2011. július 12., kedd

Gulyásfőző verseny Szépkenyerűszentmártonban


Szombaton délelőtt, tikkasztó hőségben, első alkalommal szervezték meg a szépkenyerűszentmártoni közösségi házban az I. szépkenyerűszépkenyerűszentmártoni gulyásfőző versenyt. Az amatőr verseny fő szervezője a szamosújvári Téka Alapítvány volt.
A versenyre öt csapat jelentkezett, Butuzáék (Butuza Attila és Butuza Mária Katalin), Kotyvasztók (Budai Annamária, Póka Enikő és Juhos Helga), Konyhatündérek (Sallai János, Bihari Levente, Marha István és Csorba Vitus Piroska), Mindmegette, Mindmegnyerte (Balla Imola, Katona Anna, Kulcsár Ildikó és Sallai Hajni) és az Ördöngösek (Láposi Éva, Láposi Ferenc és Láposi Fercsi), melyek jobbnál jobb gulyást főztek. A zsűri (Hegyi Réka, Vigh Sára és Katona Irma) hosszas tanácskozás következtében eldöntötte, hogy a Butuza Attila és a Butuza Mária Katalin által főzött gulyás vitte el a babérokat. A második helyezett Kotyvasztok nevű csapat volt, harmadik pedig a Konyhatündérek. Dicséretben az Ördöngösek részesültek, a Mindmegette - Mindmegnyerte nevű csapat pedig közönségdíjat nyert.
A versenyzőkön kívül több felnőtt és gyerek csatlakozott, türelmetlenül várva, hogy megkóstolhassák a jobbnál jobb gulyásokat. A verseny alatt, a kisebbek játszóházban tölthették el idejüket, ahol a szülők felváltva foglalkoztak velük.
A szombat délelőtti rendezvényt népzene kísérte. A zeneszóra egy-két helybéli is benézett. A szervezők kifejezték reményüket, hogy a következő versenyre a helybéliek is nagyszámúban jelentkezni fognak.  
 fotók: Riti József Attila/ritiattila@gmail.com

Mezőségi gyerekek magyarországi hagyományápoló táborban


Az elmúlt két hétben, június 27 és július 9-e között a szamosújvári Téka Szórványkollégiumban bentlakó Pál Andrea, Horváth Edera és Török Erika részt vettek a Tuzséron (Magyarország, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) megszervezett XIII. Kárpát-medencei kézműves és hagyományápoló táborban ahol alkalom adódott megismerkedni és elsajátítani a Kárpát-medencében élő magyarok népzenéjét, táncát, hagyományait.
A mezőségi gyerekek, mely egy nap késéssel érkeztek a táborba, hamarosan bekapcsolódtak a különböző kézműves foglalkozásba. Ilyen módon alkalom adódott kipróbálni a gyöngyfűzés, makramé (bogozás), szövés, batikolás, nemezelés, csuhébaba készítés és rézművezés technikáját.
A foglalkozások lejárta után bemutató délutánokat szerveztek ahol a Kárpát-medence minden térségekből érkező fiatalok bemutatták térségüket. Így került sor a Téka alapítvány részéről érkező táborozókra is, akik a zenekar kíséretében ízelítőt adtak  Mezőség népdalaiból és színes néphagyományaiból.
A Pergő együttes kíséretében, a meghívott táncoktatók szilágysági, kalotaszegi, mezőségi, moldvai, gyimesi, felcsíki táncokat tanítottak a táborlakoknak.
A népi jellegű foglalkozások mellett a résztvevők megismerkedtek a magyar nép eredetmondáival és történelmével. Az első hét végén a Szent György lovagrend bemutatójára is sor került, majd íjazni is tanulhattak a táborozok.
A táborban minden egyes nap népdalénekléssel zárult, amely sok esetben hosszabbra elnyúlt, mint ahogy a program írta volna.
 Ugyanakkor esténként nem maradt el a minden táborban hagyománynak számító fogkrémezés is, amiben szinte minden táborozó aktívan részt vett.
A kéthetes tábor gálaműsorral zárult. A szombati gálán a táborozó gyerekek bemutatták azokat a táncokat és népdalokat, amit a tábor ideje alatt tanultak.
A búcsúzkodás ezúttal is könnyes volt. A gyerekek abban a reményben távoztak el, hogy jövőre viszontláthatják egymást. 

fotók: Riti József Attila/ritiattila@gmail.com

2011. június 12., vasárnap

A kolozsvári Mátyás szoborcsoport restaurálásának és meggyalázásának története


Először volt a TIFF utána pedig a városnapok, s most nem az idei fesztiválok sorrendjéről beszélek. Lassan de biztosan elveszítjük a Mátyás teret, de kezdjük az elejével.
         Minden azzal kezdődött, hogy a kilencvenes évek közepén, Kolozsvár rettegett polgármestere, Funár Gyuri két gödröt ásatott a térre, azzal a céllal, hogy bebizonyítsa, hogy nem a magyarok voltak az elsők a kincses városban.  Még a szoborcsoport elköltöztetésének gondolata is felmerült. Évek múltán, miután a kolozsvári polgárok leváltották Funárt és helyébe a mostani miniszterelnököt választották, Emil Boc-ot választották, az egyik gödröt betömték.  
          2006. november 16-án, Budapesten egy közös magyar-román kormányülés keretén belül, megállapodás született arról, hogy a két ország fele-fele arányban finanszírozza a szobor felújítását. A kolozsvári városvezetés hatáskörébe került a restaurálással kapcsolatos tanulmányok és tervek kivitelezése.
         2008. november 22-án írták alá Budapesten a munkálatok közös finanszírozásáról szóló szerződést.
         A versenykiírást egy nagyszebeni cég nyerte el (a Concefa RT), 2009-ben, amikor meg is kezdődtek a restaurálási munkálatok.
2009. október 1. –én a felújításra kiírt közbeszerzési eljárásban kizárt Bencsik Alkotóközösség Kft. és a Kalória Hőtechnikai Kft. csalással, valamint magán- és közérdek ellen elkövetett hivatali visszaéléssel vádolta a kolozsvári önkormányzat vezetőit.
2010. november 27-re befejeződtek a munkálatok és sor került a szoborcsoport technikai átadására.
A szoborcsoport átadása után megkezdődött az avatás körüli huzavona.  Kelemen Hunor kultúrminiszter több időpontot is javasolt, de mindegyiket rendre visszautasította a magyar kormány vagy a kolozsvári városvezetőség.
A huzavona hatására a civil szféra több villámcsődületet és rendezvényt szervezett, amelyben megpróbálta felhívni a hivatalosságok figyelmét arra, hogy a szoborcsoport avatatlanul maradhat. Egy ilyen rendezvény volt a február 23-i jelképes szoboravatás, amikor a nagy király születésnapján tiszteletet állítottak a szobor előtt. Erről én is írtam a blogomon, ezt az írást a következő linken olvashatjátok el, ahol képeket is megtekinthettek az eseményről: http://ritijozsefattila.blogspot.com/2011/02/konnyes-lett-szemem-mert-megertuk-azt.html.
fotó: Rohonyi D. Iván/Szabadság
Végül a hivatalos avatásra április 3-án került sor, amikor a Kárpát-medence minden részéről érkeztek érdeklődök. Az eseményről bőven beszámolt a Szabadság, amit a következő linken olvashattok el: http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/archive%2CPArchiveArticleSelectedScreen.vm/id/2849/year/2011/month/3/day/4/web/0/quick/0/ynews/0/mainarticle/true
 A város napok előtt robbant a bomba, újra felrakták a királyt és a magyarságot sértő Iorga idézet, amit azóta sem volt hajlandó eltávolítani a városvezetés, annak ellenére, hogy nem volt engedélye az idézetet tartalmazó tábla felállítására. Ezzel megkezdődött a cirkusz, az RMDSZ-es megyei tanácsosok tiltakozásképpen kimentek a tanácsteremből, egy gyűlés alkalmával. A tegnap pedig kolozsvári magyar fiatalok egy villámcsődület keretén belül piros lapot mutattak Sorin Apostu polgármesternek. Válaszképpen a rendőrök bekísértek két szervezőt a rendőrségre.
Ahhoz, hogy a gyalázat teljes legyen a kolozsvári városnapokon, a Mátyás téren megjelentek a sörsátrak és a civilizálatlan társaság, aki letaposta a füvet, a virágokat és a becsületünket. De ezzel nem ért véget a történet, mert a harc és a gyalázat folytatódik.
A pontos adatok a Magyar Távirati Irodának (MTI) köszönhetőek. A hivatalos avatáson készült képeket Rohonyi D. Iván készítette a Szabadság napilap számára.  

2011. június 9., csütörtök

Viszlát Kolozsvár


Ezen a vidéken laktunk. Kilátás az ablakból. fotó: Riti József Attila
Majdnem két évet laktam Kolozsváron. Szép évek voltak ezek, talán a legszebb évek az életemből. Sok jó dolgot tettünk meg együtt a barátokkal. Együtt dolgoztunk és buliztunk egyaránt. Talán buliból volt a legtöbb. Felváltva mikor melyiknél.
A tegnap lezárult egy szakasz az életemből, remélem, egyhamar nem fogok a kincses városban lakni. Lehet, egyesek megköveznek, de a jó dolgok ellenére nekem nem jött be a város. valahogy fáraszt és unom azt a zajt, a futást. Olyan, mint egy óriási kaptár.
Fennáll a kérdés, hogy hol fogunk lakni a házasságkötés után. A válasz egyszerű, Szamosújváron.Mi fog változni? Semmi. Pont úgy fogok írni és fotózni a Szabadságnak és aktiválni az RMDSZ helyi szervezetében. 
Remélem továbbá is együtt bulizunk ugyanazokkal a csodálatos emberekkel.


Fotó: Riti József Attila/ritiattila@gmail.com

2011. június 4., szombat

Megemlékezés egy nemzet haláláról

         Június 4-e, a világtörténelem egyik legnagyobb igazságtalanságának, a Trianoni békediktátum reánk kényszerítésének 91. évfordulója! 3,5 millió magyar került idegen uralom alá népszavazás nélkül!
         Azon az ominózus napon meghalt egy ország, egy nép szakadt foszlányokká. Szerencsére a magyar kormány orvosolni próbálta ezt a sebet a kettős állampolgárság törvényével.

         Magyarország új határai
Szlovák és magyar nyelvterületek határai az első világháború végén és a mai határok
Magyarország területi változásai 1938 és 1941 között
Határkő 1922-ből az új magyar-román határon Csenger mellett
Magyarország (más néven Magyar Királyság vagy a Magyar Szent Korona országai) az alábbi területeket veszítette el:
Továbbá
A békeszerződés eredményeképp a 325 411 km² összterületű Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát, (az ország Horvátország nélküli területe 282 870 km²-ről 92 963 km²-re csökkent) lakosságának több mint a felét, az 1910-ben még 20 886 487 fős ország lakossága 7 615 117 főre esett vissza.
(A dőlt betűk forrása: www.wikipedia.hu)

Milyen lenne ha más államok is elveszítették volna területük nagy részét? A következő képen láthatjátok:
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...