A dési vasúttörténeti múzeumban

     

      Gyerekként a vasút mellett nőttem fel. Néztem a tehervonatokat, személyvonatokat melyek kapunk előtt mentek el. Csodáltam a mozdonyokat, vasúti kocsikat és mindent ami a vasúttal kapcsolatos. Aztán teltek az évek, lerobbantak a vasúti sínek, csökkent a sebesség és elkoptak a szerelvények. Egy dolog viszont nem kopott el: mai napig szeretem a vonatokat. Fogadok ezt nem tudtátok/tudták rólam. Nem baj, most már tudjátok/tudják.
     

Dés mellett, Kozárváron, van a dési depó, ahol a vonatok állomásoznak. Kevesen tudják, hogy a depóban vasúttörténeti múzeum is működik, melynek látogatása INGYENES, de sajnos eléggé kevesen látogatják, állítólag évente alig 200 - 300-an. Kár mert csodás hely. Mondjuk a valósághoz az is hozzátartozik, hogy egyáltalán nem reklámozzák. Én is alig pár éve tudtam meg, amikor Désen tanítottam. Azóta feltett szándékom volt, hogy elmenjek és megcsodáljam a kiállított tárgyakat (mozdonyokat). Tegnap, úgy alakult, hogy Várkudun volt dolgom, így hazaféléjövet beugrottam az említett múzeumhoz és nem bántam meg. Remek dolgokat láttam. Egyes kiállított mozdonyok még a monarchia idejéből valók, mások a német ipari fejlődés remek termékei, de romániai gyártású mozdonyokat is láthat az ember.
     

A 230299 -es mozdony szerepelt
 Radu Marginean filmjében, az Életvonatban

     A múzeumban készült képeket megtekinthetitek itt a blogon.
RJA

1917-ben Budapesten gyártott postakocsi

Vasúti hókotró

1908-as, berlini gyártású kis akkumulátoros mozdony

1908-as, berlini gyártású kis akkumulátoros mozdony

A kidei unitárius templom

Az unitárius templom

FRISSÍTÉS: 

           Augusztus elején írtam ezt a cikket a blogomra, de közben újabb információk tulajdonába jutottam, így kiegészíteni szeretném mindazt amit leírtam.

           Kidében alig három unitárius él, emiatt állandó lelkipásztoruk nincsen, de a hívek mégsem vannak magukra hagyva, ugyanis a János Zsigmond Unitárius Kollégium aligazgatója és unitárius lelkipásztor, Solymosi Zsolt rendszeresen kijár és önkéntesen ápolja az unitárius hívek lelkét. 

            Ami a templomújítást illeti jó hírnek lehet elkönyvelni, azt a tényt hogy van szándék a felújításra, mi több ez a folyamat már el is van kezdve. A püspökség pályázati forrásokat keres annak érdekében, hogy restaurálják a templomot, ami a közeljövőben meg is történik majd. Solymosi Zsolt lelkipásztortól megtudtam, hogy kezdeményezésére torockói mesterek segítségével megfordították és kicserélték a megrongált cserepeket, hogy ne essen be az eső. 

                                                             ***       
       A sors úgy adta, hogy ezen a nyáron volt alkalmam bejárni a széles Mezőség (Erdélyi Mezőség) néhány faluját. Az így szerzett tapasztalatokról további posztokban fogok beszámolni. Szombaton Kidébe látogattunk el, ahol a fő célpont a református templom volt, de kaptam az alkalmon és meglátogattam a többi templomot is (összesen négy darab van).  Így kerültünk az unitárius templomhoz is.
           Az unitárius templom a falu egyik dombján fekszik, gyümölcsfákkal körbevéve. Amikor beléptem a templomkertben feltűnt, hogy mennyire rendezetlen a hely. A templom elé érve látván, hogy nyitva az ajtó és beléptünk. A templom állapota élő bizonyítéka annak, hogy mi lesz az elnéptelenedett erdélyi települések épített örökségével.
        A templom 1902 és 1904 között épült, műemlék épületként van nyilvántartva és rossz állapota ellenére még mindig felújítható (igaz nagy költségekkel).
        Az unitárius templomban készült képeket megtekinthetitek itt a blogon.
RJA

Már 85 ezer olvasó, köszönöm

     

          Csütörtökön délután újabb mérföldkövet haladott meg a blogom, már több mint 85 ezer egyedi látogató olvasta a bejegyzéseim. Pontosabban 85131 egyedi látogatót tudhatok magamnak.
          Szeretném megköszönni minden egyes olvasomnak és követőmnek a kitartást, figyelmet és türelmet. Köszönöm a pozitív és negatív visszajelzéseket is.
          Meggyőződésem, hogy ezután sem hagytok cserben és ugyanolyan hűségesen olvassátok/olvassák a blogom és követitek hivatalos facebook oldalamat:  https://www.facebook.com/ritijozsefattilafoto
RJA

A kép forrása: gas.lt 

Szépkenyerűszentmártonban, egy júliusi hétfőn

Aranymező

          Kedveseim, jól láttátok újra "csendben" voltam pár napig, de a blogolás csak ilyen, nem napilap. Akkor írok amikor rám jön és jól esik, de tudom, hogy ti így is követtek. :)

Falusi út, az Oláh-hegyen

Oláh-hegy - távolról látszik Kűk közt

          A minap, pontosabban hétfőn Szépkenyerűszentmártonban jártam, ezt ti jól tudjátok, ugyanis
az instagramra is feltöltöttem pár képet. A fényképezőgépemet sem hagyta otthon, így a blogra is felkerült pár kép. Ezeket fogjátok megtekinteni.

A ref. templom a falu őre

Szőlők alatt

Hosszú

A falu az Oláh-hegyről nézve

Hosszú/távolról látszik Kűk közt

Riti József Attila

Lila égbolt...

    Szombaton este rengeteget esett az eső. A fenti kép is akkor készült, Kolozsváron a sétatéri Kolozsvár Arénán, a szuperkupa (Kv. CFR - Astra 0-1) előtt pár perccel.
     A kép egyik változata megjelent a www.foter.ro-n. A kép itt tekinthető meg, a Boros Miklós teljes cikke, az én képeimmel pedig itt.
      RJA

Folytatódnak a munkálatok

Szent Antal utca, Szamosújvár/a kép az este készült, az eső után

     Az útjavítási munkálatok nagy gőzerővel folytatódnak. Sokat haladtak az alapozással. Ahogy megígértem rendszeresen tudósítok a munka stádiumáról.
RJA

Az útjavítás első napjának eredménye

        Ahogy a tegnap beharangoztam már javában folynak a munkálatok, a Szent Antal utcában. Az útjavítást  nem a kolostornál kezdődték hanem ötven méterrel lejjebb. Este hétig dolgoztak és mintegy ötven - hatvan métert haladtak az út alapozásával. Ezt örökítettem meg nektek/önöknek az este.
       A tegnapra beígértem egy posztot és nem teljesítettem, de remélem ma bepótolom a lemaradásom. Addig is szép napot nektek és igyatok sok vizet.

RJA

Javítják az utat a "hegyen"

        Rég nem írtam, ezt jól észrevehettétek. Egyesek hiányoltatok, jól tudom. Többen is jeleztétek, hogy ideje visszatérni, lejárt a "csend". Mivel annyian igényeltétek és amúgy is terveztem visszatérni, hát megtettem. Elsőként egy rövid kis anyaggal készültem, de a nap folyamán újabb poszttal jelentkezem. Ennyit a bevezetőről, térjünk a lényegre!
       Jól tudjátok, hogy hol lakom. A református temető mellett, a Szent Antal utcában, az Epreskert szélén, az erdő alatt. Szép, csendes és idillikus helyen. Annyira nagy a csend, hogy napközben is hallhatod a madarak csicsergését, az állatok bőgését. Tudom, hogy nem mindenkinek tetszik ez, de nekünk nagyon bejön.
      A tegnap délután képek zúgása verte fel a kertváros csendjét. Csodálkozva mentem ki az erkélyre, hogy lássam mi történik. Meglepetésemre munkagép jöttek fel szépen sorban. A munkásoktól azt is megtudtuk, hogy ma reggel nekiállnak az útnak. Nem egyszerű burkolásról van szó, mert ebben az utcában soha sem volt aszfalt. Teljes útépítésről beszélünk. Az alaptól kezdik, útszegélyeket raknak, árkokat ásnak és persze a végén aszfaltoznak. A másik meglepetés ma reggel érkezett, ugyanis, ahogy a fotók is bizonyítják, tényleg nekiálltak dolgozni.
     A munkálatok várhatóan két - három hetet tartanak. Képekkel és posztokkal tudósítom majd az olvasóim a munkálatok előrehaladásáról.
    A legjobbakat kívánva zárom ezt a blogbejegyzést!