Húsvét a régi Armenopolisban

       

        A karácsony és a húsvét a régi szamosújváriak számára is fontos ünnepek voltak és kellő képen megünnepelték.

        A szamosújvári örmények szülővárosuk iránti szeretete rendkívülién erős volt. Bármerre is jártak, húsvétkor és karácsonykor hazatértek Szamosújvárra, együtt ünnepelni a családdal.[1]

        A húsvét előtti nagyböjtben rendesen felkészültek a közelgő ünnepre, gyóntak és szigorúan betartották az előírásokat. Szigorúan tilos volt szarvasmarhát vágni és még a hentesboltban sem árultak ilyenkor húst.

         Húsvét alkalmával a módosabbak adakoztak a rászorultaknak. A különböző örmény szervezetek tagjai nagykedden házról házra jártak és pénzt gyűjtöttek a szegényeknek.

         Nagypénteken minden épkézláb ember elment misére, amit a főtéri Szentháromság örmény-katolikus székesegyházban kezdtek, majd a Salamon templomban folytatták és a Víz utcai Ferences-rendű kolostorban végeztek be.[2]

         Nagyszombaton este készültek a vasárnap reggeli húsvéti misére és egy kosárba csomagolták a megszentelni való ételt. A kosár tartalma káta (örmény sütemény), pászka, kalács, főtt sonka, szalonna, piros tojás, sült bárányhús, só volt.

         Húsvét reggelén, mise előtt semmilyen ételt nem fogyasztottak. A mise celebrálása után, a templom előtt mindenki kitette kosarát, amit a papok megszenteltek.

         Misére menet a következő képpen köszöntek egymásnak, mind ahogyan Szongott Kristóf monográfiájának harmadik kötetéből kiderül:

A. Krisztus feltámadott halottaiból!

B. Ez önnek és nekünk is örvendetes.

A. Sok feltámadás napot érjen el szerencsésen, egészséggel és bűnelengedéssel!

          Otthon, mise után mindenki szentelt ételt evett, még a cselédek is. Előszeretettel kínáltak szentelt étellel a rokonokat, barátokat és ismerősöket is. Húsvét alkalmával különböző színű tojást ajándékoztak egymásnak és nagy lakomákat tartottak ahova meghívták a rokonokat és barátokat is, de az ünnep első napján tilos volt a tánc és a színházi előadás is.[3]

          Húsvétkor nem jártak öntözni, mind Erdély más tályain szoktak, de nagy becsben tartották a rokonlátogatást.

          Az ünnepi ebéd után kimentek a temetőbe, ahol ételt tettek az elhunytak sírjaira. Az ételt a város szegényeinek szánták, akik éltek is a lehetőséggel és elfogyasztották.

Szongott Kristóf monográfiájának negyedik kötetében található egy húsvéti népdal is, amit előszeretettel énekeltek ezen alkalommal a szamosújváriak. A népdal magyar szövege a következő:

„Húsvét, húsvét Isten hozott,

Helységünkbe Isten hozott.

Hét fontot naponként fontam,

Orsómra fonált sodortam,

Gúzzsal, munkával kínlódtam,

Bő verejtéket hullattam.

A mit küldök: piros tojás.

Vedd kedvesem: az száz tojás.”[4]

          A feltámadás ünnepe alkalmával a hívek ajándékot adtak a papnak. Ugyanekor az egyházi méltóságok, a ministránsok segítségével megszentelték a szamosújvári házakat, amiért pénzt adományoztak a hívek.

          Az iskola életében is fontos szerepet játszott a húsvét. Egy 1799-ből fentmaradt dokumentum szerint az iskolások ilyenkor minden tantárgyból letették a publicum exament melynek sikeressége következtében mentek át a diákok egyik osztályból a másikba.[5]

Riti József Attila

---

[1] SZONGOTT KRISTÓF – Szamosújvár szabad királyi város monográfiája 1700-1900, IV. kötet, 370. o

[2] SZONGOTT KRISTÓF – Szamosújvár szabad királyi város monográfiája 1700-1900, II. kötet, 372. o

[3] SZONGOTT KRISTÓF – Szamosújvár szabad királyi város monográfiája 1700-1900, IV. kötet, 186. o

[4] SZONGOTT KRISTÓF – Szamosújvár szabad királyi város monográfiája 1700-1900, IV. kötet, 186. o

[5] SZONGOTT KRISTÓF – Szamosújvár szabad királyi város monográfiája 1700-1900, I. kötet, 74. o