Eldobott bokréta

Maria Callas

Maria Callas (görögül Μαρία Κάλλας) (New York, 1923. december 2. – Párizs, 1977. szeptember 16.) Amerikában született görög származású operaénekesnő (szoprán), aki elsősorban lenyűgöző bel canto technikájának, valamint hatásos drámai képességeinek köszönhette hírnevét; rajongói La Divinaként vagy primadonna assolutaként emlegették. Több mint negyven operaszerepet énekelt, és húsz teljes operafelvételt hagyott maga után. Alakításaiban Bellini, Donizetti, Rossini, Cherubini rég elfelejtett operái születtek újjá. Legjelentősebb szerepei Lucia a Lammermoori Luciából, Floria Tosca a Toscából, Violetta a Traviátából, Bellini Normája, valamint Cherubini Médeiája.

forrás: wikipedia.hu

Málna

Régi emlék...

Néhány régi képet töltöttem fel a kincses városról. Bizonyára ismerősek a helyek. Az első képen láthatjátok a Kárpátok őrét, ami gondolom nem ismerős nektek. A szobor ma már nem áll, de felismeritek a helyet? Elárulom én, a mai Eroilor utcán állt a szobor, vagyis a néhai Deák Ferenc utcán. A szobrot a románok tönkre tették 1918-ban.
Ahogy mondtam a Kárpátok őre már nem áll, de szellemisége ma is őrzi a Kárpátokat és Kolozsvárt. Legyen e szobor szimbólum, a túlélés és a szórványban való megmaradás szimbóluma.

Egy művész halálára...

Lövith Egon emlékére...

• A múlt évben augusztus 2o-án volt alkalmam megismerkedni Lövith Egonnal, aki egyik legnevesebb kolozsvári képzőművész volt. Állíthatom, hogy a modern képzőművészet egyik legkiválóbb képviselője volt. Mondhatom, hogy ő volt az egyik legfontosabb ember akivel életemben valaha megismerkedtem (aki ismer tudja, hogy volt alkalmam találkozni jó néhány neves személyiséggel). Több alkalommal meglátogattam azután, és legtöbbször kellemes időtöltés volt számomra. Megdöbbenve fogadtam halálhírét szeptember 3-án. Megdöbbentem, mert egy ismerőst veszítettem el. Állítom, hogy a művész halála gyógyírt hozott megfáradt csontjaira és lelkére, mert nem elég, hogy keményen sérült rövid távú memóriája miatt alig emlékezett különböző dolgokra, el kellett tűrje azt is, hogy a kolozsvári zsidó közösség rátette a szemét és meg akarta szerezni a vagyonát, azzal vádolva a családját, aki Izraelben él, hogy nem vigyáznak rá kellőképpen. Azzal a reménnyel búcsúzott az élők sorából, hogy majd tovább élni fog lelkünkben és művei által továbbá ismerni és szeretni fogják.
• Továbbá pár életrajzi adatot olvashattok: "Lövith Egon 1923-ban született Kolozsváron. Órásmester apja 1926-ban családjával Mexikóba telepszik. Az apa halála után 1936-ban az Egon-család hazajött Kolozsvárra, majd több erdélyi zsidó családdal együtt 1944-ben kényszermunkára vitték õket elõbb Nagybányára, aztán Bajára és Törökbálintba, később a Türkheim-i és a Dachau-i lágerekbe. Lövith Egon 1945-ben szabadult, az amerikai felszabadító seregeknek köszönhetően. 1945-ben feleségével visszajött Kolozsvárra (családjuk többi tagja elpusztult a lágerben).
  
  1947-ben beiratkozott a kolozsvári szakszervezeti Belle Arte Képzõmûvészeti Iskolába, majd 1948-ban a "Ion Andreescu" Mûvészeti Intézetbe, szobrászat szakra, ahol Romul Ladea és Ion Irimescu szakirányításával sajátította el a szakma alapjait. A fõiskola befejezése után ugyanitt asszisztensként mûvészi anatómiát, kompozíciót és formázást tanított. 1962-ben lektorrá, 1972-ben a szobrászati szak elõadójává, majd katedrafõnökké nevezték ki. Több egyéni és csoportos kiállítása volt itthon és külföldön. 1960-ban a Velencei Bienálén is szerepelt. 1995-ben jelentõs szobrászati és festészeti munkákat adományozott a kolozsvári Mûvészeti Múzeumnak.
  
  Lövith Egon mûvészeti munkásságának fõbb periódusai a következõk: 1954-tõl az expresszionizmus szellemében alkotott, mûvei kifejezik a mûvész által is elszenvedett kínokat. A Horea, Closca és Crisan, a Holokauszt-sorozat ennek az idõszaknak harcos expresszionista termékei. 1960-tól már a forma lényegi megmintázására törekszik, több ekkori fából készült szobra (Tél, Torzó) a klasszikus hagyományokkal radikálisan szakító Alexander Archipenko szellemében születnek. 1973-tól egyéniesült motívumai az élet lényeges megnyilvánulásainak állandó keresését jelenítik meg. A felszíni díszítések teljes elvetése után csak a tiszta forma maradt. A kolozsvári Mûvészeti Múzeumban õrzik Lövith ebben az idõszakban készült híres munkáit: az Einstein és a Francois Villon mellszobrokat.
  
  Lövith szobrászati munkássága mellett jelentõs festészeti és grafikai alkotásokkal is jelentkezett. Gazdag életmûvének a nyelv eszközeivel történõ újraköltése nagyon nehéz lenne, a sûrítet vizuális közléseket nem tudjuk pontosan szavakra fordítani. A szavak csak megközelítõleg sugallják mindazt, hogy mit jelenthet túlélõként, a legkínzóbb szenvedések megélõjeként értékeket alkotni, és így is az élet örömeit kifejezni. A múzeumban található Tánc címû finoman megmunkált márvány állószobor ilyen értelemben válik emblematikussá, a valóság megtisztított másává, és az öröm kifejezõjévé. A megformálás lágyságával áradó körvonalak, a lüktetõ redõk a mozgást tükrözik és a tánc örömét érzékeltetik.
  
  Sok munka, komolyság, tehetség és a művészetek szeretete teszi Lövith Egont a XX. század második felének egyik legismertebb hazai alkotójává. Nevezetesebb ciklusai: Önarcképek, Golda Mira, Az örök pár, a már említett Holokauszt-sorozat, A fák, A táj emberei, a mexikói tartózkodásra utaló Sombreros Quijotesco, a Bagatelles, a Meditteránum-sorozat, a Madarak, Az élet teljessége-sorozat, Szellemi nyomok, Szfinx, Ikarosz és Nike. Lövith Egon egyike korunk azon értékalkotóinak, akinek munkái nem a mûvész mûhelyének kitöltésére, hanem a közösség számára készülnek. Olyan értékes életmûrõl van szó, amelyet itthon és külföldön is nagyra tartanak a szakmabeliek, s amely az emberi létezés megoldatlan problémáira keresi a lényegi választ egy problémáktól zajos évszázadban."
  
  A cikk a www.transzindex.ro honlapon jelent meg 2002. 11. 19-én. a teljes cikk a http://figyelo.transindex.ro/?cikk=225 linken található meg.
• A képet 2oo8 augusztusában készítettem, amikor volt alkalmam megismerkedni Lövith Egonnal.

Béke poraira....

Remember 911

A világtörténelem véres napként fogja emlegetni ezt a napot. Azt a napot amikor bebizonyosodott, hogy Amerika sem halhatatlan. Bebizonyította, hogy a terrorizmus komoly veszélyt jelent a mai világra. Mi vezetett ide? Egyszerű, a meg nem- vagy rosszul megoldott közel-keleti problémák. Legyen e videó emlék az akkor meghalt ártatlan lelkek üdvösségére.
Nyugodjatok békében!!!

Méhecske

Lehet sokan kritizálni fogjátok a képem, lehet nem tetszik mindenkinek, de az nem gond. Miért? Azért mert nekem tetszik, tükrözi az Isten teremtő erejének nagyságát.
Mire van szüksége az embernek, most amikor a politika mocska, a vérszemet kapott magisztrátusok véresszájú béremelkedés követelése bemocskolja Isten teremtését, a világot? Szépre van szüksége és arra, hogy visszatérjünk a természethez, az ősi Földanyához.

Tegnap és ma Kackón (Catcau) jártam. Hol is van ez a település? Kolozs megye északi határán. De ahhoz, hogy pontosabb legyek kimásoltam a legfontosabb adatokat a Wikipédia-ból:

Kackó (románul Câţcău) község Romániában, Kolozs megyében, Déstől északnyugatra.

Első írásos említése 1348-ból maradt fenn. Nevének változatai: Kachko (1348) és Kaczko (1405). Legrégebbi birtokosai a Kaplyon nemzetség tagjai voltak. 1356-tól Csicsóvár tartozéka volt.

1850-ben 1806 lakosából 1474 román, 157 magyar, 112 zsidó és 54 roma volt. 1992-ben a 2417 lakos nemzetiségi összetétele a következőképpen alakult: 2273 román, 140 magyar, 3 német és 1 roma.

Híres emberek

• Itt született 1792-ben Ujfalvi Sándor vadászati szakíró, emlékíró.
• Itt született 1886-ban Dóczyné Berde Amál festő.
• Itt született 1889-ben Berde Mária író.

A falu szép és rendezett, csak sajnos kevés a magyar, és azok is szétszórva laknak. A református templom a falu központjában található. Felirata szerint 1812-ben épült. Szép kis templom, csak sajnos elég rossz állapotban van.
Nem az egyedüli református templom Erdélyben amely ilyen ilyen rossz állapotban van. Tennie kéne valamit a Református Egyháznak, ezen templomok érdekében, nem pedig lelkipásztorokat vadászni. Ez lenne fontosabb az egyháznak, nem pedig a lelkészek félrealitása.
Remélem az egyház elgondolkodik ezen. Persze ezt szeretném én, egy ember a nép köréből, de ,sajnos, az Egyház érdekei nem felelnek meg a nép érdekeivel.

Mamaia...

A Mamaia-n lévő Kaszinó Téren felállított színpadon minden este táncolnak és énekelnek a brazilok. Ebből láthattok ízelítőt.

Napfelkelte...

Ahogy ismeretes a tengeren vagyok, nyaralni. Sikerült lencsevégre kapni a napfelkeltét. Csodás élmény volt. A képek maguktól beszélnek.

Siralom völgye....reloded

Szamosújvár a pletykák városa. Miért állítom ezt? Azért mert alaptalan pletykák sorozata terjed a városban. Egy ilyen pletykát szeretnék lerombolni. Az terjed a városban, hogy a "Sós kutakat" (Saratura) felújították. Nem tudom ki indította el ezt a hírt, de nem is fontos. Az alábbi képeken láthatjátok a fentebb említett fürdőhelyég állapotát. Gondolom rájöttetek ti is, hogy alaptalan a hír.

Szent István napja

Ma van I. Szent István királyunk napja. Egy olyan ünnepnap amit fontosnak tart minden magyar, vallástól függetlenül.
Íme pár sor Szent István királyunkról:
I. (Szent) István király (eredetileg Vajk, kb. 975., Esztergom^[1][2] – 1038. augusztus 15., Székesfehérvár vagy Esztergom-Szentkirály^[3][4][5]) az első keresztény magyar király, aki a Kárpát-medence magyar törzseit vagy fegyverrel, vagy békés úton hajtotta uralma alá, a lázadásokat pedig leverte. Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből létrehozta az egész Kárpát-medencére kiterjedő keresztény magyar államot és az ezer éves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Ő szervezte meg a magyar keresztény egyházat, nevéhez fűződik a tudományosság magyarországi kezdete is.
István el akarta magát ismertetni az ország határain túl is, mint Isten kegyelméből uralkodó királyt, aki nem csak a turulmadár jóslata következtében gyakorolja a hatalmat népe felett, ami csak a pogány uralmi megerősítést adhatta István számára. Ennek érdekében követet küldött II. Szilveszter pápához,^[11] akitől koronát és apostoli áldást nyert, és Magyarország belépett az európai keresztény nemzetek sorába, ezen belül is a nyugati kereszténység felé orientálódott. Mindezek mellett megtartotta függetlenségét, és nem lett a császár hűbérese. Ezzel megalakult a keresztény, független Magyar Királyság. A koronát, amely azonban nem azonos a ma Szent Korona néven ismert uralkodói jelvénnyel, István a kereszténység terjesztésében betöltött szerepéért kapta. Ekkor már állt a veszprémi püspökség és a győrinek is megvetették az alapjait. A koronázásra 1000 karácsonyán, (más értelmezések szerint 1001. január 1-jén vagy 1001. augusztus 24-én), Esztergomban került sor.

forrás: wikipedia

56-os tábor Kiskunmajsán

A múlt héten zajlott le a Dél-Magyarországi Kiskunmajsán az évente megrendezendő 56-os tematikájú tábor. A táborozók a Kárpát-medence különböző részeiből érkeztek. Volt alkalmuk elbeszélgetni 56-os forradalmárokkal (Pongrátz Ödön és Pongrátz András), megismerkedtek a magyar közélet különböző kiemelkedő személyiségeivel. Megismerhették a magyar országgyűlés alelnökét (Lezsák Sándor), az 56-os olimpiai bajnok vízilabda csapatkapitányát, írókat, költőket és újságírókat.
Mindezek mellett kirándulásban és strandolásban is részesültek.

Tisztelgés a zászlónak

Cat

Játszadozott a cicus és én lencsevégre kaptam. Mindez falun, Szépkenyerűszentmártonban történt.