-ban kiadta azt a rendeletet, amely a szamosújvári uradalmat az örményeknek adta. A teljes vételárat 1758-ban fizette ki a város Mária Terézia császárnőnek.[1]

            A város tervrajzát egy örmény mérnök, Álexa készítette, akit Oxendius Verzeleszkul püspök hozott Rómából. Alapját 1700-ban rakták le és elnevezték Örményvárosnak (örményül: Հայաքաղաք – Hájákághák).

A várost alapító örmények Besztercéről, Gyergyószentmiklósról, Szemvízről, Felfaluból, Görgényből, Peteléből, Bátosból és Vicéből jöttek ide. A legtöbben Besztercéről érkeztek.[2]

            Miután megtervezték a város úthálózatát (egyszere épült mindegyik utca, csak egyesek rövidebbek voltak) a megmaradt területet felparcellázták és minden család kapott egy-egy telket (20 m) vagy fél telket (10 m), amiért fizetniük kellett. Volt család, amely helyben kifizette (és ezek nem kellett többet fizessenek), de voltak, akik csak később rendezték tartozásukat (ők évente fizettek. Volt család, amely alig 1848-ban fizették ki az utolsó részletét). A házhely mellett minden család kapott a városon kívül egy kukoricaföldet és a keleti dombon (a mostani Epreskert) egy-egy szőlőst. A szőlőst kivágták és legelőnek használták a domboldalt, mivel nem volt elegendő legelője a közösségnek.

Az alapítás után a várost fallal bekerítették, ahogy Szongott Kristóf is megírta monográfiájában: „A város be volt kerítve; három kapun át lehetett a városba jutni. „Adtam a strázsáknak (öröknek) -  mondja az 1719-röl vezetett jegyzőkönyv — kik a kapóknál vannak" (dévi észtrázsnerun, or portánun módin...). Ismét tovább: „Fogadott a város a három kapuhoz három strázsát, egynek-egynek adjunk 60 magyar frtot, hogy éjjel­nappal strázsák legyenek, (strázsáljanak, őrködjenek, vigyázzanak) a kapuknál.“[3]

---

[1] SZONGOTT KRISTÓF: Szamosújvár Szabad Királyi Város monográfiája 1700-1900, III. kötet, Auróra nyomda, Szamosújvár, 1902, 22 o.

[2] UO, 20. o

[3] UO, I. kötet, 104-105. o.

Farsang a régi Armenopolisban

Ahogy megszokhattátok/megszokták időnként a blogon közzéteszek Szamosújvárral kapcsolatos történeteket. A jelen történet a farsangról szól.

A szamosújvári örmények nem csak dolgoztak, hanem szórakoztak is. Minden alkalmat megragadtak arra, hogy szórakozhassanak.

A városi tanács rendeletben szabályozta, hogy melyik az az időszak, amikor be volt tiltva a tánc és a mulatozás: „Egész nagyböjt és egész advent alatt. Húsvét, pünkösd és karácsony első napján, nagyboldogasszony napján.”[1]

Farsangi mulatságot már a városalapítás utáni időkben is szerveztek. Szongott Kristóf, Szamosújvár szabad királyi város monográfiája című munkájának, IV. kötetében két részre osztotta a farsangi mulatságokat, mérföldkőnek az 1848-asévet emelte ki.

Az 1848 előtti években, a farsangi időszakban hetente (két helyszínen is) szervesztek bálokat, melyekre egyszerűen öltöztek, a fényűzés és a pompa minden jelét kerülték. A bálok ingyenesek voltak, a résztvevők számára. A zenészeket és a tanács által kiállított biztost (melynek szerepe a rend biztosítása volt) a bál szervezői fizették. A bálon elfogyasztott vacsora sem került pénzbe, mert „vitt mindenki hazonnan kosarakkal: kalácsot, sültet, tésztát, csemegét, gyümölcsöt, bort. . . A rokonok, ismerősek, szomszédok összecsapták vacsorájukat. Sokkal különb, jobb és ízletesebb vacsorát fogyasztottak akkor, mint milyent kapunk ma drága pénzért.”[2]

Az 1848 utáni farsangok megváltoztak az örmény városban. Szongott Kristóf monográfiájában kiemelte, hogy korában kevesebb bált szerveztek, de ezek költségesebbek lettek, ugyanis belépőt kellett fizetni, ahogy a bálban elfogyasztott vacsorát is pénzbe került. Mind ezek mellett a báli ruha sem volt olcsó mulatság („Most vagy olyan költséges ruhát ölt magára a leány, hogy a „tata“ zsebe azt megérzi, vagy -  nem megy el a bálba.”[3]), minden alkalomra másikat kellett készíteni. Természetesen mindez a többi városi bálra is érvényes volt.

A farsang csúcspontja húshagyó kedd volt. A város egykori történésze, Szongott Kristóf a következőképpen írta le a húshagyó keddi mulatságot: „Ebéd után majdnem minden gazda befogatta szekerét, teletömte azt nevetséges, álarczos alakokkal és kihajtatott; 30-40 ilyen mulatságos szekér robogott egymás után órákon át. Az útczákon, de főleg a piaczon hullámzott a nép és gyönyörködött a gyalogjáró „maszk“-ok bohóságaiban is. A gyermekeket a tánczoló „turkás“ mulattatta, ki csőrével szedte a sűrű krajezárokat. De már elvégezte a „turkás“ ugrándozó lánczát, megy a másik ház elejébe, utána czigány zene, a zenét kiséri a feldíszített, kifestett ökör, leghátul a szekér az üres hordóval (ebbe töltötték a fölösleges bort, mit ez az álarczos menet elfogyasztani nem tudott). A „turkás“ közelébe tóduló gyermeksereget rendesen a „goczoj" (a menet egyik kiegészítő álarczos alakja) szokta szétverni a felfújt és zsinegre erősített száraz marhahólyaggal. Ha a menet mészáros házához ért, itt kinyitották a kapót, bebocsátották azt és — megvendégelték. Estefelé mindenki haza ment. Nagy vacsorával zárták be a farsangot („A nagy vacsora kinyúlt akárhány helyütt éjfélig is. Ekkor megkonditották a nagyharangot; a vendégek elvégezték imájukat, azután nyugalomra tértek.”[4]). Másnap templomba mentek „hamut venni.“ Aztán minden ember dolga után látott. Egyik kiment a pusztára, másik vásárra, a harmadik vásárolgatta a „báránybőrt“ Nem volt több hús és mulatság húsvétig.”[5]

A turkázás nem örmény népszokás, valószínűsíthető, hogy valamikor moldvai tartózkodásuk alatt ragadt rájuk a, ugyanis ez ma is elterjedt karácsonyi szokás a románok körében. dr. Moldován György, egykori professzor szerint a „Turca. A törökök elleni gyűlölet szülhette ezt a tánczot a régi időkben. Karácsony napján valaki a fejére szarvas alakú álarczot tesz, hosszú vászonzsák-félóbe búvik, hogy a lábai se látszódjanak ki, hasonlóképpen egy másik álarozos, görnyedt alak, az útczákat végig járják, tánczolnak és kurjongatnak.”[6]

A fentebb említett szekeres hagyomány a XIX. század végén elveszett, ugyanis a városnak lett vasútvonala (A városon áthaladó Dés-Apahída vasútvonalat 1881. szeptember 15-én helyezték üzembe hivatalosan. A hivatalos átadás 1881. október 16-án esett meg Ordodi Pál és báró Kemény Gábor miniszterek jelenlétében.), így a kereskedők alig tartottak otthon szekeret.

Végezetül pedig csak annyit írnák, hogy a szamosújváriak mindig tudtak mulatni és dolgozni is.

Az iparosítás következtében a város társadalmi, vallási és nemzetiségi összetétele megváltozott, mely a régi Szamosújvár eltűnéséhez vezetett. Szerencsére a szamosújvári magyarságot nem kell még temetni, mert vannak intézmények (TÉKA és az iskola) melyek ápolják hagyományainkat és tovább éltetik a város valamikori szellemiségét.

©️ Riti József Attila

---

[1] SZONGOTT KRISTÓF: Szamosújvár Szabad Királyi Város monográfiája 1700-1900, IV. kötet, Auróra nyomda, Szamosújvár, 1902, 135. o. 

[2] UO, 142. o. 

[3] UO, 131. o. 

[4] UO, 134. o. 

[5] UO, 131. o. 

[6] dr. MOLDOVÁN GYÖRGY: „A moldovánok néprajza,“ „Erdélyi Muzeum“ Kolozsvár, XVIII. kötet 1901. febr. 15. 88 o.

A cikk egy változata megjelent a következő weblapon: http://tortenelmimagazin.com/farsang-az-ormeny-varosban/

2019 képekben

1. január - Hunor 2. születésnapja

            Megérkezett az év utolsó napja és ilyenkor mindenki visszanéz az elmúlt évre. Azt tettem én is, de képek segítségével. Összeállítottam egy kis képes összefoglalót, amelyben minden hónap egy-két eseménye képet kapott. A válogatásból kimaradtak a megrendelésre készült képek, és a nagyrészt az iskolai valamint a focis képek. 
A válogatás távolról sem tökéletes. Nem is lehet ugyanis rengeteg eseményt fotóztam, de remélem ezt is megtekintitek. A képek az instagramra is felkerülnek. Minden nap egy hónap képei. 

 

2. február - Jótékonysági farsangi bál

3. március - Hunival a hegyen (Epreskertben)

4. április -Prágai kírándulás

4. április - Tordai hasadék

4. április - felhők Szamosújvár felett

5. május - bajnokavatás a Fellegváron

5. május - gyereknap és Kolompos koncert

5. május - Tavaszi Fesztivál

6. június - Nyiregyházi Állatpark

6. június - Kolibica

7. július - Szamosújvár az Epreskertből fotózva

7. július - pillangó az Epreskertben

7. július - Hunor az Epreskertben

8. Augusztus - Kobor (Brassó megye)

8. Augusztus - Kobor (Brassó megye)

8. Augusztus - Kobor (Brassó megye)

8. Augusztus - Kobor (Brassó megye)

8. Augusztus - Fekete-tenger

8. szeptember - Szépkenyerűszentmárton

10. október - Tékarám lovasudvar avatás

10. október - Mezőségi Fesztivál

11. november - Csúcsa, Ady Múzeum, Boncza kastély

12. december - iskola - 4. adventi gyertya meggyújtása és iskola

12. december - 4. adventi gyertya meggyújtása

12. december - karácsony négyesben

©️📷 Riti József Attila 2019

Szamosújváron történt, az idők folyamán, decemberben

1714. december 14-én tartott nagygyűlésen a város akkori lakossága eldöntötte melytek lesznek majd a fiatal város intézményei. Ugyanekkor a város éllére bírót és 12 szenátort (tanácsost) választottak.

1719. december l6-án Der-Kirkorján Álexát (Pap-Gergely Alexa [Elek]) főbírónak választották. Ugyanekkor megválasztották a tíztagú tanácsot, két elnököt és két alelnököt is.

1727. december. 22-én az elemi leányiskola tanítónői a városi tanácsnak panaszkodtak, hogy a hely ahol az iskola működik nem alkalmas arra, hogy ott a város gyermekeit tanítsák, ezért 1728-ban megkapták a Salamon-templom melletti házat.

1756. december 10-én a város köteles volt biztosítani hat gyalogos katonát.

1758. december 12-én Lászlóffy Ádeodát, Mária Terézia királynőtől magyar nemesi címet kapott.

1768. december 14-én megalakult az apácazárda.

1786. december 27-én II. József császár (a kalapos király) Armenopolist a szabad királyi városok („Libera Regiaque Civitas“) sorába emelte.

1787. december 9-én a városi közgyűlésen, gróf Teleki Ádám, Belső-Szolnok főispánja javaslatára arról döntöttek, hogy a várban posztógyárat alapítottak.

1788 év nov. és dec. hónapjaiban marhadög járvány uralkodott a városban és a vidékein. Ebben az évben 101 marha pusztult el.

1790. december 12-én volt először képviselője a városnak, a kolozsvári országgyűlésen.

1799. december 18-án Karácsonyi Emánuel és felesége 10.000 váltó Rh. forintot adományoztak a városnak, azzal a céllal, hogy létrejöjjön a szegények háza és korház (Senodochium Karácsonyium MDCCC).

1826. december 20-án tartott városi közgyűlés Deák Mihályt nevezte ki a korház gondnokának.

 1827. december 20-án, Bécsben örmény-katolikus pappá szentelték Lukácsi Kristófot.

1848. december 23-án Bem József és csapatai felszabadították a várost.

1848. december 25-én Adler Severin (aki korábban a fegyház kormányzója volt és főhadnagyi ranggal rendelkezett) honvédnek állt a Bem József seregébe, aki kapitányi rangot adott neki.

1848. december 31-én minden házhoz nyolc székely honvédet rendeltek éjszakára; de másnap a legnagyobb hidegben útnak indulnak.

            1884. december 12-én a Kis Szamos túlsó oldalán lévő régi országutat lezárták és hivatalosan is felavatták az új országútat, amely Dés felől a városon át, a Vízutcán ment Kolozsvár felé.

            1891. december 20-án, a szamosújvári dalos egylet hangversenyének diszvendége volt dr. Hermann Antal néprajzkutató és egyetemi tanár.

1894. december 17-én az oktatási minisztérium jóváhagyása következtében a kibővített gimnázium az állam kezébe került. Az intézmény első igazgatója Dr. Mártonfi Lajos lett. Az örmény gimnázium egykori tanárai közül többet átvett az állam. Ezek a következők voltak: Dr. Mártonfi Lajos, Novák Antal, Novák Gerő, Páll Bogdán és Szongott Kristóf.

1918. december 17-én a főgimnáziumban kötelezővé tették a román nyelv tanítását.

1918. december 23-án a városba bevonult a román hadsereg, amely leváltotta Szamosújvár magyar közigazgatását és Duha Kristóf polgármestert és a Román Nemzeti Tanácsot bízta meg a város vezetésével.

1925. december 22-23-án hirtelen -8 fokról felmelegedett +8 fokra, elolvadt a hó és kiáradt a Kis Szamos és súlyosan károsodott a város két vízi malma.

1925. december 23-án egy rendhagyó módon villámlással egybekötött vihart is megemlítenek a korabeli beszámolók.

1940. december 5-én Horthy Miklós kormányzó névnapja alkalmával nagy ünnepséget szerveztek a város Főterén, a városháza előtt. A város fiatalsága fáklyás felvonulást szervezett. Vitéz Horváth Kázmér polgármester pedig felszólalt az egybegyűlt lakosság előtt.

1940. december 10-én a cserkészcsapat megkapta működési engedélyét és felvette 386. számú „Czetz János” cserkészcsapat nevet. Vezetője Gabányi János tanár lett. Ezt követően megkapta az egykori Congri román cserkészcsapat vagyonát.

1941. december 14-én a város Főterén felavatták a hősök emlékére állíttatott obeliszket. Az avatással egyidőben Széchenyi emlékünnepet is szerveztek, amin gróf szentegyedi és cegei Wass Albert író is felolvasott. Az avatáson nagyszámban részt vett a városi lakosság is. 

1941. december 21-én megalakult a gimnázium sportköre asztalitenisz, torna, labdarúgás és röplabda szakosztályokkal.

1943. december 14-én a Főtér rendezési munkálatai közben az örmény-katolikus székesegyház bejárata előtt több örmény sírt találtak. A kolozsvári Nemzeti Múzeum korabeli igazgatója dr. Roska Márton és tanársegédje Novák József végezték az ásatásokat és feltételezték, hogy a sírhelyek egy korábbi fatemplom temetőjéhez tartoztak.

1989. december 22-én Szamosújváron is bekövetkezett a rendszerváltás.

Szamosújváron történt, az idők folyamán, novemberben

1758. november 5-n szentelték fel az Alkantarai Szent Péter ferencestemplomot, amely azellenreformáció fellegvára lett.

1812. november 2-án, a Láncosházban megnyitotta kapuit a három osztályos középiskola.

1831 novemberében Szamosújváron és környékén kitőrt a kolera járvány.

1848. november 10-én Urbán tábornok bevonult a városba, a Főtérre két ágyút helyezett el és azzal fenyegette a várost, hogy ha nem fizet 40 ezer forintot, akkor szétlöveti a székesegyházat. A város elöljárósága még aznap este összegyűjtötte a szükséges pénzt. Urbán 1500 katonáját, a város déli részén lévő Kérő fürdőnél szállásolták el.

1853. november 23-án IX. Piusz pápa létrehozta a Szamosújvári Görög-Katolikus Püspökséget.

1858. november havában 42 papnövendékkel megnyílt a görög-katolikus szeminárium.

1867. november 11-én egy miniszteri vizsgáló bizottság látogatott a börtönbe, hogy megvizsgálja a fegyintézet állapotát.

1884. november 1-én Trefort Ágoston közoktatási miniszter Szamosújvárra látogatott, melynek következtében megépülnek a Magyar Állami Királyi Főgimnázium és a görög-katolikus székesegyház.

1884 novemberében Szamosújvárra látogatott Trefort Ágoston vallás és közoktatásügyi miniszter és elégedetlenségét fejezte ki, hogy a helyi románságnak milyen szegényes templom van, ezért felmerült egy új templom építése.

1894. november elején az állam átvette a középiskola működtetését.

1907. november 24-én Szabó János görög-katolikus püspök felszentelte az új templomot, melynek építését hatvanezer koronával segítette a magyar állam, a vallás és közoktatásügyi minisztériumon keresztül.

1914 novemberében orosz fogságba esett és Vámos Sándor gimnáziumi tanár, aki a déli frontvonalon a 33. honvéd gyalogezrednél teljesített szolgálatot.

1918. november 5-én jött létre a Karácsonyi házban működő görög-katolikus szeminárium épületében a szamosújvári Román Nemzeti Tanács. A tanácsnak 80 tagja volt, az elnöki tisztséget pedig dr. Octavian Domide kanonok töltötte be.

1927. novemberében a városi tanács döntésének következtében a zsidó közösség megkapja a zsidó közfürdő előtti teret azzal a céllal, hogy bekerítsék és közösségi kertet létesítsenek.

1940. november 30-án a Magyar Párt szamosújvári szervezete létrehozta Magyar Társaskört, melynek avatásán nagyszámú közönség vett rész. Azzal a céllal jött létre, hogy megerősítsék a lakosság magyarság öntudatát. A társaskör alapításában fontos szerepet játszottak Király Endre, dr. Lénárd Bálint, Lőrinc János református esperes és Lokody Gergely romai-katolikus ferences plébános.

2015 novemberében a helyi tanács jóváhagyta a Szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum létrehozását.

30 éve kezdődött a román forradalom

Tőkés László/ Forrás: http://emnt.org/

1989. december 15-én kezdődött a romániai rendszerváltás. Amit a sokan nem nagyon szeretnek hangoztatni az, hogy ezt a temesvári magyarok robbantották ki, de lássuk hogyan kezdődött.

1989. december 11-én a Magyar Televízió Panoráma című műsora közölt egy interjút Tőkés Lászlóval, aki abban a pillanatban Temesváron volt református lelkipásztor. Az említett interjúban Tőkés bírálta a romániai rezsimet, amiért a Szekuritáté félre akarta állítani.

A félreállítás hírére 1989. december15-én este, a temesvári magyarok és románok élőláncot alkottak Tőkés László református lelkész lakása körül, így védték meg a későbbi püspököt és európai parlamenti képviselőt. Ezzel Temesváron kirobbant a román forradalom, melyet december 20-án a Ceaușescu rendszer eltiporni akart, de végül a diktátor házaspár megbukott és kivégezték őket.