Le a kormánnyal kiáltották a tüntetők.
A résztvevők megpróbáltak áttörni a rendőrkordonon, ahhoz, hogy a kormány palotába mehessenek. Ugyanakkor műanyag flakonokkal és tojásokkal támadták a rendfeltartókat. A rohamrendőrök könnygázt vetettek be és helyreállították a rendet. 
fotó: adevarul.ro
A CNSLR Frăţia, szakszervezeti kartell vezetője, Marius Petcu a sajtónak kijelentette, hogy a rendbontást nem a tüntetők kezdeményezték, hanem a különböző szervezetek által beépített emberek.
fotó: Timi Şlicaru/cotidianul.ro
A szervezők kijelentették, hogy a tüntetők száma növekedni fog. Ugyanakkor hozzáfűzték, hogy ha a kormányzati szervek nem teljesítik kéréseiket akkor a kormányzati palota előtti téren töltik az éjszakájukat is. 
fotó: adevarul.ro
Október 5-én lesz egy nagyszabású tüntetés Bukarestben, amire engem is el akarnak küldeni. Egész délután gondolkoztam azon, ha elmegyek vagy nem. Mostanra már tudom, hogy nem fogok elmenni. Nem megyek, mert nincs szükségem sem könnygázra sem gumibotra. Ha választanom kéne, fotózni elmennék. Tüntetni nem. Miért? Azért mert ez már nem szakszervezeti harc, sem forradalom. Ez egyszerűen gyalázat (hatóságok) és törvényszegés (tüntetők). Nincs büntetett előéletem. Semmi közöm sem volt a karhatalommal. Még büntetést is alig fizettem (szám szerint kettőt: egyet gyorshajtásért és egyet parkolásért) életem során.
Szükség van a szakszervezeti harcra és a tüntetésre, de nem a törvényszegésre és kordonbontásra. Az agresszív viselkedés nem hoz javulást. Az ilyen jellegű megnyilvánulás elidegeníti a polgárokat a kormányellenes akciókról, ami a mozgalmak csődjéhez vezethet.
Gondolom senkinek sem újdonság, h eljött az ősz és vele eszünkbe jutott mindaz a gyalázat és szégyen aminek ki vagyunk vetve. Naponta mocskolnak minket állami alkalmazottakat. Azt állítják, hogy mi a nép jólétének a kárára gyarapodunk. Mi sem téves. Minket tanárokat is ugyanolyan kalap alá vesznek. Azt mondják, hogy a tanárok magánórákból tartják fel magukat. A kérdés az, hogy kinek van szüksége történelem, földrajz vagy fizika magánórára? Elmondom én, SENKINEK. A kormánypárt (PDL) azzal hülyíti a népet, hogy majd egyszer lejár a válság. Hogyan, mi okozhatja a válság végét, amikor minden válságkezelő program csődöt mondott.
Mindenki sztrájkhullámmal fenyeget. A valóság, hogy a kormány nem ilyed meg a sztrájktól, mert a közelmúlt bebizonyította, hogy a szakszervezetek nem képesek egységesen fellépni az elnyomás és a nyomor ellen. Holmi pitiáner ügyek és nézeteltérések fontosabbak a közös akció kivitelezésénél. Basescu okosan kicselezett minden felszólaló kritikát. Számára nem fontos az ország jóléte, hanem a pártjának a megmentése és a demokrata – liberális klientúra kiépítése. Tiszta szívvel és lélekkel mondhatom, hogy a Demokrata Liberális Párt azt a biztos utat követi a történelem malma felé akárcsak az anyaországban Gyurcsány és az MSZP. Remélhetőleg felébrednek a romániai felelős politikai erők és tesznek valamit a válság elkerülése érdekében. A változást lentről kell kezdeni. A társadalomnak meg kell újulnia. A média és a civil szféra (alapítványok, egyesületek) nagyobb szerepet kell, kapjon ahhoz, hogy végre végbemenjen a rendszerváltás.
Mindnyájan tennünk kell valamit. Nézzünk mélyen a lelkünkben és onnan kezdjük a változást. Románia akkor válhat igazi, európai állammá amikor felvállalja a múltját és orvosolni tudja a mindannyiinkat ért diszkriminációt.
Változást akarok. Olyan országot ahol megtisztelik az úgynevezett kisebbségeket és tiszteletben tartják jogainkat. A kérdés, hogy lesz valaha ilyen Románia?
Az idén 13-án kezdődött az iskola, két nappal hamarabb mint az előző években. Funeriu miniszter nagy bölcsen kijelentette, hogy minden iskola szeptember 9-ig állítsa össze a végleges órarendet. Úgy tűnik, hogy a miniszter úr a Holdon lakik. Miért állítom ezt? Azért mert nem ismeri a román tanügyi rendszer hiányosságait. Sok esetben úgy kezdődik a tanév, hogy nincsenek tanárok. Ebben az estben, hogy állítod össze az órarendet?
A tanárok hiánya miatt az államelnök és a felelőtlen Boc kormány a hibásak. Miért? Azért mert a fizetéscsökkentések és a megaláztatások elijesztették a tanárokat a tanítástól. Sokan azt mondják, hogy tanárnak lenni hivatás és nem a bér mennyisége kell döntő legyen. Ez igaz, de amikor el kell tartsad a családod akkor a hivatás nem segít.
Az ország a csőd szélén ál. A kormánypárt pedig felelőtlenül szórja a pénzt olyan projektekre, melyek a PDL holdudvarába tartozó vállalkozok malmára hajtja a vizet.
A megszorító intézkedések nem érték el a céljukat. A lakosság nagy része eladósodott és bizonytalanul néz a jövőbe.
Megoldások vannak, több esetben felsoroltam őket, nem szeretném megismételni magam.
Az hatalom és főleg Basescu államelnök, nem próbálják megoldani a helyzetet, hanem hajtóvadászatot indítanak az újságírók és a médiatrösztök ellen.
Az adott körülmények között már csak a reményünk maradt, reménykedünk egy szebb jövőre. Egy olyan országra ahol a hatalom nem ítéli el kritikusait és ahol létezik valós sajtószabadság.
Lassan kezdem megszokni a Monostort. Sokan irtóznak ettől a városrésztől, de elhihetitek nekem, hogy nem annyira rossz, ahogy gondoljátok. Én is irtóztam tőle, ez volt az utolsó opcióm (az Írisz szóba sem jött) de elmondhatom, hogy tévedtem. Én a Minervánál (a régi Kalános utca mellett, a Cigánypatak völgyében, ma Primaverii utca a neve) lakom, ami egy csendes hely. A panelház mellett kis füves terület és parkolóhely található. Ugyanakkor a negyedet számos villamos, busz és troli köti össze a város többi részével.
„Kolozsmonostor (románul: Cluj-Mănăştur, németül: Abtsdorf) Kolozsvár legnagyobb tömbház negyede. A város délnyugati részén található. Északon a Kis-Szamos / Donát-negyed határolja, keleten a Monostori kertek, délkeleten a Hajnal negyed-Európa negyed, délen a bükki erdő, nyugaton pedig Szászfenés határolja. A lakótelepen kb. 80 ezer ember él. Az egykori Kolozsmonostori település létezéséről már 1063-ból maradt fent dokumentum.” (http://hu.wikipedia.org/wiki/Kolozsmonostori_lak%C3%B3telep)
Teodor Susman volt az egyik legismertebb romániai partizán és antikommunista harcos. 
Teodor es Elisabeta Susman
Havasrekettyén (Rachitele) született, 1894. február. 24-én, a környék egyik legmodósabb családjában. 
Susman-ék a gáterük mellett
Korán fellépett a környék szegény lakosságának támogatására és pártfogására. Több alkalommal volt a község polgármestere (1922-1928, 1930-1934, 1939-1945). Polgármesterként mindent megtett annak érdekében, hogy a község lakósai jól éljenek. Mindezek következtében hatalmas népszerűségre tett szert, melyet a környék felzárkózására próbálta kihasználni.
A világháború lezajlása után a kommunisták átvették a hatalmat Romániában, ami Susman eltávolítását jelentette.
Gazdasága révén hamar a „nép ellensége” (így neveztek minden olyan embert, aki a Kommunista Párt ellen cselekedtek, vagy gondolkodtak) lett és megpróbálták félreállítani. Több esetben kirabolták üzletét. Az akciót maga a kommunista polgármester, Suciu Pașcu (aki a miniszterelnök nagyapja) vezette. Susman-ék csoportja elfogták és kivégezték a polgármestert, árulás vádjával.
1948. augusztus. 18-án megpróbálták letartóztatni, de nem sikerült. Ennek következtében családja a Nyugati Szigethegységbe menekült, ahol megpróbáltak ellenállni. Hírnevük következtében egyre több partizán csatlakozott hozzájuk. A csoport több magyar fegyverre, ZB-re, vadászfegyverre, hajítógránátra tett szert és sikerült borsót törni a hatalom orra alá.
Több évi hajtóvadászat után 1951. december. 15-én feljelentették és a Szekuritáté emberei bekerítették azt az istállót ahol Teodor Susman bujkált. A partizán tűzharcban életét vesztette.
Susman tetemét lehozták a faluban lévő rendőrségre, melynek udvarán több napig feküdt meztelenül, majd a patak szélére, jeltelen sírba temették.
Teodor Susman teteme a rendőrség udvarán
A hivatalos álláspont szerint öngyilkos lett.
Halála után Teodor Susman neve legendás lett. Az emberek a reményt és az ellenállás szimbólumaként gondoltak rá.
A Susman csoportot csak 1958. február. 2.-án sikerül likvidálni, amikor Teodor jr.és Avisalon Șușman is életüket vesztették.
2o1o. június. 22 és 24-e között a Kommunizmus bűneit kutató központ (Centrul de investigare a crimelor comunismului) exhumálta Teodor Susman földi maradványait. Az ásatások és a helyszínelő rendőrök bebizonyították, hogy a partizán nem követett el öngyilkosságot.
Teodor Boc (a miniszterelnök unokatestvére) azzal vádolja a partizánt, hogy megölte nagyapját, Suciu Pascut (kommunista polgármester a negyvenes évek végén).
fotó: személyes archívum
