Először volt a TIFF utána pedig a városnapok, s most nem az idei fesztiválok sorrendjéről beszélek. Lassan de biztosan elveszítjük a Mátyás teret, de kezdjük az elejével.
Minden azzal kezdődött, hogy a kilencvenes évek közepén, Kolozsvár rettegett polgármestere, Funár Gyuri két gödröt ásatott a térre, azzal a céllal, hogy bebizonyítsa, hogy nem a magyarok voltak az elsők a kincses városban. Még a szoborcsoport elköltöztetésének gondolata is felmerült. Évek múltán, miután a kolozsvári polgárok leváltották Funárt és helyébe a mostani miniszterelnököt választották, Emil Boc-ot választották, az egyik gödröt betömték.
2006. november 16-án, Budapesten egy közös magyar-román kormányülés keretén belül, megállapodás született arról, hogy a két ország fele-fele arányban finanszírozza a szobor felújítását. A kolozsvári városvezetés hatáskörébe került a restaurálással kapcsolatos tanulmányok és tervek kivitelezése.
2008. november 22-án írták alá Budapesten a munkálatok közös finanszírozásáról szóló szerződést.
A versenykiírást egy nagyszebeni cég nyerte el (a Concefa RT), 2009-ben, amikor meg is kezdődtek a restaurálási munkálatok.
2009. október 1. –én a felújításra kiírt közbeszerzési eljárásban kizárt Bencsik Alkotóközösség Kft. és a Kalória Hőtechnikai Kft. csalással, valamint magán- és közérdek ellen elkövetett hivatali visszaéléssel vádolta a kolozsvári önkormányzat vezetőit.
2010. november 27-re befejeződtek a munkálatok és sor került a szoborcsoport technikai átadására.
A szoborcsoport átadása után megkezdődött az avatás körüli huzavona. Kelemen Hunor kultúrminiszter több időpontot is javasolt, de mindegyiket rendre visszautasította a magyar kormány vagy a kolozsvári városvezetőség.
A huzavona hatására a civil szféra több villámcsődületet és rendezvényt szervezett, amelyben megpróbálta felhívni a hivatalosságok figyelmét arra, hogy a szoborcsoport avatatlanul maradhat. Egy ilyen rendezvény volt a február 23-i jelképes szoboravatás, amikor a nagy király születésnapján tiszteletet állítottak a szobor előtt. Erről én is írtam a blogomon, ezt az írást a következő linken olvashatjátok el, ahol képeket is megtekinthettek az eseményről: http://ritijozsefattila.blogspot.com/2011/02/konnyes-lett-szemem-mert-megertuk-azt.html. |
| fotó: Rohonyi D. Iván/Szabadság |
Végül a hivatalos avatásra április 3-án került sor, amikor a Kárpát-medence minden részéről érkeztek érdeklődök. Az eseményről bőven beszámolt a Szabadság, amit a következő linken olvashattok el: http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/archive%2CPArchiveArticleSelectedScreen.vm/id/2849/year/2011/month/3/day/4/web/0/quick/0/ynews/0/mainarticle/true
A város napok előtt robbant a bomba, újra felrakták a királyt és a magyarságot sértő Iorga idézet, amit azóta sem volt hajlandó eltávolítani a városvezetés, annak ellenére, hogy nem volt engedélye az idézetet tartalmazó tábla felállítására. Ezzel megkezdődött a cirkusz, az RMDSZ-es megyei tanácsosok tiltakozásképpen kimentek a tanácsteremből, egy gyűlés alkalmával. A tegnap pedig kolozsvári magyar fiatalok egy villámcsődület keretén belül piros lapot mutattak Sorin Apostu polgármesternek. Válaszképpen a rendőrök bekísértek két szervezőt a rendőrségre.
Ahhoz, hogy a gyalázat teljes legyen a kolozsvári városnapokon, a Mátyás téren megjelentek a sörsátrak és a civilizálatlan társaság, aki letaposta a füvet, a virágokat és a becsületünket. De ezzel nem ért véget a történet, mert a harc és a gyalázat folytatódik.
A pontos adatok a Magyar Távirati Irodának (MTI) köszönhetőek. A hivatalos avatáson készült képeket Rohonyi D. Iván készítette a Szabadság napilap számára.
