Rég nem írtam, ezt jól észrevehettétek. Egyesek hiányoltatok, jól tudom. Többen is jeleztétek, hogy ideje visszatérni, lejárt a "csend". Mivel annyian igényeltétek és amúgy is terveztem visszatérni, hát megtettem. Elsőként egy rövid kis anyaggal készültem, de a nap folyamán újabb poszttal jelentkezem. Ennyit a bevezetőről, térjünk a lényegre!
Jól tudjátok, hogy hol lakom. A református temető mellett, a Szent Antal utcában, az Epreskert szélén, az erdő alatt. Szép, csendes és idillikus helyen. Annyira nagy a csend, hogy napközben is hallhatod a madarak csicsergését, az állatok bőgését. Tudom, hogy nem mindenkinek tetszik ez, de nekünk nagyon bejön.
A tegnap délután képek zúgása verte fel a kertváros csendjét. Csodálkozva mentem ki az erkélyre, hogy lássam mi történik. Meglepetésemre munkagép jöttek fel szépen sorban. A munkásoktól azt is megtudtuk, hogy ma reggel nekiállnak az útnak. Nem egyszerű burkolásról van szó, mert ebben az utcában soha sem volt aszfalt. Teljes útépítésről beszélünk. Az alaptól kezdik, útszegélyeket raknak, árkokat ásnak és persze a végén aszfaltoznak. A másik meglepetés ma reggel érkezett, ugyanis, ahogy a fotók is bizonyítják, tényleg nekiálltak dolgozni.
A munkálatok várhatóan két - három hetet tartanak. Képekkel és posztokkal tudósítom majd az olvasóim a munkálatok előrehaladásáról.
A legjobbakat kívánva zárom ezt a blogbejegyzést!
