Január 21-23 között Besztercén jártunk (fotóriport)...

Január 21 és 23-a között Besztercén jártunk, ahol újabb képeket készíthettem a városról. Az egykori szász municípiumot csodásan belepte a januári hó, amely tündériesen csillogott a fagyos napsütésben. Feltöltöttem pár képet, hogy ti is megcsodálhassátok a havas várost.

Eminescu tér

Eminescu tér

A "szásztemplom" oldalból fotózva

Árkádok

Főtér (Markt Plazz)

Főtér (Markt Plazz)

Főtér (Markt Plazz)

Főtér (Markt Plazz)

Főtér (Markt Plazz)

Nagymenők!?

A fotó január közepén készült, jóval a fagy előtt.

Ahogy tudjátok rettentő fagyhullám söpör végig Európán, így Szamosújváron is. A tegnap reggel -18 fokot mértek városunkban. Ma reggel pedig jóval -20 fok alatt volt a hőmérséklet. Rendesen felöltözve léptem ki a reggel az ajtón, de így is megcsapott a hideg.
A járdák valóságos korcsolyapályákká alakultak. Elmenni a város egyik feléből a másikba kész kaland. Közben a hírek attól zúgnak, hogy fagyott embereket szednek össze a mentők.
A fagy és a jég ellenére elérkeztem a buszpályaudvarra (buszállomás) ahol sokkolva vettem észre, hogy a tinédzserek nagyrésze alulöltözött.  Sapka nélkül és vékony, derékig érő kabáttal járni ilyen hidegben kész öngyilkosság. Nem tudom elképzelni, hogy milyen okból öltöznek így a tinik. Nagymenőségből? Meglehet, hogy az ők agyukban menő dolog megfagyni és éltre szóló traumát szerezni. Nem értem, hogyan mehetnek úgy ki a házból. Ez a felfogás téves. Senki sem lesz jobb vagy híresebb a suliban vagy a városban, ha alulöltözik. Az ilyen személyek szánalmat és megvetést érdemelnek.  Persze más a helyzet azokkal, akik nem engedik meg maguknak a vastagabb ruhát. Azokat segíteni kell.
A buszállomáson egye nagyobb volt a tömeg, a legtöbben a buszt várták, hogy szolgálatba mehessenek. Ahogy teltek a percek egyre több busz késett. Többek között a mienk is. Annyira nagy volt a hideg, hogy nehezen lehetett őket beindítani.
Remélem az Isten kegyelmével szerencsésen átvészeljük ezt a cudar időt a tavas hamarosan megmutatja arcát. 

Temesvári – Jászvásári gyors

A kép illusztráció/származás: saját archív

Elképesztő, hogy mi történik ebben a „drága” országban. Szombaton este Kolozsváron voltam fotózni egy kosárlabda mérkőzésen. A Kolozsvári U Mobitelco BT csapott össze a Marosvásárhelyi Maros KK-al. A mérkőzésen a vendégek kerekedtek felül, de most nem ez a lényeg.
Mérkőzés olyan 21:15 perc körül ért véget, ezért sietnem kellett, hogy elkapjam a 21:54 –kor induló Temesvár-Jászvásári  (Iasi) gyorsat, vagy interrégiót ahogyan manapság nevezik. 10 perc várakozás után (-15 fokos hidegben) megérkezett a 101-es villamos (vagy jobban mondva busz, mert jelenleg pont felújítják a villamos vonalat) amely tele volt szeméttel és hangoskodó sötét arcokkal.  Az állomásra hamar elértem, ezért nem siettem nagyon vonatra szállni.  Pár perc andalogás (sétálás) után a cigányhordák láttára mégis úgy döntöttem, hogy kimegyek, a peronra ahova remélhetőleg hamar behúz a vonat.
Ahogy zakatolva megállt a vasúti szerelvény és kinyíltak az ajtók borzasztó bűz csapta meg az orromat. Egy tucat részeg férfi és nő támadta meg az ajtókat, azzal a reménnyel, hogy minél több alkoholt vásárolhasson.  Némi habozás után úgy döntöttem, hogy nem várom meg az indulást és még előtte felszállok a vonatra (mondjuk a hideg is egyre nagyobb volt kint és úgy gondoltam jobb a meleg a fagynál még akkor is ha bűz van). A vonatban egy szomszédommal találkoztam, ezért jónak láttam, ha vele ülök egy fülkében, ami jó volt, mert civilizált emberek között lehettem. Egy lánnyal, egy idős hölgy és két idősebb férfivel utazhattam együtt. Az említettek Naszódra (Beszterce – Naszód megye) utaztak. 
A többi fülkében Románia legalacsonyabb rendű emberei utazhattak. Az utasok többsége részeg volt és barbár módon viselkedtek. Fel alá szaladtak a vonatban, egy részeg nő szexuális kalandjait mesélte eléggé primitív módon, de olyan hangosan, hogy áthallatszott a mi fülkénkbe. Úgy tűnt, hogy semmi emberi dolog nem volt bennük.
Valahogy, 50 perc elteltével megérkezett az úgynevezett gyorsvonat (mert alig 60 km/h-s sebességgel „vágtatott”) Szamosújvárra. A Szamos ment város pályaudvarán (állomásán) egy újabb sokkoló jelenetben volt részem. Egy barbár és gyanús férfi leszállt a vonatból, de mivel a sőrét nem adták le elkezdte eszeveszetten rázni a vasúti kocsi ajtaját követelvén az italát. Akkor sem akarta befejezni amikor elindult a vonat és majdnem alája csúszott. Szerencsére nem történt semmi baja, mert megkapta a sőrét, amit (köszönet helyett) egy sor káromkodás követett. Mindezek után köpött egyet majd elmondta, hogy a füzesmikolai (Nicula) kolostorhoz megy.
Megdöbbentet ez a realitás. Elképesztő, hogy milyen fajtalan emberek vannak ebben az országban. Ezt a magatartást még balkáninak sem nevezhető. Az ilyen emberek még a balkanizmust is megszégyenítik.
Nem fogok és nem is akarok semmilyen következtetést levonni. Ha akarjátok, ti nyugodtan megtehetitek. Rátok bízom kedves olvasóim, hogy sajt véleményt kialakítsatok erről a helyzetről

Édes hazám Tóvidék elnevezésű projekt

Szépkenyerűszentmártoni utca télen/saját archív

    A December 5-i bejegyzésemben (http://ritijozsefattila.blogspot.com/2011/12/adventi-gondolatok.html) bejelentettem, hogy 2012 több szempontból a változások éve lesz. Abban a pillanatban nem akartam elmondani, hogy mire gondoltam. Az első változás, amit 2012 hozott számomra az, hogy végérvényesen lemondtam a szakszervezetben betöltött tisztségről és kiléptem a szakszervezetből. Az egyik oka ennek a döntésnek az volt, hogy egyszerűen nem nekem való ez a munka. Rájöttem, hogy a politikai szerepvállalás jobban talál számomra (nem csak ennyi a változás, de mindenről a maga idejében).
    A folyó évben remélhetőleg a Téka Alapítvánnyal közösen elindíthatjuk az Édes hazám Tóvidék elnevezésű projektet. A projekt arról szól, hogy a Mezőségi Tóvidék kistérség mintegy 40 településén fényképeket készítenék azzal a céllal, hogy dokumentáljuk az említett kistérség társadalmi, földrajzi, kulturális és gazdasági helyzetét.
A projektben a következő települések vesznek részt:
•    Szépkenyerűszentmárton, Bálványoscsaba, Erdőszombattelke, Kékesvásárhely, Kisdevecser, Kötke, Mohaly, Nagydevecser
•    Ördöngösfüzes, Boncnyíres, Füzesmikola, Kisszék
•    Búza, Keresztesvölgy
•    Katona, Hágótanya, Kapor, Melegföldvár, Melegvölgyitanya
•    Magyarpalatka, Kisbogács, Magyarpete, Mezőszava, Omboztelke
•    Cege, Noszoly, Vasasszentiván, Vasasszentegyed, Vasasszentegyedi völgy
•    Gyeke, Feketelak, Kispulyon, Légen, Vasasszentgothárd, Kőristanya
•    Magyarkályán, Báré, Kályánivám, Kiskályán, Lárgatanya, Vajdakamarás

   A projekt lefutási ideje alatt hozzávetőlegesen mintegy 700-1000 km-t kell megtenni. Azért nem lehet kiszámítani pontosan a távolságot mert nem lehet pontosan tudni hány alkalommal kell kiszállni az említett településekre.
  A projekt lezárása után a fényképekből egy ismeretterjesztő fotó album készülne, melynek célja megegyezik a projekt céljával.

Mennyire profi a román rendőrség?

forrás: adevarul.es

   Ma jártam belvárosban (Szamosújváron persze) és megdöbbenve vettem észre, hogy a Stefan cel Mare utcán a csatornák nagy része ki van ütve. Olyan volt mintha egy barbárhorda végig pusztított volna az említett utcán. Nagyon remélem, hogy a rendőrség megteszi a dolgát és beazonosítja a tetteseket. Remélem, hogy a karhatalomnak maradt annyi ideje (a korrupció és agresszió mellett) ezzel az üggyel foglalkozni.
    Minden jel arra utal, hogy a román rendőrség profizmusa eléggé alacsony. Kevés a járőr és mindig megtalálod őket a vonatállomás melletti éjjel-nappalibban. Szerencse, hogy kicsi a város és sok bűncselekmény nem történik, mert a helyi rendőrökben nem igazán lehet bízni. Valami módon rá kéne őket venni (az egész román rendőrséget), hogy jól végezzék a dolgukat és ne illegális dolgokat műveljenek (lásd a 15 letartoztatott fővárosi rendőr ügyét, akik a maffiával egy kézen voltak). A civil szféra (és itt a román alapítványokra és szervezetekre gondolok) erre kéne nyomást gyakoroljon és ne az ellenzék zenéjére táncoljon. Érdekes, hogy a napokban mindenféle úgynevezett „spontán” tüntetést szerveznek ahol a SMURD-ot féltik és nem a rendőrség túlkapásait próbálják megállítani.
    Ami Raed Arrafat-ot illeti minden elismerés az övé, azért mert létrehozta a rohammentős szolgálatot (SMURD), de egy dolgot meg kell értsünk, éspedig azt, hogy mindez az állam pénzén jött létre és nem pedig a saját zsebéből került elő a finanszírozás ahogy egyesek állítják. Meggyőződésem, hogy a román rohammentő szolgálat pont olyan jól működik majd, mint a palesztin származású orvos irányítása alatt.
    Egy másik téma, amit ma érinteni szeretnék az a szamosújvári kóbor kutyák esete. Szemmel láthatóan megcsappant az ebek száma városunkban. Minden elismerésem a helyi önkormányzat iránt, hogy az adott gazdasági helyzetben sikerült megoldást találni erre a súlyos problémára. Tovább 2012–es év folyamán egy másik gond is megoldódik. Ígéretek vannak az önkormányzat részéről, hogy még az idén megépül a lovak számára készült menhely ahova a cigányoktól elkobzott lovak és szekerek kerülnének, hiszen köztudott, hogy a helyi tanács döntése értelmében lovas szekerek nem közlekedhetnek a város utcáin.

Az óév margójára

Lassan érkezett a Karácsony, de hamar elmúlt. Az óév kapuján már egyre erősebben dönget az újesztendő.
A tévéadókat nézve megdöbbenve láttam, hogy mennyire elveszítette igazi értékét a születés ünnepe. Egy bukaresti srác meggyőződve magyarázta, hogy karácsonykor a kalácsot ünnepeljük, egy másik pedig azzal különböztette meg a húsvétot a karácsonytól, hogy húsvétkor bárányt, karácsonykor pedig disznót vágnak. Nem értem hogyan lehet ma, a kommunikáció évezredében ilyen marhaságokat mondani? Hol lehet a hiba? Az oktatásban? Az otthoni nevelésben? Meglehet? Ezeken könnyen lehetne segíteni, de egyszerűbb, így ha megjátsszuk a hűjét.
Az éppen elmúló esztendő minden szempontból eddigi életem egyik legfontosabb éve volt. Ami 2012-t illeti, nem mondhatok semmit, de egy dologra biztos lehetek, arra, hogy nem fogunk unatkozni.

Adventi gondolatok

Hétfő reggel van. Fáradtan kortyolgatom a kávét és várom, hogy teljen az idő. Érzem, hogy kevés az energiám. 3 hét és pihenhetek. Melyek fáradságom okai? Miért várom a vakációt, amit máskor nem vártam? Egyszerű a válasz. Kikészít a rendszer.

Azért lettem tanár, mert tanítani akartam. Nemzeti öntudatra akartam tanítani nemzedékünk fiait és lányait. Ebben nincs hiba, ezt teszem minden adódó alkalommal. Szentül hiszem azt, hogy eleget teszek küldetésemnek függetlenül attól, hogy merre sodor az élet.  

Lehet, egyesek azt gondolják, hogy megtörtem a kaotikus rendszer súlya alatt. Mi sem tévesebb. Ez nem történt meg. Egyszerűen egy kis szabadságra lenne szükségem. Tudom 4 napig szabad voltam és ez fel kellett volna töltse energiám, de sajnos ez nincs így. Ez a néhány szabadnap csak rámutatott arra, hogy mennyi szükségem van egy kis pihenésre és kikapcsolódásra. Ebben az estben nem az átmulatott éjszakákra és a több kilométeres túrákra gondolok, mind ahogy egykor tettük. Egyszerű pihenés jár az agyamban. Olyan pihenés, amikor egész nap az ágyat nyomod, filmet nézel és kávét iszol.

Advent van, közeleg a karácsony ezért magamba nézek és próbálom, feltérképezni a 2011-ben elért sikereimet, de hibáimat is. Tanulni akarok mindkettőből, hogy ne hozzak szégyent családomra és nemzetemre. Felelősséggel tartozom az Isten és nemzetem felé. Teljes higgadtsággal és felelősségtudással kell eleget tennem küldetésemnek.

A 2012-es év a nagy változások éve lesz. Miért mondom ezt? Majd kiderül. Egyelőre nem áll módomban válaszokat adni.

Minden estre minden olvasómnak Istentől megáldott adventot kívánok. Adja a Fentvaló, hogy megértsük egymást és elkerüljük a konfliktusokat.

Besztercén… újra

Főtér

December 2.-a van, amint jól tudjátok tegnap munkaszüneti nap volt. Ezt kihasználva kivettem a mai napot is, hogy elmehessünk Besztercére.

Nagyon vártam már, hogy kimenjek a városba, de a tegnap nem tettem. Azért mert nem akartam hallani és látni a román „ünnepet”. Csak a Profiig mentünk el a tegnap, de így is volt alkalmam jól felmérgelődni. Az említett üzlethelyiségben süketítően szóltak a magyarságot gyalázó román hazafias énekek.

Ma reggel végre kimentünk a városba és csodáltam mennyire szépen készül a város az ünnepre. Díszítették a karácsonyfákat, építették a betlehemeseket és mindent, amit ilyenkor csinálni szoktak. Ahogy már gondolom, megszoktátok egy újabb fotóriporttal jelentkezem, amelyben megcsodálhatjátok az egykori szász város szépségét.

Most délután van és vonatban vagyok. Kénytelen vagyok hamarabb elutazni, mivel ma este futballmérkőzésre megyek. A vonatállomáson sajnos újra érzékeltem a balkáni realitást, amely szeretett Erdélyünkre is rányomta bélyegét. Már a jegyiroda előtt a koldusok serege támadott meg. Persze ügyesen mindegyiket leráztam, de ahogy a peronra értem újabb ostrom következett, de ezt is elkerültem.

Ahogy megállt a vonat a néptömeg barbár módon rohanta le a vasúti kocsit, amely annak ellenére, hogy modern elég rozoga állapotban volt.

Végre a kocsiban ülök, két idős tanárnő ül előttem és tárgyalják a világ sorsát. Szegények, mennyire nem tudják milyen világon élünk. Nem értik, hogyan változott meg annyira a világ. Sok esetben igazuk van, de amiben tévednek az, hogy nem tudnak alkalmazkodni a mai világhoz. Én sem szeretem, de kénytelen vagyok elfogadni. Ez nem azt jelenti, hogy beletörődök ebbe. Minden erőm és tudásom arra használom, hogy megváltoztassam a világot amelyben élek és amelyik körülvesz. Lehet, sokan hóbortosnak neveznek ezért, de nem érdekel. Tudom jól, hogy egy napon nyert ügyem lesz. Ha egy embert is sikerül megváltoztatnom, akkor azt jelenti, hogy jól dolgoztam.

Miközben ezeket a sorokat írom egy koldus cigányné sírva és sántítva kéreget. Érdekes, ahogy rendőrt látott már nem sántított.

Most Sajómagyaroson van megállva a vonat. Itten is sivár és megdöbbentő látvány fogadott. Egy füstös arcú asszony mindenki szeme láttára pisil, a mellette lévő emberek pedig röhögtek rajta. Elképesztő, hogy még a rendőr sem szólította meg.  

Mindezeket eltekintve csodálatos és mesebeli város Beszterce. Aki nem látta még annak szívesen ajánlom, hogy megtegye. Nem fog csalódni, az egykori szász város mindenkit elcsábít, és arra ösztönzi, hogy újra meg újra meglátogassa.

 További képek:

Főtér

Főtér

Eminescu tér

Főtér

Református templom

 

Katolikus templom

Evangélikus tempplom

Árkádok

Főtér

Eminescu tér

A mindig meglepő Besztercén voltam

Johannes lapicida-ház - a sétáló utcán XIV-XV. század

Nem sok szabad hétvégém volt az utóbbi időben.  Az elmúlt hétvégét végre szabadabbak tudhattam, így eldöntöttük, hogy elszaladunk két napra Besztercére.

A vonat zsúfolt volt, de találtunk helyet. Amikor leléptünk az állomás betonjára megcsapott a hideg. Hó persze nem volt, de érezni lehetett a tél illatát.

Beszterce régi címere. Forrás: mek.oszk.hu

Szombaton délelőtt vásárlással egybekötött sétát szerveztünk. Sétáltunk a történelmi falak között, megfigyeltem, újra meg újra az öreg szász templom (ahogy a helyiek nevezik az evangélikus templomot) szépségét. A templom után átsétáltunk a lábas házak árkádjai alatt, majd ellátogattunk a sétáló utcára (ami a templom mögött van) ahol sokkoló látványban volt részem. Életnagyságú színes struccok vannak kiállítva. Nem értettem, hogy miért. Erre az internet válaszolt: a strucc lett Beszterce szimbóluma. Ekkor újabb kérdés merült fel bennem, hogy lehet a strucc egy hegyi város szimbóluma? Ezt a misztériumot is a világháló oldotta meg. Több évszázadon keresztül a strucc (csőrében patkóval) jelen volt a szász város címerében. Nem akarok tiszteletlen lenni történelmünkre, de azok a besztercei struccok egyszerűen borzasztóak (ezt képen is láthatjátok).

A giccses strucc és a sok mokány borgói ellenére akkor is merem állítani, hogy Beszterce csodálatra méltó város. Középkori utcái és épületei elképesztő hangulatot keltetnek. Mindenkinek szívesen ajánlóm, hogy látogassa meg a várost, és megismerje hangulatát.

Szász templom

A szóban forgó struccok

A templom mögötti sétáló utca

Az árkádok-XV-XVI. század

A Szentbenedeki Kornis kastély

Bejárat

 

A  tegnap, a Dés melletti Szentbenedeki Kornis kastélyban, a Téka Alapítvány és a Mezőségi Szórványkollégium diákjai, első alkalommal szerveztek Kornis kastélynapot. Ezen alkalommal kerültem én is a kastélyhoz. Megrémisztett a kastély rémisztő állapota. Érthetetlen számomra, hogy lehetett akóra pusztítást végezni az említett helyen.

Bejárat, az unikornisokkal

 Az alábbiakban pár sorban ismertetem a kastély történetét. Forrásként a Wikipédiát és a Szolnok-Dóboka vármegye monográfiáját használtam.

Palota

 

A szentbenedeki Kornis kastély bencés kolostornak épült, de 1592-ben felvonóhidas védelmi kastéllyá, erődítménnyé alakították.

Ajtó a palota épületén

1573-ban Báthory István fejedelem Kereszturi Kristóf dési kamarai prefektusnak adományozza Szentbenedek birtokot, aki a főépületet emelte, 1573 és 1593 között. 1599-ben a kastély birtokosa Kereszturi Kristóf özvegye. Lányukat, Kereszturi Katát Kornis Boldizsár vette feleségül, így került a kastély 1602-ben a Kornis család birtokába. 1617-ben Kornis Boldizsár özvegye Kereszturi Kata birtokolja, de ugyanebben az évben a birtokot a Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a nemesi udvarházzal együtt ismét a Kornis családnak adja, akik egészen a második világháborút követő évekig birtokolják. A kastély a két világháború között még teljes épségben állt, a második világháború alatt megrongálódott.

Palota

 

1673 körül Kornis Gáspár építtette a főépület második emeletét, amely lépcsőjének oszlopsorát Molnár Albert faragta. Kornis Zsigmond nevéhez fűződik a kastély főbejáratának a kialakítása, amely a homlokzatán található felirat szerint 1720-ban készült el. A kaputorony előtti hídra ekkor került a két unikornis, a Kornis család címerállata. A XIX. században a Kornisok többször is kijavították az épületet. A kaputorony egyik felirata szerint 1886-ban gróf Kornis Viktor, 1906-ban pedig az ún. Zöld-bástyát (Ny-i tornyot) gróf Kornis Károly hozatta

Szökőkút

 

1915-ben Szentbenedeken ennél a kastélynál forgatták az egyetlen filmet Katona József Bánk bánjából, főszerepben Jászai Marival és Szentgyörgyi Istvánnal. A Szentbenedeken készült külső felvételek terjedelme 1500 méter volt. A második világháború alatt a film teljes egészében elpusztult.

Reneszánsz ablak

 1948-ban sor került az épület erőszakos államosítására. 1950-51-ben az épület felét silónak, másik felét iskolának alakították át a kommunista hatóságok. Ekkor a kastély könyvtárának nagy részét az udvaron elégették. Innentől fogva az épület állaga fokozatosan romlott. 1975-76-ban renoválták. A kastély kápolnáját az ortodox egyház vette át.

Unikornis

 

2006-2007 körül, a Kornis család egyedüli élő ivadéka, a 90 éves Kornis Gabriella (Budapesten él) visszaperelte a kastélyt az államtól, de állaga azóta is romlik.