Szamosújvár alapítása

Nem szakadtam el teljesen városunk történetétől. A mai bejegyzés a városalapításról és annak körülményeiről szól.

            1672-ben I. Apafi Mihály fejedelem befogadta a Moldvából kiűzött örményeket, melyek Erdély különböző településeire telepedtek le.

            A XVII. század végén a szétszórtan élő erdélyi örmények I. Lipót császártól haszonbérbe kérték a szamosújvári (ez volt az első opció) vagy a görgényszentimrei uradalmat. I. Lipót pozitívan válaszólt a kérésre és 1696-ban kiadta azt a rendeletet, amely a szamosújvári uradalmat az örményeknek adta. A teljes vételárat 1758-ban fizette ki a város Mária Terézia császárnőnek.[1]

            A város tervrajzát egy örmény mérnök, Álexa készítette, akit Oxendius Verzeleszkul püspök hozott Rómából. Alapját 1700-ban rakták le és elnevezték Örményvárosnak (örményül: Հայաքաղաք – Hájákághák).

A várost alapító örmények Besztercéről, Gyergyószentmiklósról, Szemvízről, Felfaluból, Görgényből, Peteléből, Bátosból és Vicéből jöttek ide. A legtöbben Besztercéről érkeztek.[2]

            Miután megtervezték a város úthálózatát (egyszere épült mindegyik utca, csak egyesek rövidebbek voltak) a megmaradt területet felparcellázták és minden család kapott egy-egy telket (20 m) vagy fél telket (10 m), amiért fizetniük kellett. Volt család, amely helyben kifizette (és ezek nem kellett többet fizessenek), de voltak, akik csak később rendezték tartozásukat (ők évente fizettek. Volt család, amely alig 1848-ban fizették ki az utolsó részletét). A házhely mellett minden család kapott a városon kívül egy kukoricaföldet és a keleti dombon (a mostani Epreskert) egy-egy szőlőst. A szőlőst kivágták és legelőnek használták a domboldalt, mivel nem volt elegendő legelője a közösségnek.

Az alapítás után a várost fallal bekerítették, ahogy Szongott Kristóf is megírta monográfiájában: „A város be volt kerítve; három kapun át lehetett a városba jutni. „Adtam a strázsáknak (öröknek) -  mondja az 1719-röl vezetett jegyzőkönyv — kik a kapóknál vannak" (dévi észtrázsnerun, or portánun módin...). Ismét tovább: „Fogadott a város a három kapuhoz három strázsát, egynek-egynek adjunk 60 magyar frtot, hogy éjjel­nappal strázsák legyenek, (strázsáljanak, őrködjenek, vigyázzanak) a kapuknál.“[3]

---

[1] SZONGOTT KRISTÓF: Szamosújvár Szabad Királyi Város monográfiája 1700-1900, III. kötet, Auróra nyomda, Szamosújvár, 1902, 22 o.

[2] UO, 20. o

[3] UO, I. kötet, 104-105. o.

Vasárnap délben az epreskertben

     

A város

        Ma délelőtt, el kellett menjek a városig vásárolni. Gondoltam az Epreskerten keresztül megyek mert szép az idő és lövők pár képet is. Attól eltekintve, hogy nyakig sáros lettem, mert a hegyen még mindig nagy a sár és helyenként hó is található megérte, mert lőttem pár remek képet, amiket veletek is megosztok.
       A blogon publikált panorámaképek is ma délelőtt készültek.
RJA

Kalandozás az erdőben és a Sóskút felé

Sóskút - Szamosújvár 

Vasárnap délután kihasználtuk a szép időt és túráztunk egyet az erdőben.

Végigmentünk az eredi ösvényeken, fák és bokrok között míg ki nem értünk a város végére, a Kakasvár szélére, a Sóskút felé vezető útra.

Rövid habozás után eldöntöttük, hogy elgyalogolunk a Sóskútig. 

Meglepetésemre az út egészen forgalmas volt. Autók, bringások és gyalogosok mentek illetve jöttek a Sóskút felől. 

Az úton szemét volt elég, de mintha kevesebb mint öt évvel ezelőtt, amikor utoljára jártam ott.  

A sós víz partján csend és nyugalom volt. 

Semmi sem zavarta meg a csendet. Csodálkoztam is, hogy a gyalogosok és bringások merre mehettek. 

Kis pihenés után hazagyalogoltunk, de ezúttal az úton, nem az erdőn keresztül.
RJA
További képek: 

Esti kilátás az erkélyemről...

         Régebb gyakrabban fotózgattam az erkélyről, este, reggel, napközben. Most is rendszeresen azt teszem, de ritkán posztolóm ezeket a képeket. Miért? Azért mert gondolom már unjátok ugyanazt a kilátását (én nem unom :) ).
         A kép a csepergés közben készült és valahogy nagyon megtetszett nekem, ezért töltöttem fel nektek is.
RJA
További képek: